Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Mi folyik itt? – Hardy Mihály jegyzete
Miért kellene tudomásul vennünk, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva ügynökeként vesz részt az Európai Unió külügyi tanácsülésein és erről megönthetetlen bizonyítékok kerültek napvilágra? Hogy Magyarország annak az Aliser Uszmanov üzbég milliárdosnak és rokonainak akar szívességet tenni, aki a fémgyártásban és az elektronikai iparban birtokolt beruházásain keresztül támogatja Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajna ellen? Mi folyik itt?
Csak hazugság és semmi más – Selmeci János jegyzete
Egy héttel a választás napja előtt már nincs igazságuk, nincs semmijük. Ezzel szemben ott van a valóság: pénztárcák, kórházak, aranyozott vécék és az állam állapotáról kitálaló, hús-vér századosok formájában.
Korotkoje piszmo (Rövid levél) - Rózsa Péter jegyzete
Rózsa Péter jegyzetében segít Szijjártó Péternek kéréssel fordulni orosz kollégája felé.
Írás a falon - Szénási Sándor jegyzete
Akárhogy is fordul a választás, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt tegnap, mondta Szentpéteri Nagy Richard a Klubrádió választási műsorában, és valószínűleg igaza is van.
"Forr a világ bús tengere, oh magyar!” - Kárpáti Iván jegyzete
Miközben mi itthon informálódunk, dezinformálódunk és már nem a napot, hanem a percet akarja megnyerni mindenki. Szóval álljunk meg egy pillanatra!
A csoki, amely legyőzi Orbánt - Dési János jegyzete
Miközben az üvöltő fráter bekászálódik a páncélozott BMW-jébe, ötszáz kilométerrel arrébb, Kárpátalján egy menekültszállón magyar orvosok egy csoportja az ott élő, főleg idős embereket látja el.
Dackorszak – Józsa Márta jegyzete
Van itt ez a furcsa kettősség, egyfelől jól esik és kényelmes ugyanabban a cipőben járni, amiben eddig, másfelől itt van ez a rettegés a hatalmi berendezkedés örökkévalóságától.
Az indokolatlan nyugalom indoklása – Józsa Márta jegyzete
5/04/2026 08:12
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy most, vagy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt.
A minap arra ébredtem rémülten, hogy megfeledkeztem az egyik fontos műsoromról, és elmulasztottam időben megszerkeszteni. Szívdobogás, gyors kármentés fejben, mire rendesen észre tértem, ugye nagy levegő, kávé, rájöttem, hogy nem is én vagyok ezen a héten a szerkesztő. Olyan sűrű most minden, pillanatra sem lehet megállni, az ember elvész a feladatokban, és a közeljövő kihívásaiban. Szorong attól, hogy mit mulaszt el, mit nem tesz meg. Aztán tessék, érkezik az indokolatlan ijedtség cáfolata, talán az azt követő nyugalom is. Megkülönböztetendő a lényegit attól, ami nem az.
Gyerekkoromban Kolozsvárott az a babona volt érvényes, hogy ha egybeesik a húsvét és a pészach, akkor garantáltan rossz lesz az idő. Ha pedig a keleti, ortodox húsvét is éppen ekkor ünneplendő a nehezen követhető teológiai időszámítások szerint, akkor bizonyosan nagy természeti kataklizmákra számíthatunk. Idén a keletiek okozta zűrzavartól naptári okok miatt nem kell meteorológiai szempontból tartanunk, ők egy hét múlva, történetesen a magyarországi választások hétvégéjén ülik meg a több napos vallási és népi ceremóniákat.
Említett szülővárosomban az a hagyomány is járta, hogy román honfitársaink ilyenkor felmásztak a Főtéren Mátyás király lovasszobrára, azon belül is a lóra, kellő mennyiségű cujka, azaz szilvából készült, egyszer párolt szesz fogyasztásával egybekötve kinyilvánították, hogy Hunyadi Mátyás, azaz románul Matei Corvin, azaz latinul Matthias Corvinus márpedig román volt, és punktum. Így kötvén össze végképp össze nem tartozó kérdéseket, egy uralkodó vélelmezett nemzeti azonosságát egy olyan rítussal, amely történetesen nem mindig közösen ünneplendő az egyes felekezetek között. Ennek az egyszerű oka az, hogy ki fogadta el, és ki nem 1582-ben a Gergely naptárt. Egy szimpla kalendáriumot. Amely ennek alapján osztotta ketté, tette egyben sokszor egymás ellenségévé a nyugati és a keleti világot. És okozott ennek jegyében akár háborúkat is. Mintha nem volna más időszámítás, és más évkönyv is a világon. Zsidó, muszlim, perzsa, teszem azt. Egyébként is tudjuk, hogy a nemzeti identitás kérdése XIX. századi találmány, korábban egyházak és birodalmak szerint határozták meg önmagukat uralkodók és alattvalók. Olykor mai helyzet is hasonlatos, nagyon eltérő érvek és szempontok miatt esünk kétségbe, és feledkezünk meg arról, ami közös volna.
Javaslom, hogy feledjük el mindazt, amiről eddig beszéltem, bízzunk együtt abban, hogy most, vagy hamarosan együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Vagy írunk egy közös agendát.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. április 2-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.) Kiemelt kép: MTI/EPA/Az orosz külügyminisztérium sajtószolgálata
