Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.
Vendégmunka – Józsa Márta jegyzete
Ma Magyarországon mintegy 120 ezer külföldi vendégmunkás dolgozik, leginkább a feldolgozóiparban, az autóiparban, az építőiparban és a turizmus-vendéglátás területén. Vagy például a legjobban láthatóan talán a futárcégeknél. Többnyire amúgy rabszolgasorban, és értük még csak nem is tüntettünk, ellenük azonban többen szónokoltak. Akikre most tilalmat ígér az új kormány, de hogy utána mi lesz, azt egyelőre nem tudni.
A neheze most következik – Hardy Mihály jegyzete
Mostanra az utcabálok, az ünneplés ideje elmúlt, Magyar Péter pedig a kampány idején a tőle megszokott energiával látott neki a munkának. … Az első jelek bíztatóak, úgy tűnik, hogy volt mesterterv és vannak vagy lesznek emberei a magyar maffiaállam felszámolására. Hirtelen a rendőrség meg az ügyészség is felébredt …
Amikor megsajnáltam Orbán Viktort – Selmeci János jegyzete a felelősségről
Egyszer, egy pillanatra megsajnáltam Orbán Viktort. A választás napján történt. Miután a volt miniszterelnök leadta a szavazatát, egy újságíró megkérdezte tőle, megbánt-e valamit az elmúlt tizenhat évből. Ő pedig azt válaszolta: „Köszönöm szépen, jól vagyok.”
Új utakon - Hardy Mihály jegyzete
Csak a rend kedvéért jegyzem meg, mert a politikai emlékezet igen rövid, hogy a német kancellár és a francia elnök az utóbbi években már úgy kerülte Orbán Viktort, mint a leprást.
Még itt van – Szénási Sándor jegyzete
Hogy a letűntnek hitt kor mennyire jelenvaló, azt éppen a rezsim bomlástermékei bizonyítják, konkrétan a szándékos kiszivárogtatások az Orbán papa valóságos bevételeiről, arról, hogy az aranykonvoj elrablására maga Orbán adott utasítást, és jönnek még dolgok, amelyek felméréséhez a legelszabadultabb fantázia is gyerekes képzelgés volt csupán. Száz tonnás Argentinosaurus-ok másznak elő a mocsárból, folyik róluk a bűzös lé.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
16/05/2026 15:07
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
Tarr Zoltán miniszternek sikerült nagyon rossz szájízt okoznia. Ha csak hibát követett volna el, az rendben lenne, tudjuk, a lónak is. Ám azzal, hogy közölte: a kormány a Magyar Művészeti Akadémiával egyeztetve akarja kidolgozni a kultúrpolitikáját, a tárcát egy pillanatra visszakormányozta a Fidesz-korszakba.
Nehéz ezt tévedésnek látni, és még nehezebb azután, hogy kitört a botrány, és erre reagálva a miniszter azzal próbált visszakozni, hogy az alaptörvény miatt volt kénytelen az MMA-t partnernek feltüntetni. Volt egy értelmezhetetlen mondata még arról, hogy a kormány visszaadja a döntést az érintettek kezébe, és velük együtt fog dönteni a Magyar Művészeti Akadémia sorsáról is. Kik azok az érintettek? És miért kellene az MMA sorsáról dönteni azt követően, hogy az amúgy is bekövetkező alaptörvény-módosításokkal megszüntetik annak „aránytalan kulturális befolyását”, amivel „leuralta a kulturális finanszírozást, szervilis módon kiszolgálta a rendszer politikai céljait”? Az idézetek öt kulturális szakember állásfoglalásából származnak.
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt egyeztetésre, azt rögzíti, hogy Magyarország (sic) védi az MTA és az MMA szabadságát, pénzt ad nekik, és tiszteli az önállóságukat. Kétségtelen, hogy ezzel a Fidesz-kormány egy politikailag elkötelezett magánalapítást köztestületnek ismert el, és egy szintre hozta a Tudományos Akadémiával, de még az MMA-ról szóló törvény is csupán azt írja, hogy véleményezési joga van. Alkudozni vele nem kell. Még Orbánék szerint sem.
Attól a kormánytól, amely közelebb akar jönni az emberekhez, amely autonómiákat kíván visszaadni, és a korábbi zsarnokoskodás helyett párbeszédre törekszik, egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. Nem a nemzeti-konzervatív gondolkodásmód a baj, hanem a kivételezettsége.
Nekem az alapító Makovecz Imrének és körének a világképe nem kenyerem, de amennyiben megszüntetik az MMA kötelező ideológiai totemoszlop jellegét, és az visszatér a maga privát közegébe, a demokrácia sérelmeként élném meg, ha ezen túlmenően foglalkozna vele a politika, vagy ha kizárnák pályázatokból. Mint ahogy sokakkal együtt a születő demokrácia sérelmeként élem meg, hogy Tarr miniszter nem említette meg a Széchenyi Akadémiát, a színházi szövetségeket, az írók szervezeteit, a filmeseket, a múzeumokat stb., mint egy normális dialógus kötelező szereplőit. Ez több, mint hiba.
És ott van még a pénz is.
Ha az MMA-nak sikerül átjátszania magát a jövőbe, átment egy igazságtalan rendszert is. A rendes tagok ugyanis havi 455 ezer forint életjáradékot, a levelező tagok 350 ezer forintot kapnak életük végéig, bizonyos díjakkal rendelkezők meg 121 ezer forint művészjáradékot. Az ugyanabban az évben a Magyar Tudományos Akadémia által alapított Széchenyi Akadémia tagjai semmit sem kapnak, igaz, az egy gyanúsan vegyes társaság, ilyen balos, olyan libsi, tán még nemzeti-konzervatív is akad köztük, mindenesetre a tudást és nem Orbánt szolgálták.
Ezek a járadékok az értelmiség, a művészvilág Fidesszel szimpatizáló részének a le-és megfizetését szolgálták, politikai hűségjutalomként osztották, nem a kulturális teljesítmény alapján. Ma körülbelül 250-en állnak a pénzeső alatt. Kérdés, nem kéne-e ezt a csapot elzárni, és visszatérni pályázati rendszerekhez, és egyszeri juttatással feltőkésített, és onnantól mecenatúra alapként működő, autonóm, tehát állammentesített alapítványokhoz. Csakhogy félreértés ne legyen: a látszólag önálló, Fidesz által létrehozott alapítványokat igazából kézivezérelte a hatalom. Ki is a Mathias Corvinus Collegium kuratóriumi elnöke?
De itt van még az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása, amiről Iványi azt mondta, a miniszter megígérte neki, Tarr szerint viszont nem találkoztak. Ez azonban mindegy. A miniszternek csupán azért kellene beszélnie a lelkésszel, hogy a főnöke példája nyomán bocsánatot kérjen Orbán nevében, aki magánbosszúból tizenhat évig üldözte, lejáratta, bíróság elő idézte, pénzeit elvonta, a gyámolított szegényeit megalázta, a hajszával őt beteggé tette.
Viszont a státusz ügyében nem azt kellett volna Tarrnak mondania, hogy az azt érintő problémákat majd megbeszélik. Ilyen problémák ugyanis nincsenek. A miniszternek, amúgy széles mosollyal, annyi közlendője lett volna, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a státusz elvonását törvénytelennek ítélte meg, és 2013-ban még az Alkotmánybíróság is ezt tette, vagyis a státusz visszajár. Pont. De Tarr nem ezt mondta, hanem problémákról zagyvált.
Egy szó, mint száz: Tarr Zoltánnak vissza kell olvasnia a saját szavait a bizottsági meghallgatásáról. Azokat, amelyek a Fidesz pusztító kultúrharcáról szóltak, az ország bántalmazásáról, azokat, amelyek szerint a Tisza vissza akarja adni a kultúrát az alkotóknak, a közösségeknek és a közönségnek.
Nem lenne jó, ha megint nem szabadna annak hinnünk, amit egy politikus mond, hanem csak arra kéne figyelnünk, amit tesz.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2026. május 16-i, szombati adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A jegyzetet a fenti lejátszóra hallgathatja meg (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
