Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
A Karmelita varázstalanítása – Kárpáti Iván jegyzete
Az akció rituális volt, jól megtervezett. Magyar szobáról szobára varázstalanította az egykori főhadiszállást. Deszakralizált, mondhatnók. A "minisztériumok éjszakája", ahogy elnevezte az akciót, Rogán egykori birodalmában folytatódott a szomszéd épületben. Összefoglalom: egy ötcsillagos szállodát képzeljenek el, a világ egyik legszebb panorámájával, még a menzáról is.
Pótolt mulasztások - Dési János jegyzete
Szóval, az ügyészség most megmutatja, hogy az elmúlt időszakban nem a szaktudása hiányzott ahhoz, hogy az igazságosságot szolgálja. Hajrá, van mit ledolgozni.
Garázsvásár – Józsa Márta jegyzete
Alighanem megélénkülhetett mostanság a turkálók és garázsvásárok forgalma, kétségbeesetten pityergő oligarchák és önostorozásra készülődő politikus cézárok szerzik be az új típusú szereplési szerkót, nagy lehet a keletje a kínai farmereknek – bár nem biztos, hogy most éppen a kínai a jó választás – és a potom harminc ezer forintos óráknak.
Néha tényleg a helyükre kerülnek – Selmeci János jegyzete
A Szuverenitásvédelmi Hivatal hamarosan megszűnik, Gyurkó Szilvia a hírek szerint az új kormány gyermekjogi és gyermekvédelmi ügyekért felelős államtitkára lesz, Lánczi Tamás pedig hivatalosan is egy senki.
Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
A budi aranya – Szénási Sándor jegyzete
25/03/2026 17:28
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Főúri színvonalú és árú minden, csak a valódi főúr hiányzott belőle mindig is, de kétségtelenül a valódi arany is. A köznyelv mégis az aranyvécé kategóriájába sorolta Matolcsy pipiskedését egy általa elképzelt arisztokrácia ritka levegőjébe, nyilván a Postapalota kertjébe leszúrt aranyozott, megrendítően undorító szarvasszobor miatt is.
Az aranyvécé mint konkrétum és abból absztrahálva mint társadalomlélektani szimbólum már évtizedek óta uralja Kelet-Európa nyájas tereit. Pontosan azóta, hogy egy ukrán elnök ezt a becses kincset hátrahagyva eltávozott Moszkva irányába. Pedig ez a Janukovics csak egy hitvány utánzat.
Kicsoda ő egy Lam Sai-wing-hez képest, aki ékszermogul volt, és egy teljes fürdőszobát rendelt meg aranyból, a vécé huszonnégy karátos volt. A második helyezett Maurizio Cattelan budija 18 karátot tudott, később kiállították a Guggemheim múzeumban, mint a hülyeség emlékművét, amit a látogatók is használhattak. Meg is tették, üdvözült arccal.
A szomorú orosz rónákról is hozunk egy példát: egy sztavropoli rendőrfőnökről van szó, akit korrupció miatt tartóztattak le, de mint kiderült, az ő vécéje csupán aranyozott volt. Fent a ruszki ernyő, nincsen kas, mondhatnánk.
És most itt van Matolcsy ex-MNB-elnök esete, akinek csak a vécékeféje volt aranyozva, darabja hárommillió forint. Kisállami nyomorúság lenne ennek a neve, de hát a Hadházy képviselő által publikált fotók és költségszámítások, amelyek több százmilliós tételekről szólnak, inkább egy olajsejk reprezentációs igényeit idézik, mint egy kis országot, ahol az elszegényített lakosság életszínvonala legfeljebb egy udvari latrinát engedélyezne a nemzeti banknak. Ám Hadházy világosan leírja, hogy a konkrét budi több, mint egymillióba fájt, a kőmozaik 9,8 millióba, a Bianca Lasa márvány falburkolat 11,3 millióba, az irodai tapéta 20 millióba, de még a mosdó is műemléki jellegű. És akkor hol van még a tárgyaló, és a szivarszoba, a speciális légtechnikával, és bőrrel bevont gardróbszekrénnyel, vagy a könyvtárszoba, ahol a lépcsős leülő 40 milliót kóstált, a könyvespolcok meg 80 milliót.
Vagyis főúri színvonalú és árú minden, csak a valódi főúr hiányzott belőle mindig is, de kétségtelenül a valódi arany is. A köznyelv mégis az aranyvécé kategóriájába sorolta Matolcsy pipiskedését egy általa elképzelt arisztokrácia ritka levegőjébe, nyilván a Postapalota kertjébe leszúrt aranyozott, megrendítően undorító szarvasszobor miatt is.
A sznoboknak ilyen az ízlésük. Ám a lovat – vagy a szarvast – az elmúlt 16 év adta alájuk, az az erősödő meggyőződés, hogy az általuk uralt ország nem a hazájuk, nem a felelősség egy különösen magas szintje, aminek naponta meg kell felelniük, hanem a birtokuk. A lakosság pedig nem embermilliók sokasága, akiknek a jólétét és biztonságát szavatolni tartoznak, vagy eltűnnek a semmiben, hanem alattvalók, büdös parasztok, akiknek az elvakítása, mocskos és hazug szavakkal való tartós mérgezése szuverén joguk. A Matolcsy-kör, ami persze egyben az Orbán-kör is, hogy is ne érezné magát ezeknél nemcsak többnek, de másnak is. Más hús, más vér. Más faj. A törekvés az uralom végtelenítésére az ahhoz való jogot is bizonyosságnak tette meg, amit kétségkívül megszentel a milliós vécé és a közember klotyója közötti szembeszökő különbség. Mit megszentel? Felmagasztal!
Minél közelebb van valami egy élőlény esendőségéhez, kiszolgáltatottságához, testi kényszereihez, az urak és a népség közötti különbséget annál jobban ki kell domborítani. Az alattvaló ürít, az urak az élet egy rítusán vesznek részt, nyilván a megfelelő körülmények között, amelyek egy közönséges fizikai műveletet megemelnek, mondjuk egy aranyszarvas anyagcseréjének a szintjére. Hogy ez sok-sok millió közpénzbe kerül, természetes, az ár maga is a másság jele, a plebsnek elérhetetlen.
Hatvanpuszták meredeznek mindenfelé.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026. március 25-i adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
