Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.
Vendégmunka – Józsa Márta jegyzete
Ma Magyarországon mintegy 120 ezer külföldi vendégmunkás dolgozik, leginkább a feldolgozóiparban, az autóiparban, az építőiparban és a turizmus-vendéglátás területén. Vagy például a legjobban láthatóan talán a futárcégeknél. Többnyire amúgy rabszolgasorban, és értük még csak nem is tüntettünk, ellenük azonban többen szónokoltak. Akikre most tilalmat ígér az új kormány, de hogy utána mi lesz, azt egyelőre nem tudni.
A neheze most következik – Hardy Mihály jegyzete
Mostanra az utcabálok, az ünneplés ideje elmúlt, Magyar Péter pedig a kampány idején a tőle megszokott energiával látott neki a munkának. … Az első jelek bíztatóak, úgy tűnik, hogy volt mesterterv és vannak vagy lesznek emberei a magyar maffiaállam felszámolására. Hirtelen a rendőrség meg az ügyészség is felébredt …
Amikor megsajnáltam Orbán Viktort – Selmeci János jegyzete a felelősségről
Egyszer, egy pillanatra megsajnáltam Orbán Viktort. A választás napján történt. Miután a volt miniszterelnök leadta a szavazatát, egy újságíró megkérdezte tőle, megbánt-e valamit az elmúlt tizenhat évből. Ő pedig azt válaszolta: „Köszönöm szépen, jól vagyok.”
Új utakon - Hardy Mihály jegyzete
Csak a rend kedvéért jegyzem meg, mert a politikai emlékezet igen rövid, hogy a német kancellár és a francia elnök az utóbbi években már úgy kerülte Orbán Viktort, mint a leprást.
Még itt van – Szénási Sándor jegyzete
Hogy a letűntnek hitt kor mennyire jelenvaló, azt éppen a rezsim bomlástermékei bizonyítják, konkrétan a szándékos kiszivárogtatások az Orbán papa valóságos bevételeiről, arról, hogy az aranykonvoj elrablására maga Orbán adott utasítást, és jönnek még dolgok, amelyek felméréséhez a legelszabadultabb fantázia is gyerekes képzelgés volt csupán. Száz tonnás Argentinosaurus-ok másznak elő a mocsárból, folyik róluk a bűzös lé.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
17/05/2026 12:00
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Debrecenben sorra száradnak ki a város környékén a tavak, miközben az íróasztalfiókokban porosodik évek óta a megmentésüket megoldani hivatott terv. Ehhez képest a vízmennyiséget hét, a környékre tervezett akkumulátorgyárba próbálta becsatornázni a bukott hatalom, és most sem tudni, hogy megoldható-e a kecske-káposzta kérdés. Hogy jusson víz ide is, oda is. Mert ha az akkugyárak nem tudnak a vízhiány miatt termelni, akkor száz- esetleg ezermilliárdokat dobtunk ki az ablakon, egyúttal ledózeroltunk, élhetetlenné tettünk miattuk egy komplett régiót. És akkor még nem szóltunk a valamikor majd ott gyártandó termék szűkülő nemzetközi piacáról. Ha ellenben nem kapnak vizet ugyanennek a tájegységnek a tavai, mezőgazdasága, emberei, akkor az a kérdés, hogy ki fog élni a gyárak tövében, és minek. Víz persze nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia. Körülbelül egy évnyi csapadék, más hasonlattal élve több balatonnyi víz hiányzik a hazai talajból. Pontosan tudjuk, hogy mindez az évtizedek óta előre jelzett változások következménye. Tudtuk, és fütyültünk rá, beletörődtünk abba, hogy valakik biztosan tudják, mit csináljnak. Ahelyett, hogy idejében kaszát-kapát ragadtunk volna. Biztosan tudták is, lásd a műkörmös és egyéb csókosok által elnyert földalapú pályázatokat. Ahogy Ángyán József fogalmazott: intézményes földrablást. Meg azoknak a terveknek a sokaságát, amelyeket jegyzett szakemberek készítettek, és amelyek azt szolgálták volna például, hogy megtartsák az országba befolyó, a mezőgazdaságot, az élhetőbb környezetet biztosító édesvizet. Mert a homokba, inkább az Alföld porába dugtuk a fejünket, mint a strucc, ahogy a szólás mondja. Ha ezzel a problémahárítással szakítanánk, ha a tagadás fojtogató porából végre kiemelnénk a fejünket, nos az is sokat segítene a szabadság felé vezető, egyelőre aszályosnak ígérkező, hosszú, de legalább talán már fel-feltűnő utunkon.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. május 14-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: aszály Hajdú-Bihar megyében, forrás: MTI/Czeglédi Zsolt
