Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
A "Szia, Bálint"-korszak vége – Selmeci János jegyzete
Nem voltam még nem Orbán-rendszerben újságíró, de a feladat talán nem változott olyan sokat. A lelkesedés magánügy, a kritika, a kétkedés és a valóság feltárása viszont kötelesség.
Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
A Karmelita varázstalanítása – Kárpáti Iván jegyzete
Az akció rituális volt, jól megtervezett. Magyar szobáról szobára varázstalanította az egykori főhadiszállást. Deszakralizált, mondhatnók. A "minisztériumok éjszakája", ahogy elnevezte az akciót, Rogán egykori birodalmában folytatódott a szomszéd épületben. Összefoglalom: egy ötcsillagos szállodát képzeljenek el, a világ egyik legszebb panorámájával, még a menzáról is.
Pótolt mulasztások - Dési János jegyzete
Szóval, az ügyészség most megmutatja, hogy az elmúlt időszakban nem a szaktudása hiányzott ahhoz, hogy az igazságosságot szolgálja. Hajrá, van mit ledolgozni.
Garázsvásár – Józsa Márta jegyzete
Alighanem megélénkülhetett mostanság a turkálók és garázsvásárok forgalma, kétségbeesetten pityergő oligarchák és önostorozásra készülődő politikus cézárok szerzik be az új típusú szereplési szerkót, nagy lehet a keletje a kínai farmereknek – bár nem biztos, hogy most éppen a kínai a jó választás – és a potom harminc ezer forintos óráknak.
Néha tényleg a helyükre kerülnek – Selmeci János jegyzete
A Szuverenitásvédelmi Hivatal hamarosan megszűnik, Gyurkó Szilvia a hírek szerint az új kormány gyermekjogi és gyermekvédelmi ügyekért felelős államtitkára lesz, Lánczi Tamás pedig hivatalosan is egy senki.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
17/05/2026 12:00
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Debrecenben sorra száradnak ki a város környékén a tavak, miközben az íróasztalfiókokban porosodik évek óta a megmentésüket megoldani hivatott terv. Ehhez képest a vízmennyiséget hét, a környékre tervezett akkumulátorgyárba próbálta becsatornázni a bukott hatalom, és most sem tudni, hogy megoldható-e a kecske-káposzta kérdés. Hogy jusson víz ide is, oda is. Mert ha az akkugyárak nem tudnak a vízhiány miatt termelni, akkor száz- esetleg ezermilliárdokat dobtunk ki az ablakon, egyúttal ledózeroltunk, élhetetlenné tettünk miattuk egy komplett régiót. És akkor még nem szóltunk a valamikor majd ott gyártandó termék szűkülő nemzetközi piacáról. Ha ellenben nem kapnak vizet ugyanennek a tájegységnek a tavai, mezőgazdasága, emberei, akkor az a kérdés, hogy ki fog élni a gyárak tövében, és minek. Víz persze nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia. Körülbelül egy évnyi csapadék, más hasonlattal élve több balatonnyi víz hiányzik a hazai talajból. Pontosan tudjuk, hogy mindez az évtizedek óta előre jelzett változások következménye. Tudtuk, és fütyültünk rá, beletörődtünk abba, hogy valakik biztosan tudják, mit csináljnak. Ahelyett, hogy idejében kaszát-kapát ragadtunk volna. Biztosan tudták is, lásd a műkörmös és egyéb csókosok által elnyert földalapú pályázatokat. Ahogy Ángyán József fogalmazott: intézményes földrablást. Meg azoknak a terveknek a sokaságát, amelyeket jegyzett szakemberek készítettek, és amelyek azt szolgálták volna például, hogy megtartsák az országba befolyó, a mezőgazdaságot, az élhetőbb környezetet biztosító édesvizet. Mert a homokba, inkább az Alföld porába dugtuk a fejünket, mint a strucc, ahogy a szólás mondja. Ha ezzel a problémahárítással szakítanánk, ha a tagadás fojtogató porából végre kiemelnénk a fejünket, nos az is sokat segítene a szabadság felé vezető, egyelőre aszályosnak ígérkező, hosszú, de legalább talán már fel-feltűnő utunkon.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. május 14-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: aszály Hajdú-Bihar megyében, forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

