Rekordközeli aszály fenyeget: technológia és sürgős beavatkozás mentheti a magyar agráriumot
3/05/2026 15:11
| Szerző: Klubrádió
| Szerkesztő: Somfai Péter
Hiába hoztak csapadékot a téli hónapok, a talajok víztartaléka riasztóan alacsony, és 2026 akár a 2022-es rekordaszályt is felülmúlhatja. A szakértők szerint a helyzet már nem átmeneti zavar, hanem tartós rendszerszintű kihívás – amelyre csak gyors alkalmazkodással és technológiai váltással lehet válaszolni.
Magyarország egyre súlyosabb aszálykockázattal néz szembe: az ország területének mintegy 90 százaléka veszélyeztetett, miközben több térségben a talajvízszint több mint egy méterrel marad el a sokéves átlagtól. Bár a tél hozott némi csapadékot, ez nem tudta érdemben pótolni a hiányt, így a mezőgazdaság vízbázisa tovább gyengült. A legkritikusabb helyzet az Alföldön és a Duna–Tisza közén alakult ki, de már a Dunántúl jelentős része is érintett, figyeelmeztet elemzlsében az az Agroinform.hu.
A tendencia nem új, de egyre gyorsul. Míg az 1970-es években egy évtizedben átlagosan három aszályos év fordult elő, az 1990-es évektől ez a szám hétre nőtt. Az elmúlt öt évben pedig gyakorlatilag állandósult a vízhiány. A 2022-es extrém aszály során több mint egymillió hektáron jelentettek károkat, és a kárenyhítési kifizetések meghaladták az 50 milliárd forintot. 2025-ben is súlyos volt a helyzet: 550 ezer hektár érintett terület és mintegy 45 milliárd forintnyi kár jelzi, hogy a probléma tartós.
A leginkább kitett növénykultúrák továbbra is a kukorica és a napraforgó, amelyek a veszteségek közel 80 százalékát adják. A háttérben összetett okok állnak: a klímaváltozás, a szélsőséges csapadékeloszlás, az elavult öntözési infrastruktúra és a nem megfelelő agrotechnikai gyakorlatok együtt mélyítik a válságot.
A szakértők szerint a hangsúly már nem a kárenyhítésen, hanem a megelőzésen van. A vízvisszatartás és a precíziós gazdálkodás kulcsszerepet kap. A digitális technológiák – például talajnedvesség-érzékelők, műholdas megfigyelések és mikroklimatikus modellek – lehetővé teszik, hogy a gazdák pontosan ott és akkor használják a vizet, ahol és amikor arra valóban szükség van. Ez nemcsak a terméshozamokat javíthatja, hanem csökkenti a vízpazarlást is.
A kialakult helyzet politikai reakciókat is kiváltott. Magyar Pétert idézi a telex, aki szerint „az utóbbi 15-20 évben létfontosságú fejlesztések maradtak el”, és ezek pótlása nélkül nem lehet hatékonyan alkalmazkodni a Kárpát-medencét különösen sújtó klímaváltozáshoz. A Tisza Párt vezetője ezért azonnali vízügyi cselekvési terv kidolgozását sürgeti, amely már rövid távon is enyhítheti a várható idei aszály hatásait.
A tervek között szerepel egy új, vízgyűjtő-alapú, integrált intézményrendszer kialakítása is, amely nagyobb szakmai önállósággal és gyorsabb helyi reagálási képességgel működne. A cél egyértelmű: a vízgazdálkodás depolitizálása és szakmai alapokra helyezése.
A magyar mezőgazdaság tehát fordulóponthoz érkezett. Az aszály már nem kivétel, hanem új alapállapot – a kérdés az, hogy a gazdák és a döntéshozók milyen gyorsan tudnak alkalmazkodni ehhez az új valósághoz.