ÁSZ: A döntéshozók hibájából száradt ki a Velencei-tó

Vas Péter szerint a tó állapotromlása nem egyik napról a másikra következett be. Állítása szerint 2020 óta folyamatosan jelezték a problémákat az illetékes hatóságok felé, de érdemi beavatkozás nem történt. Úgy látja, a pénzhiányra való hivatkozás mellett a szakmai hozzá nem értés is szerepet játszott abban, hogy a helyzet idáig fajult. Felidézte: a tó természetes vízpótlását biztosító rendszerekhez évtizedek óta nem nyúltak hozzá, miközben a beavatkozások egy része inkább rontott a helyzeten.

Kiemelte a Zámolyi- és a Pátkai-víztározók szerepét is, amelyeket 1976-os átadásuk óta nem kotortak ki. Ezek eredetileg a Vértesből érkező vizeket fogták volna fel, majd továbbították volna a Velencei-tó felé, ehelyett azonban – Vas szerint – halgazdasági és horgászati célokra használták őket, miközben feltöltődtek iszappal. Amikor civilek azt javasolták, hogy a tározók vizét engedjék a tóba, azzal utasították el őket, hogy a víz minősége veszélyeztetné a tavat.

A csoport egyik fő javaslata az volt, hogy a Császár-víz – a Velencei-tó egyetlen természetes vízutánpótlása – kerülje meg a tározókat, és közvetlenül a tóba folyjon. Vas Péter szerint erre évek óta készültek tervek, de a megvalósításig nem jutottak el.

Szóba került a Duna vizének bevonása is. A tó környéki települések ivóvízellátása már most is dunai vízbázisról történik, Vas szerint pedig a meglévő, elavult csőrendszer cseréjével megoldható lenne a tó időszakos vízpótlása is. Állítása szerint ez a megoldás nagyságrendileg 10 milliárd forintból megvalósítható lett volna, szemben a korábban emlegetett 40 milliárdos becslésekkel.

A beszélgetésben elhangzott: a Velencei-tó vízszintje jelenleg messze elmarad az elfogadott 130–170 centiméteres tartománytól, volt időszak, amikor mindössze 50–80 centimétert mértek. Ez már halpusztuláshoz is vezetett. Vas Péter szerint a probléma ismert, a megoldási javaslatok is régóta adottak, de valódi politikai szándék híján továbbra sem történt érdemi előrelépés.

Az ÁSZ jelentése szerint már 2021-ben készült kormány-előterjesztés a vízpótló rendszer rekonstrukciójáról, hároméves kivitelezéssel és mintegy 6,3 milliárd forintos költségbecsléssel. A döntés azonban akkor sem, és a 2022-ben, illetve 2023-ban benyújtott újabb előterjesztések esetében sem született meg. A halogatás közben a beruházás becsült költsége jelentősen megemelkedett: a 2024 végére elkészült fejlesztési tervek már 24,5 milliárd forintos forrásszükséglettel számolnak.

Vas Péter arról számolt be az interjúban, hogy ő először olvasott erről a 6,3 milliárdos összegről, mert  a sajtónak ugyanebben az évben Tessely Zoltán, a Velencei-tó fejlesztéséért felelős kormánybiztos 40 milliárd forintról beszélt, ennyiből lehetett voln a tó vízpótlását megoldani.  Akkor a fideszes képviselő azt nyilatkozta, hogy az operatív törzs szerint elfogadható ez az összeg, de a kormánynak ez már túl sok volt.

A jelentés külön kitér arra is, amiről interjúalanyunk is beszámolt, hogy a vízpótlást szolgáló tározók másodlagos hasznosítása – horgászati, halászati és üdülőtavi célokra – több esetben érdekellentétet okozott. Aszályos időszakokban a Velencei-tó szempontjából a gyors vízátvezetés lenne az elsődleges, miközben a hasznosítók számára a tározók vízzel való feltöltöttsége alapfeltétel. Az egyeztetések elhúzódása és a vízminőségi problémák miatt visszatartott víz az ÁSZ adatai szerint 2024 tavaszáig mintegy 11,24 millió köbméter párolgási veszteséget okozott, ami a tó vízszintjében nagyjából 45 centiméternek felel meg.

Az ÁSZ hangsúlyozza: bár 2024-ben elkészültek a rehabilitációs fejlesztési tervek, a megvalósításhoz szükséges irányítói döntések – a beavatkozások sorrendje, ütemezése és a forrásbiztosítás – az ellenőrzés lezárásáig nem születtek meg. A számvevőszék ezért javaslatokat fogalmazott meg a vízpótló rendszer rövid távú helyreállítására, valamint egy, a klímaváltozás környezeti, gazdasági és társadalmi hatásait is figyelembe vevő, hosszú távú stratégia kidolgozására.

 

A jelentés felelősségi kérdésekre is kitér: 2024. augusztus 1-jétől a vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok az Energiaügyi Minisztérium hatáskörébe kerültek, az ÁSZ pedig kifejezetten a tárcától várja a szükséges intézkedési terv elkészítését. A törvény szerint erre a jelentés kézhezvételétől számított 30 nap áll rendelkezésre. A jelentés december 19-én jelent meg az ÁSZ honalpján.