Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.
Vendégmunka – Józsa Márta jegyzete
Ma Magyarországon mintegy 120 ezer külföldi vendégmunkás dolgozik, leginkább a feldolgozóiparban, az autóiparban, az építőiparban és a turizmus-vendéglátás területén. Vagy például a legjobban láthatóan talán a futárcégeknél. Többnyire amúgy rabszolgasorban, és értük még csak nem is tüntettünk, ellenük azonban többen szónokoltak. Akikre most tilalmat ígér az új kormány, de hogy utána mi lesz, azt egyelőre nem tudni.
A neheze most következik – Hardy Mihály jegyzete
Mostanra az utcabálok, az ünneplés ideje elmúlt, Magyar Péter pedig a kampány idején a tőle megszokott energiával látott neki a munkának. … Az első jelek bíztatóak, úgy tűnik, hogy volt mesterterv és vannak vagy lesznek emberei a magyar maffiaállam felszámolására. Hirtelen a rendőrség meg az ügyészség is felébredt …
Amikor megsajnáltam Orbán Viktort – Selmeci János jegyzete a felelősségről
Egyszer, egy pillanatra megsajnáltam Orbán Viktort. A választás napján történt. Miután a volt miniszterelnök leadta a szavazatát, egy újságíró megkérdezte tőle, megbánt-e valamit az elmúlt tizenhat évből. Ő pedig azt válaszolta: „Köszönöm szépen, jól vagyok.”
Új utakon - Hardy Mihály jegyzete
Csak a rend kedvéért jegyzem meg, mert a politikai emlékezet igen rövid, hogy a német kancellár és a francia elnök az utóbbi években már úgy kerülte Orbán Viktort, mint a leprást.
Még itt van – Szénási Sándor jegyzete
Hogy a letűntnek hitt kor mennyire jelenvaló, azt éppen a rezsim bomlástermékei bizonyítják, konkrétan a szándékos kiszivárogtatások az Orbán papa valóságos bevételeiről, arról, hogy az aranykonvoj elrablására maga Orbán adott utasítást, és jönnek még dolgok, amelyek felméréséhez a legelszabadultabb fantázia is gyerekes képzelgés volt csupán. Száz tonnás Argentinosaurus-ok másznak elő a mocsárból, folyik róluk a bűzös lé.
A "Szia, Bálint"-korszak vége – Selmeci János jegyzete
15/05/2026 18:04
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nem voltam még nem Orbán-rendszerben újságíró, de a feladat talán nem változott olyan sokat. A lelkesedés magánügy, a kritika, a kétkedés és a valóság feltárása viszont kötelesség.
Megúszós válasz lenne erre azt mondani, hogy akkor álljon be kormányszóvivőnek. A többségünk alkalmatlan lenne erre a szerepre – nemcsak azért, mert rondák vagyunk, hanem mert én például két napig nem tudok aludni, ha úgy érzem, hogy egy ötperces interjú szakmai vitájában nem álltam ki eléggé az elveim mellett. Képzeljük el ezt úgy, hogy Magyar Péter a főnököm. Vagy bármelyik politikus. Na ugye.
Nem voltam még nem Orbán-rendszerben újságíró, de a feladat talán nem változott olyan sokat. A Tisza-kormány ráadásul meg is könnyítette a dolgunkat: több száz oldalas programot írt, amelyet számon lehet kérni rajta. Nem a saját nünükéimet – az magánügy –, hanem az ígéreteket. Számon kell kérni a jogszabályok betartását is. Például azt, hogy összefér-e a jogállam helyreállításával az, ha a kormány a fideszes államtitkároknak törvény szerint járó végkielégítések visszatartásával fenyegetőzik. Mit gondol erről az igazságügyi miniszter?
Rá lehet világítani az ellentmondásokra is. Ha az illetékes miniszter – és gyakorlatilag minden szakértő – szerint a Fidesz lakástámogatási rendszere hozzájárult a lakásárak elszállásához, és ezzel súlyosbította a lakhatási válságot, akkor miért mondja mégis azt a miniszter, hogy ezeket a hiteleket nem vezetik ki? Azt ígérik, hogy marad az orosz energia, de akkor mi lesz a jövőre életbe lépő uniós tilalommal?
Véget érhet a szakértői újságírás kora is. Ha bezárnak egy kórházi osztályt, akkor már nemcsak szakértőket lehet kérdezni, hanem magát a minisztert, az egészségügyi közgazdászt, a kórházigazgatót, a szakszervezetet, a helyi tiszás politikust, a lakókat – és persze az ellenzéket is, ha addig sikerül meghaladniuk Takács Pétert.
És itt ugrik elő egy komoly probléma: a sajtó felelőssége azért is hatalmas, mert a Tisza legerősebb ellenzéke a Fidesz – vagyis gyakorlatilag nincs valódi ellenzéke. Gondoljunk bele: ha a kormány valamit elront a gyermekvédelemben, mégis ki tudná ezt hitelesen kritizálni a Fideszből?
Van még valami, ami változik. Nem tudjuk, hogy a Tisza jól fog-e kormányozni, de elődjével ellentétben valószínűleg nem lesz ellensége az alapvető emberi jogoknak, a szólás- és véleményszabadságnak, a sajtószabadságnak – vagyis úgy általában a szabadságnak. Mivel az Orbán-kormány az volt, az újságírók – akarva-akaratlanul – ellenzéki szerepbe sodródtak.
Ahhoz azonban, hogy végezni tudjuk a munkánkat, távolságot kell tartanunk azoktól is, akikkel eddig – ha más szerepben is – látszólag egy oldalon álltunk. Ilyen a Tisza Párt, ilyenek a kedvenc szakértőink, a kormányzati szerepet vállaló kollégáink, a hivatkozási pontjaink. Lehet nekik örülni, de az újságírói – és értelmiségi – szerepben a lelkesedés magánügy. A kritika, a kétkedés és a valóság feltárása viszont közügy és kötelesség. Így járhat jól az ország – és végső soron így járhatnak jól a most már kormánypárti politikusok is, ha valóban komolyan gondolják, amit ígérnek.
Nincs többé "Szia, Bálint".
Most már miniszter van, aki felelősséggel tartozik a választóknak, a hazájának.
Nekünk.
Kérjük számon.
Selmeci János jegyzete a május 15-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
