Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
A vádlottak padja - Hardy Mihály jegyzete
Furcsán hangozhat, de ettől még tény, hogy Európa legnagyobb és legtekintélyesebb nemzetközi szervezete nem volt felkészülve ilyenfajta belső bomlasztásra és cinikus árulásra, amit Orbán Viktor és Szijjártó Péter bemutatott.
Szegények – Szénási Sándor jegyzete
Amikor a görénykurzus névadója a kampányban elismerte, hogy elvesztette a nagyvárosokat, az értelmiséget, és a középosztály javát, akkor ez már régi igazság volt, és ez látszott is a Fidesz kommunikációján. Emlékszünk arra a borzongató emoji-kampányra, amelyhez már olvasni sem kellett tudni, a sárga arcok hangulatjelei dühöket, félelmeket, vagy éppen boldogságot irányítottak az ellenfelekkel szemben, az utóbbit viszont a Fideszre természetesen. Hogy az üzenet még érthetőbb legyen, az ellenzék biztos megítélése érdekében szarkupacokat ábrázoló emojikat, és hányással küzdőket is bevetettek. Még, vagy megint, most is ott vannak a falakon.
Előmásznak a roncsból a fideszes sofőrök - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a jelenség, amikor egy súlyos autóbaleset után, valaki szerencsésen kimászik saját lábán a roncsból, feláll és látszólag irracionális dolgokat kezd művelni. Össze-vissza mászkál, keresi az öngyújtóját, nyomkodja a telefonját, irreleváns kérdéseket tesz fel a segítségére sietőknek. Még csak a fejét sem ütötte be, egyszerűen még tart a sokk hatása, azt sem tudja hol van és valójában mi történt vele.
Mészáros a börtönben is keres - Dési János jegyzete
Az "épít magának" esetünkben annyit tett, hogy a „Mészáros“ nevű fényvisszaverő felület egy igen jelentős közpénzes melóba tenyerelt bele megint.
Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
11/03/2026 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Krasznahorkai László azt nyilatkozza egy olasz lapnak, hogy hazája már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet, és hogy a magyar létezés butaságtól szennyezett. A Fidesz-világ ezen persze nagyon feldúlta magát, az Operaház főigazgatója el is venné az írótól a Nobel-díjat és odaadná Vörösmarty Mihálynak. Nyilván azért, mert a nemzeti líra nagy alakjáról azt hiszi, hogy az fenntartások és elvárások nélkül tekintett a magyarra, akinek pusztán annyi a dolga, hogy „itt élned, halnod kell”, tekintet nélkül arra, hogy személyében esetleg ostoba, kártékony országvesztőhöz van-e a hazának szerencséje.
De ez nem így van. A főigazgató úr az elorzott díjjal végigvándorolhatja az összes nagy alkotót, Petőfitől Petriig, csupa nemzetostorozót, a tunyaság és az alattvalói lét fölött átkozódó, a szent hazát életre és önismeretre rugdosó művet talál, vagyis szándék szerint kizárólag szuperpatrióta embereket. Az operaház fantomja, ha hű önmagához, ezeket is végig kell, hogy fosztogassa annak az ideológiának a szellemében, amely hízeleg a „jó” magyaroknak, viszont a pokolba rugdosná a „rosszakat”, akik, mit tesz isten, nemcsak a nemzettel, de a regnáló hatalommal is kritikusak. Krasznahorkai ugyanis konkrétan az illiberális világról beszél, ami Orbán világa, és egyben az emlegetett elmegyógyintézettel azonos.
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Krasznahorkainak ez valamiért nem tetszik. Ebben a történelmi pillanatban ennek az országnak majdnem a fele, időnként a többsége, gyűlöli az áldozatot, és elfogadja, hogy egy tömeggyilkosnak is lehetnek méltánylandó szempontjai. Természetesnek veszi, hogy a hazáját egy klán kirabolja, mert azt reméli, a zsákmányból ő is kap valamicskét. A Nyugatot, amelynek a bevásárlóközpontjaiba évtizedeken át vágyott, utálja, a demokráciát terhesnek érzi, a Kelet egyszerű és átlátható önkényét védelemnek tartja az élete fölött. Szuverenitást szajkózik, de nem szuverén akar lenni, hanem eltartott. A ritka alkalmat, amikor lázadt és ellenállt, anomáliának tekinti, és 56-nak a szellemét is rég elhessegette a horizontján túlra. A történelmi emlékezet luxus számára, a Pew Research Center tavalyi felmérése szerint 32% bízik Putyinban, ez a Fidesz-szavazóknál 58%-ot jelent. Zelenszkij-ben átlag 45% nem hisz, a másik 45% viszont igen. Vigasz?
Az író, akinek a Nobel-díját még nem vették nemzetbiztonsági őrizetbe, egyébként hangsúlyosan nem a hatalomról beszélt, hanem a nemzetről, ami esetünkben tömeget is jelent, és felvilágosult, magukat polgárnak érző egyének sokaságát is. Talán azért teszi ezt, mert tudja, hogy minden nép maga álmodja meg a zsarnokát, maga hívja életre, és ítéli magát ugyanezzel a döntéssel agyhalálra. O.V. természetében, jellemében erre a kiválasztottra csalhatatlanul rátalált, és ma is milliók kapaszkodnak bele, kövessen el ellenük bármit.
Könnyű lenne azt állítani, hogy itt pusztán arról van szó, hogy a roncs-társadalom harcol a nyugatos társadalom ellen, az igazság azonban az, hogy O.V. sikeresen korrumpálta és építette be a rendszerébe a magyar élet rozsdaövezetén túl élők egy részét is, akiknek azonban már csak választási ajándékkal képes szolgálni. Alkalmi kézből etetéssel. Ők pedig már megtapasztalták, hogy amit az egyik kéz ad, azt majd a másik visszaveszi. Orbánnak nem maradt más, mint az erőszak, az orosz titkosszolgálat, a fenyegetés, és a hazudozás.
Ez már nem tetszik. Ezt már nem akarják. És ebben a pillanatban ők vannak többen.
Hogy ez egy nemzet öntudatra ébredését is jelenti-e, nem tudható. Az elmegyógyintézet falai még állnak, bentről csend és kiáltás hallható.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026. március 11-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)