Parlamenti vonulások - Kárpáti Iván jegyzete
Lassan a parlamenti tudósításokban külön rovatot kellene nyitni: „Közlekedési hírek.” A jobb oldali folyosón torlódás, a bal oldalon akadálymentes a kijárat, a büfé felé zavartalan a forgalom.
Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.
A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete
A hétvégén átsétáltunk az Ipoly folyó hídján Szlovákiába, a torkolatvidéken. Amióta az eszem tudom, nyaranta egymást érték a kenu- és kajaktúrázók, most egyet sem láttunk. Nem tudom, lehet-e még evezni a folyón, egy ideig iszapban gyalogolva végül át is lehet úszni északi szomszédunkhoz, pár méter az egész. (...) 16 év alatt lebetonozott, egykor élő környezetünket szemlélve: az Ipolyra, és számos más környezeti értékünkre szerencsére nem vetette rá gyilkos tekintetét a bukott rendszer.
A burokban születettek – Szénási Sándor jegyzete
A Fidesz nevű szakadt burokban, légszomjban ott maradt egy kisebbség, amelynek a világát a csütörtöki, Sándor-palota előtti tüntetés hivatott összeragasztózni. A régi, avíttas szövegek maradtak, kiegészülve egy-két új dologgal, például a megvert Fidesz áldozati szerepével … A befoltozandó fideszes valóság másik új szereplője természetesen a menesztendő köztársasági elnök lesz, bár nem problémamentesen …
Gulyás Gergő Strasbourgban sír – Selmeci János jegyzete
Hol volt eddig az a jogász lángelme, az alapvető emberi jogok harcosa, akinek a Holdról is lehetett hallani az alkotmányos demokráciáért dobbanó szívét? Hol volt a kisebbségi jogokért küzdő politikus, aki saját gyermekeiként gondol a fékekre és ellensúlyokra, nyusziját Sólyom Lászlóról, kutyáit pedig azokról az alkotmánybírákról nevezi el, akik gátat szabnak az állami önkénynek? Hol volt a jogállamért aggódó Gulyás Gergely?
Szégyenteljes közgyűlés és méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Történelmi pillanat a közmédiában - Kárpáti Iván jegyzete
A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk! - olvasható az állami média felületein.
Bajusz, elnök nélkül – Dési János jegyzete
publiGondolatok Áder Jánosról, a magyar csodavilág bizonyítékéról. Csak a bajsza maradt …
Az eltüntetett lapok esete - Dési János jegyzete
15/06/2026 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Most, ezekben a percekben is omlik össze az állami száz és ezer milliárdokból kitömött fideszes médiabirodalom. Megy is az óbégatás, hogy azért az is a magyar sajtó, meg ott is kollegák dolgoznak, meg ne kárörvendjünk, meg jajajaj.
Egy budapesti általános iskolában egy szép napon a korán munkába érkező tanárok arra lettek figyelmesek, hogy a portás bácsi kikémlel a fülkéjéből és amikor úgy véli, senki sem látja, uzsgyi odaszalad a postaládához, egy köteg papírt kimarkol belőle, a köpenye alá rejti, visszaoson a fülkéjébe és eltünteti a lapokat.
Egy idő után egy bátrabb magyar tanár megkérdezte, mégis mi a fenét csinál. A sokat látott portás zavartan annyit hebegett, hogy a tanker vagy ki utasította az iskolát, hogy fizessen elő több példány Nemzeti Sportra és Magyar Nemzetre - viszont itt mégiscsak gyerekek vannak. Nem szeretné, ha bármelyikük kezébe kerülne ilyesmi - rázta meg felháborodottan a gyűlölettől csöpögő lapokat.
Velem még nem sokkal 2010 előtt esett meg, hogy egy fideszes főidelógust kísértem ki egy interjú után a stúdióból, aki kedélyesen azt magyarázta, hogy “a Viktor” nem azért fog titeket, ha visszajön teljesen kinyírni, mert fél tőletek. És nem azért csinál majd jó kis házisajtót magának, mert annak a hatásában olyan nagyon bízik. Hanem azért - nevetett rám kéjesen -, hogy egyrészt tudjátok ti is hol a helyetek, másrészt, ha netán megint kikapna egy választáson az emberei ne reklamálhassanak, hogy ez azért van, mert a főnök úrnak nem tetszett a sajtót leápolnia.
Történt, ami történt. A független sajtó tönkretételébe igen nagy energiákat tettek, tény. Az, hogy ez nem sikerült csak az ott dolgozóknak és az őket támogatók állhatatosságának köszönhető. Most a méretes és jól megérdemelt vereség után az is kiderült, hogy a propaganda nem minden. Azért a népszerűsíteni próbált árucikk, eszme, politika minősége is számít.
Most, ezekben a percekben is omlik össze az állami száz és ezer milliárdokból kitömött fideszes médiabirodalom. Megy is az óbégatás, hogy azért az is a magyar sajtó, meg ott is kollegák dolgoznak, meg ne kárörvendjünk, meg jajajaj. És ezek az úgynevezett kollegák mit tettek, mondtak, amikor a magyar sajtót szétverték, amikor a megyei lapok szellemiségét meggyalázták, amikor uszítottak és megtámadtak olyanokat, akikre a hatalom rámutatott.
Pár éve a Médiakutató című folyóiratban (Zsoldosok, újságírói attitűdök változása a rendszerváltástól az új cenzúráig) azon lamentáltam, hogy az 1990. előtt időkben az számított menő újságírónak, aki megpróbált a valóságról beszélni, minden politikai tiltás ellenére, aki szembeszállt a cenzúrával, sokszor egzisztenciális kockázatot is vállalva. A 2010 utáni kormánypárti sajtó történetéből nem tudtam igazán arról történetet felidézni, hogy milyen eredményes ellenállás folyt volna. Igaz, április 12-e óta sok partizán jelentkezett, hogy ő is meghúzta a csendőrló farkát, talán némelyikük tényleg, de mégis.
Akadnak szakmák – elég sok –, ahol a munkának mégiscsak akad erkölcsi tartalma. Lehet, hogy egy kőművest nem különösebben lehet hibáztatni azért, hogy kórházat épít vagy egy siralomház falát, netán fideszes pártszékház tégláit rakja egymás után.
Az újságírás fájdalom, nem ilyen. Aki kézbe vett mostanában egy átlagos, fideszizált megyei napilapot, megnézte egyik másik, amúgy általában tehetségtelen, bértollnok produkcióját - az tudja miről beszélek. Ráadásul, ezek jó része a köztől ellopott pénzekből készült, közreműködve további közpénzek eltulajdonításában.
Mégis, mit tetszettek gondolni?
A Klubrádiónak elvették a bevételeit, a frekvenciáit. Nem volt könnyű és most sem az. De kellettünk a hallgatóinknak, kiknek tábora szépen gyarapszik. Ja, akkor nekünk biztos könnyű.
A Fidesz média nagy része úgy fest nem kell a közönségének, azoknak az oligarcháknak, akik ezzel is degeszre keresték magukat és még azoknak a politikusoknak sem, akik visszaéltek a hatalmukkal és most már talán ők is látják, hülyét csináltak azokból is, akik elvtelenül kiszolgálták őket.
Kicsit ma tisztább lett a világ.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2026. június 15-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)