Plakátok – Józsa Márta jegyzete

Svédországban az autópályák mentén nincs plakátözön, és nem csak azért, mert a skandináviai politikai struktúrák kevésbé kihegyezettek a viharvert közép-európaiaknál. Hanem azért is, mert balesetveszélyt jelenthet, ha mondjuk egy családapa rácsodálkozik egy háborús bombával fenyegető – hát nem is tudni, minek nevezendő – mondjuk plakátművészeti alkotásra.

Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.

Elvben tilos lesz Magyarországon olyan politikai reklámot készíteni, amely megsérti az ember önbecsülését. Pontosabban „az egyenlő emberi méltóságot megsérti vagy eltagadja, vagy a gyűlölet keltésére alkalmas társadalmi ellenségkép kialakítására bármilyen módon irányul”. A tilalom kiterjedne a személyek képmását valótlan vagy megtévesztő módon megjelenítő képi és audiovizuális tartalmakra is. Hasonlóképpen módosulna a választási törvény, amely azt is kimondaná, hogy plakáton nem lehet közzétenni kiskorúak fejlődésére káros tartalmat.

Ezek szerint eddig mindennek nem volt jogi akadálya, és még az egyidejűleg megszűnésre ítélt szuverenitásvédő izé is sem szólt soha egy szót sem, amikor vizuális környezetszennyezés mindennapi feszültségkeltés szó szerint minden hirdetőoszlopon jelen volt. Nagy kérdés természetesen, hogy jogilag meg lehet-e akadályozni a sanda szándékú mondandókat, és ki dönti el, hogy mi kelt  félelmet a gyerekekben.

Ebben formában most már talán semmi, de – mondják reklámszakemberek – ezzel kinyírják a hirdetési piacot.  Valóban léteznek olyan, korábbi kormányzatokhoz kapcsolódó hirdetési eszközök és módszerek, amelyeket tiltani kellene, de a mostani tervezet nagyjából olyan, mintha egy autónál felmerülő hiba miatt az összes autót kitiltanák a közterületről – fogalmazott egyikük.

Hozzátéve: a szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül meghozott törvény komolyan veszélyezteti a jogbiztonságot. Feltehetően még finomodni fog, de azt azért nem ártana a jogalkotási hajrában figyelembe venni: könnyű dolog a fürdővízzel kiönteni a gyereket. És figyelni kellene arra is: a szabadság felé vezető út nem lóvágta, és nem is erőltetett menet. Mert ha azzá válnak, akkor számos áldozat keletkezne az utak szélén.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. június 11-i adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)