A vádlottak padja - Hardy Mihály jegyzete
Furcsán hangozhat, de ettől még tény, hogy Európa legnagyobb és legtekintélyesebb nemzetközi szervezete nem volt felkészülve ilyenfajta belső bomlasztásra és cinikus árulásra, amit Orbán Viktor és Szijjártó Péter bemutatott.
Előmásznak a roncsból a fideszes sofőrök - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a jelenség, amikor egy súlyos autóbaleset után, valaki szerencsésen kimászik saját lábán a roncsból, feláll és látszólag irracionális dolgokat kezd művelni. Össze-vissza mászkál, keresi az öngyújtóját, nyomkodja a telefonját, irreleváns kérdéseket tesz fel a segítségére sietőknek. Még csak a fejét sem ütötte be, egyszerűen még tart a sokk hatása, azt sem tudja hol van és valójában mi történt vele.
Mészáros a börtönben is keres - Dési János jegyzete
Az "épít magának" esetünkben annyit tett, hogy a „Mészáros“ nevű fényvisszaverő felület egy igen jelentős közpénzes melóba tenyerelt bele megint.
Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Szegények – Szénási Sándor jegyzete
22/04/2026 18:01
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Amikor a görénykurzus névadója a kampányban elismerte, hogy elvesztette a nagyvárosokat, az értelmiséget, és a középosztály javát, akkor ez már régi igazság volt, és ez látszott is a Fidesz kommunikációján. Emlékszünk arra a borzongató emoji-kampányra, amelyhez már olvasni sem kellett tudni, a sárga arcok hangulatjelei dühöket, félelmeket, vagy éppen boldogságot irányítottak az ellenfelekkel szemben, az utóbbit viszont a Fideszre természetesen. Hogy az üzenet még érthetőbb legyen, az ellenzék biztos megítélése érdekében szarkupacokat ábrázoló emojikat, és hányással küzdőket is bevetettek. Még, vagy megint, most is ott vannak a falakon.
A „lent” ebben az esetben az alsó középosztály alját és az azalatti társadalmi rétegeket jelenti, amelyek – a jóllakottaknak ajánlatos kerülni az amúgy szokásos gőgöt és megvetést – természetesen semmivel sem ostobábbak nálunk, de, a helyzet okán, és persze sokszor önhibából is, tanulatlanok, a saját buborékjukon kívüli világot fenyegetőnek érzik, a kommunikációs láncban a hatalom jóvoltából kenyéren és vízen élnek, és mivel tökéletesen kiszolgáltatottak, érdekük elhinni azt a mesét, hogy a főnök/ vezér/ vezénylő tábornok / kormányfő védelme alatt állnak. Tehát rá szavaznak. Még a hajléktalan is. Kelet-Nógrádban azt mondta egy ember, két jó vezető volt itt, Kádár és Orbán.
Az emojik nekik szóltak. A mostani kampány színvonala is. Erre voltak beárazva.
Az ezen a világon kívül élők ezt úgy fordítják le maguknak, hogy a propagandával etetett és négyévente ingyencsomagokkal javadalmazott tömegek két választás között magukrahagyottan kóborolnak vagy üldögélnek kopár tájaikon, a sovány segélyekre, vagy az olcsó partydrog szállítmányra várva. Ez a primitív kép, amely mintha egy mélyegyiptomi vidékről keveredett volna ide, csak a képalkotó idegenkedéséről, és utálkozásáról szól, arról a vágyról, hogy gyorsan hátat fordíthasson az egésznek.
A valóság az, hogy a hatalom, amely tudja, hogy a maradék középosztálybeli támogató mellett ezek a milliók biztos bázisai, sosem hagyja őket magukra. Ez nem azt jelenti, hogy szándékában áll felemelni őket. A kiemelkedés növekvő öntudatot, ismereteket, kritikai érzéket hoz, ez pedig a vezérnek/ főnöknek/ vezénylő tábornoknak stb. nem érdeke. A középosztály hajlamos, ha fintorogva is, de eladni magát, ám az életszínvonala első megroppanásával új kegyosztó után néz. A szegények azonban hűségesek. Vagy annak tűnnek.
Kézben vannak ugyanis tartva. A közmunka persze nem rossz ötlet, jobb, mint a segélyes élet, de egy újfeudális rendben a helyi polgármester kvázi földesura lehet a szegényeknek, mert 2011 óta ő dönti el, ki kap erre lehetőséget. Csak 2025-ben mondta ki a kormány, hogy tíz évnél többet csupán akkor tölthet valaki közmunkában, ha a munkaerőpiacon nem jut álláshoz. A függési rendszer tehát, más juttatások, CBA-utalványok esetében sem szűnik meg, a helyi hatalom képes ellenőrizni a „ jó helyre történő szavazást”, a mélyszegények pedig számítanak arra, hogy négyévente ilyen-olyan csomagokkal, tűzifával, tíz-húszezer forinttal megvegyék őket. Más érdek a választásokhoz nem köti őket.
Számukra a szabadságnak, a választójognak, a közügyekbe való beleszólásnak nincs vagy alig van értelme és értéke. Ha mi lennénk a helyükben, mi is ezt gondolnánk, ha gondolnánk bármit is.
Ezeknek az embereknek a félelmeivel, kétségeivel, tudatlanságával él vissza minden görénykurzus, ezzel élt vissza Orbáné is. Ez az egyik legmocskosabb bűne, egy kliensrendszerben foglyul ejtett milliók maradék életerejének elszívása, az útszélén hagyásuk, a cinizmus, amivel zombilétre kényszerítette őket.
SOS, üzeni a sorsuk.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026. április 22-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)