Az eltüntetett lapok esete - Dési János jegyzete
Most, ezekben a percekben is omlik össze az állami száz és ezer milliárdokból kitömött fideszes médiabirodalom. Megy is az óbégatás, hogy azért az is a magyar sajtó, meg ott is kollegák dolgoznak, meg ne kárörvendjünk, meg jajajaj.
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.
Szögre akasztott hitvallás – Kárpáti Iván jegyzete
"Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi" – ez is szerepel a ún. Nemzeti Hitvallásban, a baj tényleg nem a mondatokkal van.
Építsünk migránstábort! - Selmeci János jegyzete arról, hogy abba kéne hagyni a migránsozást
Te akarod behozni a migránsokat! Nem, te akarod behozni a migránsokat! - mondja egyik politikus a másiknak, majd megvádolja egyik a másikat azzal, hogy végre akarja hajtani a migrációs paktumot, mire a másik visszaszól az egyiknek, hogy migránstábort akarna építeni egy békés településre, ahol aztán minden rossz lesz, mert migránsok.
Orbánék keresztes hadjárata után - Hardy Mihály jegyzete
Sokat töröm a fejem azon, hogy vajon mi okozta az előző kormány és különösen Orbán Viktor dühödt és kíméletlen Budapest-ellenességét?
Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.
Szegények – Szénási Sándor jegyzete
22/04/2026 18:01
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Amikor a görénykurzus névadója a kampányban elismerte, hogy elvesztette a nagyvárosokat, az értelmiséget, és a középosztály javát, akkor ez már régi igazság volt, és ez látszott is a Fidesz kommunikációján. Emlékszünk arra a borzongató emoji-kampányra, amelyhez már olvasni sem kellett tudni, a sárga arcok hangulatjelei dühöket, félelmeket, vagy éppen boldogságot irányítottak az ellenfelekkel szemben, az utóbbit viszont a Fideszre természetesen. Hogy az üzenet még érthetőbb legyen, az ellenzék biztos megítélése érdekében szarkupacokat ábrázoló emojikat, és hányással küzdőket is bevetettek. Még, vagy megint, most is ott vannak a falakon.
A „lent” ebben az esetben az alsó középosztály alját és az azalatti társadalmi rétegeket jelenti, amelyek – a jóllakottaknak ajánlatos kerülni az amúgy szokásos gőgöt és megvetést – természetesen semmivel sem ostobábbak nálunk, de, a helyzet okán, és persze sokszor önhibából is, tanulatlanok, a saját buborékjukon kívüli világot fenyegetőnek érzik, a kommunikációs láncban a hatalom jóvoltából kenyéren és vízen élnek, és mivel tökéletesen kiszolgáltatottak, érdekük elhinni azt a mesét, hogy a főnök/ vezér/ vezénylő tábornok / kormányfő védelme alatt állnak. Tehát rá szavaznak. Még a hajléktalan is. Kelet-Nógrádban azt mondta egy ember, két jó vezető volt itt, Kádár és Orbán.
Az emojik nekik szóltak. A mostani kampány színvonala is. Erre voltak beárazva.
Az ezen a világon kívül élők ezt úgy fordítják le maguknak, hogy a propagandával etetett és négyévente ingyencsomagokkal javadalmazott tömegek két választás között magukrahagyottan kóborolnak vagy üldögélnek kopár tájaikon, a sovány segélyekre, vagy az olcsó partydrog szállítmányra várva. Ez a primitív kép, amely mintha egy mélyegyiptomi vidékről keveredett volna ide, csak a képalkotó idegenkedéséről, és utálkozásáról szól, arról a vágyról, hogy gyorsan hátat fordíthasson az egésznek.
A valóság az, hogy a hatalom, amely tudja, hogy a maradék középosztálybeli támogató mellett ezek a milliók biztos bázisai, sosem hagyja őket magukra. Ez nem azt jelenti, hogy szándékában áll felemelni őket. A kiemelkedés növekvő öntudatot, ismereteket, kritikai érzéket hoz, ez pedig a vezérnek/ főnöknek/ vezénylő tábornoknak stb. nem érdeke. A középosztály hajlamos, ha fintorogva is, de eladni magát, ám az életszínvonala első megroppanásával új kegyosztó után néz. A szegények azonban hűségesek. Vagy annak tűnnek.
Kézben vannak ugyanis tartva. A közmunka persze nem rossz ötlet, jobb, mint a segélyes élet, de egy újfeudális rendben a helyi polgármester kvázi földesura lehet a szegényeknek, mert 2011 óta ő dönti el, ki kap erre lehetőséget. Csak 2025-ben mondta ki a kormány, hogy tíz évnél többet csupán akkor tölthet valaki közmunkában, ha a munkaerőpiacon nem jut álláshoz. A függési rendszer tehát, más juttatások, CBA-utalványok esetében sem szűnik meg, a helyi hatalom képes ellenőrizni a „ jó helyre történő szavazást”, a mélyszegények pedig számítanak arra, hogy négyévente ilyen-olyan csomagokkal, tűzifával, tíz-húszezer forinttal megvegyék őket. Más érdek a választásokhoz nem köti őket.
Számukra a szabadságnak, a választójognak, a közügyekbe való beleszólásnak nincs vagy alig van értelme és értéke. Ha mi lennénk a helyükben, mi is ezt gondolnánk, ha gondolnánk bármit is.
Ezeknek az embereknek a félelmeivel, kétségeivel, tudatlanságával él vissza minden görénykurzus, ezzel élt vissza Orbáné is. Ez az egyik legmocskosabb bűne, egy kliensrendszerben foglyul ejtett milliók maradék életerejének elszívása, az útszélén hagyásuk, a cinizmus, amivel zombilétre kényszerítette őket.
SOS, üzeni a sorsuk.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026. április 22-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)