Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
A vádlottak padja - Hardy Mihály jegyzete
Furcsán hangozhat, de ettől még tény, hogy Európa legnagyobb és legtekintélyesebb nemzetközi szervezete nem volt felkészülve ilyenfajta belső bomlasztásra és cinikus árulásra, amit Orbán Viktor és Szijjártó Péter bemutatott.
Szegények – Szénási Sándor jegyzete
Amikor a görénykurzus névadója a kampányban elismerte, hogy elvesztette a nagyvárosokat, az értelmiséget, és a középosztály javát, akkor ez már régi igazság volt, és ez látszott is a Fidesz kommunikációján. Emlékszünk arra a borzongató emoji-kampányra, amelyhez már olvasni sem kellett tudni, a sárga arcok hangulatjelei dühöket, félelmeket, vagy éppen boldogságot irányítottak az ellenfelekkel szemben, az utóbbit viszont a Fideszre természetesen. Hogy az üzenet még érthetőbb legyen, az ellenzék biztos megítélése érdekében szarkupacokat ábrázoló emojikat, és hányással küzdőket is bevetettek. Még, vagy megint, most is ott vannak a falakon.
Előmásznak a roncsból a fideszes sofőrök - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a jelenség, amikor egy súlyos autóbaleset után, valaki szerencsésen kimászik saját lábán a roncsból, feláll és látszólag irracionális dolgokat kezd művelni. Össze-vissza mászkál, keresi az öngyújtóját, nyomkodja a telefonját, irreleváns kérdéseket tesz fel a segítségére sietőknek. Még csak a fejét sem ütötte be, egyszerűen még tart a sokk hatása, azt sem tudja hol van és valójában mi történt vele.
Mészáros a börtönben is keres - Dési János jegyzete
Az "épít magának" esetünkben annyit tett, hogy a „Mészáros“ nevű fényvisszaverő felület egy igen jelentős közpénzes melóba tenyerelt bele megint.
Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
26/04/2026 10:18
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
A frissen elkergetett magyar rezsim valahogy mindig rosszban volt a számokkal, és ez nem csak onnan látszik, hogy még a választás estéjén sem a tényeknek, hanem a vágyaiknak, vagy a vágyaikat megképző bálványaiknak hittek. Az is legendás, hogy a gazdasági miniszter nem csak a valós számokat, hanem még azok előjelét sem volt képes egyetlen esetben sem eltalálni, mármint ami például az inflációt, a GDP-t, vagy a gazdasági növekedést illeti. Feltételezhetően a saját fizetésében szereplő tekintélyes mennyiségű nullával nem volt ennyire zord viszonyban. Mondhatjuk persze, hogy nem érdemes visszafelé nézni – márpedig jó ideig még muszáj lesz – de arra ellenben oda kell majd nagyon figyelni, hogy egy működő társadalom építésekor a független elemzésnek mekkora szerepe van. Nem csak a közmegegyezést kell visszaépíteni a rehabilitálásra szoruló, sokáig üldözött fogalmak közé, hanem például a statisztikákat is, és ki kell irtani azok kozmetikázását. Adatújságírók hosszú memoárokat tudnának írni arról, hogy mekkora erőfeszítésbe, mennyi időbe került kicsikarni az adatgazdákból bármi értelmezhetőt. Klasszikus példa, hogy valószínűleg soha nem tudjuk meg a valós számokat a Covid idején történt fertőzésekről, halálozásokról, sőt még az oltottságról sem. Ami az akkori egészségügyi kormányzat nyilvánvalóan bűnös alkalmatlansága mellett azt is jelenti, hogy a megelőzésnél, netán egy következő járványnál a szakma nem tud majd támaszkodni az előző probléma idején szerzett tapasztalatokra. Hogy a Központi Statisztikai Hivatal rendszeresen manipulált szegénységi adatairól most ne is beszéljünk.
Mondom mindezt azért, mert most értesültem egy hungarikumról, nyilván sok efféle is van, csak velem éppen most jött szembe: a magyarországi HIV-adatok a világ csaknem valamennyi országától eltérőn nem szerepelnek a WHO, az Egészségügyi Világszervezet statisztikáiban. Mert egyszerűen nem szolgáltatunk adatokat. 2004 óta nincs érvényben lévő, kormányzatilag elfogadott Nemzeti AIDS Stratégia. 2013-2014 körül pedig teljesen megszűnt meg a szisztematikus, államilag támogatott, átfogó HIV-prevenciós stratégia. Mert ugye amiről nem beszélünk, ami nem számonkérhető, az nincs is. A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. április 23-i adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.) Kiemelt képünk illusztráció, forrás: Pixabay

