Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
A vádlottak padja - Hardy Mihály jegyzete
Furcsán hangozhat, de ettől még tény, hogy Európa legnagyobb és legtekintélyesebb nemzetközi szervezete nem volt felkészülve ilyenfajta belső bomlasztásra és cinikus árulásra, amit Orbán Viktor és Szijjártó Péter bemutatott.
Szegények – Szénási Sándor jegyzete
Amikor a görénykurzus névadója a kampányban elismerte, hogy elvesztette a nagyvárosokat, az értelmiséget, és a középosztály javát, akkor ez már régi igazság volt, és ez látszott is a Fidesz kommunikációján. Emlékszünk arra a borzongató emoji-kampányra, amelyhez már olvasni sem kellett tudni, a sárga arcok hangulatjelei dühöket, félelmeket, vagy éppen boldogságot irányítottak az ellenfelekkel szemben, az utóbbit viszont a Fideszre természetesen. Hogy az üzenet még érthetőbb legyen, az ellenzék biztos megítélése érdekében szarkupacokat ábrázoló emojikat, és hányással küzdőket is bevetettek. Még, vagy megint, most is ott vannak a falakon.
Előmásznak a roncsból a fideszes sofőrök - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a jelenség, amikor egy súlyos autóbaleset után, valaki szerencsésen kimászik saját lábán a roncsból, feláll és látszólag irracionális dolgokat kezd művelni. Össze-vissza mászkál, keresi az öngyújtóját, nyomkodja a telefonját, irreleváns kérdéseket tesz fel a segítségére sietőknek. Még csak a fejét sem ütötte be, egyszerűen még tart a sokk hatása, azt sem tudja hol van és valójában mi történt vele.
Mészáros a börtönben is keres - Dési János jegyzete
Az "épít magának" esetünkben annyit tett, hogy a „Mészáros“ nevű fényvisszaverő felület egy igen jelentős közpénzes melóba tenyerelt bele megint.
Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
29/04/2026 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Mint a guanó, úgy telepszik rá az országra a most elmúlt korszak mocska, úgy bűzlik, úgy lep el mindent, ahogy naponta derülnek ki csak sejtett, de nem tudott dolgok, ahogy a háttérből előlépnek és beszélnek emberek.
Ahogy belelátunk, hogy az egész még aljasabb volt, mint gondoltuk.
Hogy Zsolti bácsi tényleg létezik.
A tudat, hogy mint kés a vajban, úgy hatolt át rajtunk ez a gyalázat.
Király Júlia, az MNB volt alelnöke nyilatkozik Matolcsy-ról, az eltűnt pénzekről, de leginkább arról, hogy az M.Gy. által vezetett Nemzeti Bank hogyan zsarolta és félemlítette meg a kereskedelmi bankrendszert, hogyan fenyegetette őket és telepedett rájuk. Király szerint a bankok azért voltak szorult helyzetben, mert ha több százezer ügyfelük van, nem tudnak gyorsan elmenekülni. Ez biztosan így is van. De azt is mondja, hogy a bankok meg sem próbáltak összefogni, elfogadták, hogy ebben a rezsimben ilyenek a játékszabályok.
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát. Ezeknek a vezetőknek halvány magyar másolatait, a hazai bankárokat is Isten után a második legbefolyásosabb kreatúráknak tartották a kilencvenes évek elején. Ha a mai bankárok összeállnak a Matolcsy-féle jogsértések ellen, a magyar költségvetés többszörösét mozdítják meg, kormányokat és a világ más bankjait is. Ezt nem tették meg.
Éveken át beszéltünk a magyarok birkatermészetéről, arról, hogy milyen egyszerű lefizetni őket rezsicsökkentésel, meg ársapkával, hogy milyen megszokott módon mondanak le a politizálás jogáról, hogy mennyire belenyugodtak abba, hogy ők lent vannak, aki meg fent van, annak több jár, a lopás is. Mit várhattunk el tőlük, ha a nagyok voltak az elsők, akik feltették a kezüket? Amikor 2010-ben O.V. visszajött, a jogállam intézményei még álltak, igaz, a hit bennük, ha volt egyáltalán, már szétfoszlott, a rossz kormányzás és a válság elintézte, hogy ne bízzanak meg a demokráciában. Csak hát a demokrácia létezésének bár nem egyetlen, de egyik legfontosabb kelléke az intézmények autonómiája, és azt a középosztály és az intézmények fenntartói nem védték meg. Nem akarták, nem tudták, akarták, de mások nem fogtak össze velük, érzékelték a társadalmi támogatottság hiányát, szóval elárvultak stb.
Ok milliónyi van, én csak a tényeket mondom. Milyen mintákat látott a kisember? A kibelezett jogállami intézmények csontvázait. Bíróságokat, ahol nem feltétlenül szolgáltattak jogot. Egyetemeket, ahol a tudós, képzett, sokdiplomás,akadémikus urak némi ellenkezés után elfogadták a rájuk erőszakolt kuratóriumok uralmát. De azt is olvashatták, hogy a demokrácia fellegvárában egy narcisztikus pszichopata elnök, aki most épp az útlevelekbe teteti be a képét, Amerika hatalmas egyetemeit térdeltette le, talán az egyetlen Harvard kivételével. Lengyelországban igen, de itthon a pénzügyi befektetők nem álltak ki a média függetlensége mellett, mert csak a pénz beszél, és kifizetődőbb volt befarolni a rezsim mellé.
Miért ne kussoltak volna a kicsik? Miért ne követték volna a példát, hogy tartjuk a markunkat, és amíg kuncog benne a krajcár, csöndben leszünk?
Létezik olyan koncepció, amelyet militáns demokráciának hívnak, de mi ne hívjuk így, csak állapítsuk meg, hogy olyan alkotmányos rendre van szükségünk, ahol a demokratikus intézmények képesek megvédeni magukat. Ehhez bizalom kell itt kint, elszántság, elhivatottság ott bent, és olyan keretek, amelyeket egy zsarnoknak legalábbis baromi nehéz szétverni.
Hát hajrá.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026. április 29-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)