Az eltüntetett lapok esete - Dési János jegyzete
Most, ezekben a percekben is omlik össze az állami száz és ezer milliárdokból kitömött fideszes médiabirodalom. Megy is az óbégatás, hogy azért az is a magyar sajtó, meg ott is kollegák dolgoznak, meg ne kárörvendjünk, meg jajajaj.
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.
Szögre akasztott hitvallás – Kárpáti Iván jegyzete
"Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi" – ez is szerepel a ún. Nemzeti Hitvallásban, a baj tényleg nem a mondatokkal van.
Építsünk migránstábort! - Selmeci János jegyzete arról, hogy abba kéne hagyni a migránsozást
Te akarod behozni a migránsokat! Nem, te akarod behozni a migránsokat! - mondja egyik politikus a másiknak, majd megvádolja egyik a másikat azzal, hogy végre akarja hajtani a migrációs paktumot, mire a másik visszaszól az egyiknek, hogy migránstábort akarna építeni egy békés településre, ahol aztán minden rossz lesz, mert migránsok.
Orbánék keresztes hadjárata után - Hardy Mihály jegyzete
Sokat töröm a fejem azon, hogy vajon mi okozta az előző kormány és különösen Orbán Viktor dühödt és kíméletlen Budapest-ellenességét?
Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.
Agarak - Szénási Sándor jegyzete
18/02/2026 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Ami Zelenszkij indulatát illeti, az érthető, mégis értelmetlen, és igazságtalan is. Mindenesetre leír egy jelenséget, amit egyébként orosz menekültek fogalmaztak meg.
Zelenszkij ukrán elnök egy szabad szájú, vagy inkább mondjuk meg becsületesen: durva hangú interjújában arra szólította fel a Nyugatot, hogy zavarja haza a putyini invázió óta oda menekült oroszokat, főleg azokat, akik luxuséletet élnek.
A Nyugaton persze sok gazdag orosz él, de nem az elmúlt négy évben települtek ki, és vásárolták fel mondjuk a fél Riviérát, hanem a jelcini korszaktól kezdve. A Putyin-t támogatók közül a háború kezdetén soknak a vagyonát zárolták. Az inváziót ellenző és elmenekült milliárdosok viszont nincsenek sokan. A többség középosztálybeli, vagy a kulturális, és technokrata elit tagja.
Ami Zelenszkij indulatát illeti, az érthető, mégis értelmetlen, és igazságtalan is. Mindenesetre leír egy jelenséget, amit egyébként orosz menekültek fogalmaztak meg. „Minden, ami orosz, toxikus lett a világ szemében, beleértve a kultúrát, és a nyelvet is”, mondta Mihail Siskin neves orosz író, hozzátéve, hogy „az elkövetkező évtizedekben az oroszoknak olyan bűnbánó perióduson kell átesniük, mint a németeknek a második világháború után”. Borisz Akunyin író szerint az orosz név sokáig a pusztítással lesz egyenlő. „Oroszországot egy pszichológiailag zavart diktátor uralja, és ami a legrosszabb, az ország engedelmesen követi a paranoiáját.”
Ezeket kéne hazaküldeni Putyin markába?
A hazájukat tiltakozásképpen elhagyó körülbelül egymillió ember között találjuk Dmitrij Gluhovszkij írót, Ljudmilla Ulickaja-t, Alla Pugacsova énekesnőt, Anatolij Csubajsz-t, a kilencvenes éves liberális politikusát, vagy Kirill Szerebrennyikov rendezőt stb. Persze, ez a top. Az értelmiségi csúcsragadozók világa. A menekültek jórésze azonban nem az elit tagja és nem feltétlenül morális okok miatt ment el, hanem mert nem akart katona lenni, vagy mert megértette, hogy annak nyugatos életformának, amelyet az európai Oroszország nagyvárosaiban megélhetett, annak vége. De nem is elsősorban Nyugat-Európába mentek, hanem vagy százezren Grúziába, tízezrek Örményországba, de ott van a sorban Kazahsztán, Törökország, Izrael, és az Emírségek is. Vagy éppen Szerbia, ahol a tartósan ott élők száma 100 ezer lehet.
Éppen itt, tehát Szerbiában készült velük egy 2025-ös felmérés, amely szerint Putyin-t csak 16% támogatja, és 52% véli úgy, Oroszország rossz irányban halad. Vagyis ők nem éppen a diktátor iránt engedelmes oroszság mintapéldányai.
Egyébként az orosz kivándorlásoknak legalább öt hulláma volt 1917 után, ideszámolva a putyini korszakot is. Ez alsó hangon körülbelül ötmillió embert jelent. A társadalom krémjét is, de főleg a középosztályt. Vagyis ez az ötmillió az ország működése, boldogulása, fejlődése szempontjából önmaga többszörösét jelenti, vagy jelentette volna, ha otthon maradhat. Sztálin vagy Putyin jól járt a távozásukkal, mert eltűnt a kritikusaik java része, a tehetségeit vesztő ország meg rosszul, ahogy az lenni szokott.
Tegyük hozzá: Magyarország a rövid ideig sikeres, bár kaotikus rendszerváltás óta több mint 600 ezer embert vesztett, arányában többet is, mint az oroszok. Itt is a kritikusok közül tűntek el sokan, azok, akiknek nem becsülték meg a teljesítményét, akik leépülni látták a hazájukat, vagy éppen diktatúrába süllyedőnek. Az elmúlt tizenöt évben ő távozásukkal Orbán jól járt, az ország meg rosszul, ahogy az lenni szokott.
Egyszóval tisztelt elnök úr, a dühnek vannak olyan agarai, amiket érdemes hátrébb fogni, és meggondolni, hogy a szavaival százezreket ítélne börtönre, önök ellen harcoló frontkatonaságra, vagy halálra. Ők akkor is emberek, ha oroszok, ha a nevük toxikus is. Ráadásul a kitiltásukkal Ukrajna most nem nyerne semmit. A hazamenetelükkel az ön országa akkor jár majd jól, ha jórészük magától távozik, mert ez azt jelenti, hogy a háborúnak vége, Ukrajna megmenekült, Oroszországban pedig szabadabban lehet lélegezni. Nagy szó lesz ez, ha lesz.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026. február 18-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)