Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Ellenségkép - Dési János jegyzete
9/03/2026 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Nem új dolog ez, az emberiség egy tekintélyes hányada halt bele abba mindig is a történelem folyamán, hogy ellenséget képeztek neki, hogy ihajja. Néha a boszorkányok, máskor az ördög, maga Lucifer, a Kokorász, az illuminátusok, a szabadkőművesek, a pomogácsok, a zsidók, esetleg a biciklisták.
Azon már fel sem kapjuk a fejünket, hogy az Orbán-rezsim kampánya csak félnyilas ijesztegetésekből áll, a legalsó polcról. Szó sincs arról, hogy ez vagy az javulna az egészségügyben vagy az oktatásban, netán kevesebbet lopnának. Ugyan már. Sőt. A legfontosabb elem szokás szerint az ellenségképzés. Nem új dolog ez, az emberiség egy tekintélyes hányada halt bele abba mindig is a történelem folyamán, hogy ellenséget képeztek neki, hogy ihajja. Néha a boszorkányok, máskor az ördög, maga Lucifer, a Kokorász, az illuminátusok, a szabadkőművesek, a pomogácsok, a zsidók, esetleg a biciklisták. S miután a nép egy része mindig is örömmel vette, ha uszították és lehetett ellenségeskedni egy kicsit, hát a történelem fogaskerekei nagy tömegeket téptek szét. A „történelem fogaskerekeit” pedig az aktuális uralkodó elit mozgatta, amely természetesen időnként magát is ledarálta gyakran. (Lásd, a forradalom felfalja saját gyermekeit.)
A második világháború után - nem is csoda, hogy miért - az európai kultúrkörben a teljesen nyilvánvalóan nem uszítás kiment a divatból és visszaszorult a focipályák környékére. Még ha akadtak durva kilengések néha, mint a délszláv háború. A szerencsétlen Fidesznek azonban másra ma már nem maradt ereje, mint hogy orosz know how-val és segítséggel ismét a gyűlölködésnek rugaszkodjon neki. Miközben a Matolcsy-klán kirabolta a Magyar Nemzeti Bankot, az Orbán család Hatvanpusztája, édesapám félig kész mezőgazdasági üzeme épül szépül, a száz és százmilliárdokból felújított Budapest-Belgrád vasútvonalon elkocog egy-egy vonatocska, és Semjén Zsolt megint bakot lő. Sőt, ha rágyújtasz egy cigire, azzal is az ő zsebüket tömöd. Közben kiderül, hogy a magyar úgynevezett gyermekvédelem egy tekintélyes része Twist Olivér korának hangulata szerint működik, a dologházban mindennapos a szexuális zaklatás. A kórházi várólisták kétszer körbeérik a Földet az Egyenlítő mentén. És mindezt ellensúlyozandó megy az ukránozás, mert bevált a recept. Két kiló krumpli és egy kis gyűlölködési lehetőség. Maradhat?
A nyilaskás (Andrassew Iván barátom találó kifejezése) hecclapok már ukrán megszállásról vizionálnak, a nyilaskás tömeggyűlésen halált kívánnak az ukrán elnökre és nagyon büszkék magukra, hogy ők ilyen hősiesen tudnak gyűlölni. Aztán hazamegy a nagy 2 bites harcos és lehúz egy napot a naptárjában, már alig négy és fél év van hátra, persze csak ha minden jól megy, a csipőműtétjéig. De az kit érdekel, amikor oly megelégedetten, megszokottan retteghet a Gonosz Mostohától, a Gonosz Vadásztól (nem a Zsolti bácsitól, ne tessék keverni), meg az ukrántól, aki ugye elzárja az olajcsapot és akkor a mi bölcs vezérünk alig-alig tud nyerészkedni az üzemanyagáron. Jó, valami oroszok is bombázták a csövet, de az nem számít.
És így tovább. A kérdés csak az, elegen élnek-e ebben az országban, akik átlátnak a szitán. Akik nem engednek hazug uszításnak, nem megy el a kedvük a jelentősen a Fidesz győzelmére igazított választási rendszertől és így tovább. Akik ráadásul elég bölcsek ahhoz, hogy megértsék, mit kell tenni, azaz hogyan és hova kell szavazni ahhoz, hogy a legnagyobb eséllyel el lehessen zavarni Moszkva kihelyezett helytartóit. Hogy tényleg tavasz legyen végre már.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2026. március 9-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)