Zavaró tény – Kárpáti Iván jegyzete
A magyar kormány az elmúlt években minden fontos nemzetközi fórumon akadályozta Kijev uniós közeledését, vétóval fenyegettek, zsaroltak, blokkoltak. A hazai politikai kommunikációban Ukrajna rendre ellenségként jelenik meg, kampányeszközzé silányítva egy háborúban álló országot. A miniszterelnök videóiban Brüsszel, Ukrajna és a magyar ellenzék egy csomagban szerepel, mint fenyegetés. (...) Ráadásul a teljes képhez hozzátartozik egy zavaró tény: a Barátság vezetéket január végén az orosz hadsereg támadta meg.
Holnap kit gyűlöljek? - Selmeci János jegyzete
Ukránok, bűnöző gyerekek, bankárok, ukránok, benzinkutasok, és megint a benzinkutasok; már egy gyakorlott gyűlölő is nehezen tudja követni a kormány iránymutatásait arról, hogy kik az ellenségeink.
Mása és Aljosa kűrje - Hardy Mihály jegyzete
Az elmúlt években egyébként szabályosan menekülnek Oroszországból a siker-sportágak művelői, akik a párizsi olimpia óta tudják, hogy kevés esélyük van az indulásra nemzetközi versenyeken.
Agarak - Szénási Sándor jegyzete
Ami Zelenszkij indulatát illeti, az érthető, mégis értelmetlen, és igazságtalan is. Mindenesetre leír egy jelenséget, amit egyébként orosz menekültek fogalmaztak meg.
Orbán kettős mércéje – Kárpáti Iván jegyzete
Amikor brüsszeli politikusok tesznek kritikus megjegyzéseket, az beavatkozás. Amikor amerikai vezetők tesznek politikailag egyértelmű nyilatkozatot, az "aranykor". Amikor az Európai Unió feltételekhez köti a forrásokat, az zsarolás. Amikor az Egyesült Államok a miniszterelnök és az elnök személyes kapcsolatától teszi függővé bizonyos kedvezmények időtartamát, az stratégiai partnerség.
Intellektuális génbankrendszer - Józsa Márta jegyzete
"Önök három évtizede a mi intellektuális génbankunk" - mondta beszédében Orbán Viktor, majd rámutatott azokra a kissé leharcolt influenszerekre és valóságshow-hősökre, akikre lecserélte egykori bajtársait.
Időjárásjelentés – Józsa Márta jegyzete
A magyar társadalom egésze egyszerre örül és retteg, ha április közepére gondol, de fogalma sincs senkinek, hogy hogyan lehet erre mindenképpen bekövetkező traumára túlélési receptet találni.
A politikus szava – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet nem jó, de ahogy egy kitűnő biztonságpolitikai szakértő mondta, a világ jobb hely lenne, ha a politikusok nem beszélnének. Ha például O.V. nem állítaná, hogy Ukrajna ellenség, (...) nem játszana emberek félelmével, hiszékenységével, és fogékonyságával az ellenségkeresésre.
Három évtized – Józsa Márta jegyzete
22/02/2026 08:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Három évtizeddel ezelőtt az volt a naiv álom, hogy a nyilvánosság is hozzá tudja majd segíteni az ország legelnyomottabb polgárait az emancipációhoz. Ma már tudjuk: sikerült eljutnunk a hasonlattá vált vécékeféig.
Volt egykor egy ember, történetesen Pécsett, aki munka után hazafelé menet be akart ugrani egy lakótelepi büfébe, hogy megegyen egy szendvicset, és megigyon egy sört. A tulaj közölte vele, hogy ez nem fog menni, őnála cigány nem ehet, nem ihat, nem szórakozhat.
Egy harminc évvel ezelőtti történetről van szó, nyilván előtte is, utána is voltak, vannak ilyenek. Csakhogy ott és éppen akkor a kiutasított nem is tudom, hogy nevezzem: vendég? állampolgár? diszkriminált kisebbségi?, maga is egy vállalkozás tulajdonosa, ápolónő felesége biztatására nem hagyta annyiban a dolgot. Valahol hallotta, hogy létezik már – mert éppen harminc éve létezik - Roma Sajtóközpont, megkeresett, és volt olyan szerencsénk, hogy a büfé tulajdonosa tanúk előtt is megismételte vendégköre kiválasztásának sajátos szempontjait. Ebből adódott Magyarországon az első olyan, vendéglátóhelyen történt bizonyítható eset, amelynek nyomán bíróságon marasztalták el a kocsmárost. Lehet folytatni a legendákat – mert vannak bőven – például annak a Roma Sajtóközpontban dolgozó, roma újságírónőnek az esetével, aki párnákkal kitömve álcázta terhesnek magát, hogy be tudja bizonyítani: egy nagyváros kórházában roma kismamákat elkülönítve, és persze jóval alacsonyabb színvonalon látnak el. Volt olyan kolléganő is, aki elment munkásnak egy veszélyes üzembe, hogy annak járjon utána: mi történik az ott több műszakban dolgozó roma asszonyokkal. Akik akkor sem számítanak, ha gép levágja a kezüket.
A tenni-, megírni-, megfilmesíteni valók azóta sokasodtak, holott három évtizeddel ezelőtt az volt a naiv álom, hogy a nyilvánosság is hozzá tudja majd segíteni az ország legelnyomottabb polgárait az emancipációhoz. Ma már tudjuk: sikerült eljutnunk a hasonlattá vált vécékeféig. Ami a kormányzati propagandát, majd az azt követő őszintétlen kanosszajárást illeti. Addig is gondoljunk bele: a cigányok nincsenek egyedül. Lenézett, másodrendű állampolgárokból nincs hiány, külföldre kényszerült betegápolóktól száműzött tudósokig hosszú a sora azoknak, akik érzik azt, amit a gondosan a társadalom perifériáján tartott romák éreznek. Azt, amit elhozott nekünk a Nemzeti Együttmegalázás rendszere, a NER.
Lázár János kanosszajárása a Roma Playen:
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026, febbruár 5-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában. Meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
