Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Három évtized – Józsa Márta jegyzete
22/02/2026 08:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Három évtizeddel ezelőtt az volt a naiv álom, hogy a nyilvánosság is hozzá tudja majd segíteni az ország legelnyomottabb polgárait az emancipációhoz. Ma már tudjuk: sikerült eljutnunk a hasonlattá vált vécékeféig.
Volt egykor egy ember, történetesen Pécsett, aki munka után hazafelé menet be akart ugrani egy lakótelepi büfébe, hogy megegyen egy szendvicset, és megigyon egy sört. A tulaj közölte vele, hogy ez nem fog menni, őnála cigány nem ehet, nem ihat, nem szórakozhat.
Egy harminc évvel ezelőtti történetről van szó, nyilván előtte is, utána is voltak, vannak ilyenek. Csakhogy ott és éppen akkor a kiutasított nem is tudom, hogy nevezzem: vendég? állampolgár? diszkriminált kisebbségi?, maga is egy vállalkozás tulajdonosa, ápolónő felesége biztatására nem hagyta annyiban a dolgot. Valahol hallotta, hogy létezik már – mert éppen harminc éve létezik - Roma Sajtóközpont, megkeresett, és volt olyan szerencsénk, hogy a büfé tulajdonosa tanúk előtt is megismételte vendégköre kiválasztásának sajátos szempontjait. Ebből adódott Magyarországon az első olyan, vendéglátóhelyen történt bizonyítható eset, amelynek nyomán bíróságon marasztalták el a kocsmárost. Lehet folytatni a legendákat – mert vannak bőven – például annak a Roma Sajtóközpontban dolgozó, roma újságírónőnek az esetével, aki párnákkal kitömve álcázta terhesnek magát, hogy be tudja bizonyítani: egy nagyváros kórházában roma kismamákat elkülönítve, és persze jóval alacsonyabb színvonalon látnak el. Volt olyan kolléganő is, aki elment munkásnak egy veszélyes üzembe, hogy annak járjon utána: mi történik az ott több műszakban dolgozó roma asszonyokkal. Akik akkor sem számítanak, ha gép levágja a kezüket.
A tenni-, megírni-, megfilmesíteni valók azóta sokasodtak, holott három évtizeddel ezelőtt az volt a naiv álom, hogy a nyilvánosság is hozzá tudja majd segíteni az ország legelnyomottabb polgárait az emancipációhoz. Ma már tudjuk: sikerült eljutnunk a hasonlattá vált vécékeféig. Ami a kormányzati propagandát, majd az azt követő őszintétlen kanosszajárást illeti. Addig is gondoljunk bele: a cigányok nincsenek egyedül. Lenézett, másodrendű állampolgárokból nincs hiány, külföldre kényszerült betegápolóktól száműzött tudósokig hosszú a sora azoknak, akik érzik azt, amit a gondosan a társadalom perifériáján tartott romák éreznek. Azt, amit elhozott nekünk a Nemzeti Együttmegalázás rendszere, a NER.
Lázár János kanosszajárása a Roma Playen:
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026, febbruár 5-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában. Meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
