Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Három évtized – Józsa Márta jegyzete
22/02/2026 08:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Három évtizeddel ezelőtt az volt a naiv álom, hogy a nyilvánosság is hozzá tudja majd segíteni az ország legelnyomottabb polgárait az emancipációhoz. Ma már tudjuk: sikerült eljutnunk a hasonlattá vált vécékeféig.
Volt egykor egy ember, történetesen Pécsett, aki munka után hazafelé menet be akart ugrani egy lakótelepi büfébe, hogy megegyen egy szendvicset, és megigyon egy sört. A tulaj közölte vele, hogy ez nem fog menni, őnála cigány nem ehet, nem ihat, nem szórakozhat.
Egy harminc évvel ezelőtti történetről van szó, nyilván előtte is, utána is voltak, vannak ilyenek. Csakhogy ott és éppen akkor a kiutasított nem is tudom, hogy nevezzem: vendég? állampolgár? diszkriminált kisebbségi?, maga is egy vállalkozás tulajdonosa, ápolónő felesége biztatására nem hagyta annyiban a dolgot. Valahol hallotta, hogy létezik már – mert éppen harminc éve létezik - Roma Sajtóközpont, megkeresett, és volt olyan szerencsénk, hogy a büfé tulajdonosa tanúk előtt is megismételte vendégköre kiválasztásának sajátos szempontjait. Ebből adódott Magyarországon az első olyan, vendéglátóhelyen történt bizonyítható eset, amelynek nyomán bíróságon marasztalták el a kocsmárost. Lehet folytatni a legendákat – mert vannak bőven – például annak a Roma Sajtóközpontban dolgozó, roma újságírónőnek az esetével, aki párnákkal kitömve álcázta terhesnek magát, hogy be tudja bizonyítani: egy nagyváros kórházában roma kismamákat elkülönítve, és persze jóval alacsonyabb színvonalon látnak el. Volt olyan kolléganő is, aki elment munkásnak egy veszélyes üzembe, hogy annak járjon utána: mi történik az ott több műszakban dolgozó roma asszonyokkal. Akik akkor sem számítanak, ha gép levágja a kezüket.
A tenni-, megírni-, megfilmesíteni valók azóta sokasodtak, holott három évtizeddel ezelőtt az volt a naiv álom, hogy a nyilvánosság is hozzá tudja majd segíteni az ország legelnyomottabb polgárait az emancipációhoz. Ma már tudjuk: sikerült eljutnunk a hasonlattá vált vécékeféig. Ami a kormányzati propagandát, majd az azt követő őszintétlen kanosszajárást illeti. Addig is gondoljunk bele: a cigányok nincsenek egyedül. Lenézett, másodrendű állampolgárokból nincs hiány, külföldre kényszerült betegápolóktól száműzött tudósokig hosszú a sora azoknak, akik érzik azt, amit a gondosan a társadalom perifériáján tartott romák éreznek. Azt, amit elhozott nekünk a Nemzeti Együttmegalázás rendszere, a NER.
Lázár János kanosszajárása a Roma Playen:
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026, febbruár 5-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában. Meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
