Az eltüntetett lapok esete - Dési János jegyzete
Most, ezekben a percekben is omlik össze az állami száz és ezer milliárdokból kitömött fideszes médiabirodalom. Megy is az óbégatás, hogy azért az is a magyar sajtó, meg ott is kollegák dolgoznak, meg ne kárörvendjünk, meg jajajaj.
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.
Szögre akasztott hitvallás – Kárpáti Iván jegyzete
"Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi" – ez is szerepel a ún. Nemzeti Hitvallásban, a baj tényleg nem a mondatokkal van.
Építsünk migránstábort! - Selmeci János jegyzete arról, hogy abba kéne hagyni a migránsozást
Te akarod behozni a migránsokat! Nem, te akarod behozni a migránsokat! - mondja egyik politikus a másiknak, majd megvádolja egyik a másikat azzal, hogy végre akarja hajtani a migrációs paktumot, mire a másik visszaszól az egyiknek, hogy migránstábort akarna építeni egy békés településre, ahol aztán minden rossz lesz, mert migránsok.
Orbánék keresztes hadjárata után - Hardy Mihály jegyzete
Sokat töröm a fejem azon, hogy vajon mi okozta az előző kormány és különösen Orbán Viktor dühödt és kíméletlen Budapest-ellenességét?
Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
26/01/2026 18:03
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Kína hazaviszi a pandáit Tokióból, üresen maradtak az állatkerti kifutók, feltehetően az állatok sem értik, miért kell átélniük egy hatalmi civakodás miatt utazási stresszt. Ráadásul amúgy is Japánban születtek, igaz, kínai tulajdonban voltak mindig is. De nincs mit tenni, a diplomácia mégiscsak szent dolog, és ha Japán vezetőinek nem tetszenek Kína Tajvan megszállására vonatkozó tervei, akkor bizony a medvefélék családjába tartozó óráspandáknak útra kell kelniük. A panda a WWF, a Természetvédelmi Világalap jeleként és általában az állatvédelem jelképeként ismert, most már Peking és Tokió vitájának billoga is rákerült. Így maradt Japán bambuszmedvék nélkül, ez ugyanis a pandák másik neve, az emlősök repatriálásáig addig kell várni, ameddig a Dél-kínai tenger békeövezetté nem válik. Finom, kevéssé harsány módja ez az alázásnak, akinek van füle hozzá, az meghallja a brummogást a kirajzolódó új világrendben. Nekünk ugyan speciel emiatt, mármint a pandakonfliktus miatt nem sokat kell aggódnunk, egyelőre elég Berlinig utaznunk, ha állatkerti körülmények között tanulmányoznánk a híres, örökös kínai alattvalókként élő emlősöket. Persze ameddig még le nem zárjuk a határainkat, hogy unortodox módon megóvjanak bennünket a brüsszelita fenevadaktól. Úgyis menő most az állati szimbólumrendszer, hiszen maga Trump is pingvinnel sétálgat Grönland felé, nem mintha ott élnének a hivatkozott madarak, de azon szemünk sem rebben, hogy a déli és az északi félteke összekeverése az Egyesült Államok elnöke szerint merő stiláris kérdés.
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való. Valahogy a rogáni, vagy talán már nem is annyira rogáni gépezet ebben a kérdésben nem elég éber. Pedig átkukkanthatna olykor a szomszédba, például a miniszterelnök elvbarátja, a magyargyűlölet gerjesztésével hírnévre tett szélsőjobboldali George Simion rendszeresen kritizálja a romániai medvepopuláció védelmét szolgáló szigorú szabályozásokat. Érvelése szerint a „brüsszeli bürokraták” és a környezetvédők fontosabbnak tartják a vadállatokat, mint a falusi lakosság biztonságát és vagyonát. Célszerű volna tehát nálunk is új ellenségképet találni a zoológiában, történnek olykor próbálkozások a budai vaddisznókondák, mint közellenség megnevezésére, de az ez irányú szimbolikus politizálás finoman fogalmazva is gyerekmancsban jár mifelénk. Legalábbis ebben az ügyben.
Mert minálunk a jelképekkel való példálózás egészen más eszköztárat használ, megelőzve a világ politikai elitjének nagy részét. Itt a nagy megfejtés a saját polgárok dehumanizálása. A mérce az orbáni poloska, melynek nyomában mindig akad újabb ötlet is. Elég zűrös időket élünk, de azért a világ boldogabb helyein nehezen képzelhető el általános állampolgári cirkusz nélkül, hogy egy ország minisztere a vécépucolásra való befogást kínálja az legnagyobb kisebbségének jövőképként. Itt csak belenyugszunk, hogy Lázár udvari bolondként jelképesen a saját fejére applikálta a vécépumpát. Ahogy abba is, hogy a kutyapárték is jó ötletnek látták a Muzsikás cigányok parkjában macskás fadísz stílusban reagálni a gondolatkísérletre. Talán nem kellett volna ennyire alkalmazkodniuk az idők szelleméhez. Mert most még csak a többség fekáliájával dobálózik a NER-szolga, kérdés, hogy az április közepéig tartó pánik mit hozhat még ki mindebből. Hogy mennyi belső tartalékuk van még ezeknek a saját polgártársaikat lépten-nyomon megalázó, küldetéstudatra hivatkozó haramiáknak. Hogy eljöhet-e, és hagyjuk -e eljönni a pillanatot, amikor a vécékefék helyett mást is előhúznak pánikhelyzetben a szatyrukból. Annyi idő talán már nem akad, hogy a szar után vérben is tapicskoljunk.
Józsa Márta jegyzete az Esti gyors 2026. január 26-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)