A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Maradjunk eszünknél - Kárpáti Iván jegyzete
A történelem pontosan megmutatta már, hogy az erőszak soha nem az utcán kezdődik, hanem a szavakban, a kijelölésben, az uszításban, abban, amikor egyre többen érzik úgy, hogy már nincs mit veszíteniük.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Hadisarc – Józsa Márta jegyzete
8/02/2026 08:12
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Na most az történt, hogy a szomszédban zajló háborúra való hivatkozással a hatvanpusztai főherceg által mozgatott úgynevezett törvényhozás, pontosabban rendeleti kormányzás úgy döntött, hogy einstand. Mint Ács Feriék a Füvészkertben. Hogy hiába a törvényszék, a törvény betűje és szelleme, most úgy lesz, ahogy ő akarja.
A banderiális hadsereg neve amott az olasz: banderia azaz zászló szóból származik, a XIV. században Károly Róbert által kialakított hadsereg-szervezési forma volt. Az egy zászló alatt harcra kelő vitézek képeztek egy bandériumot. Egyes nagy jövedelmű feudális zászlósurak, későbbi nevükön bárók, továbbá egyházi méltóságok szervezték az alakulatokat. A bandériumok tagjai nem hivatásos katonák voltak, a feladat végeztével visszatértek korábbi foglalkozásukhoz. A főispánok és vármegyék világában miért ne gondolnánk azt, hogy némely jelességek, teszem azt egy batidai báró, vagy egy hatvanpusztai főherceg számára mi sem természetesebb, mint zászlóik alatt egyesíteni mindazt, amit közös céljukként praktikus megfogalmazniuk. Mely törekvések mára minden törvényt felülírtak.
Gondoljunk most egy pillanatra arra, csak a párhuzam kedvéért, hogy valaki, mondjuk egy báró fogja, és elkeríti a telkünk nagy részét, csak úgy. Mert kell neki, és különben is ő az erősebb. Ilyenkor pár ezer éve nyilván az a megoldás, hogy a törvényben bízva az igazságszolgáltatáshoz fordulunk, tudván, hogy a közös zászló jegyében arra szerződtünk, hogy az lobogótól függetlenül legjobb tudása szerint ítélkezik arról, hogy kinek van igaza. Lett lényen akár a batidai báró, akár a hatvanpusztai főherceg, ha ők kerítették el őseink földjét, akkor nincs mese, vissza kell adniuk. Na most az történt, hogy a szomszédban zajló háborúra való hivatkozással a főherceg által mozgatott úgynevezett törvényhozás, pontosabban rendeleti kormányzás úgy döntött, hogy einstand. Mint Ács Feriék a Füvészkertben. Hogy hiába a törvényszék, a törvény betűje és szelleme, most úgy lesz, ahogy ő akarja. Tehát amiatt, hogy négy évvel ezelőtt Oroszország megtámadta Ukrajnát, Budapest nem perelheti sem ma, sem tegnap, sem holnap vissza azt a pénzt, ami az ország egyötödének otthont adó főváros közszolgáltatásait, élhetőségét biztosítja. És amelyet a bandérium hadisarc címén lenyúlt. Értve vagyok? Elő a zászlókkal, hadd lássa mindenki, ki a bandavezér.
Egyébként a közismert banda szavunk összefüggésben áll a korábbi bandéria nevű katonai alakulattal. Amelynek lényegi erkölcsi törvénye az volt, hogy aki az adott zászló alatt masírozik, annak mindent, tényleg mindent szabad. Eredete szempontjából a bandéria, a banda, és a bandita szó amúgy közös tőről fakadnak, a Magyar Etimológiai Szótár szerint a bandwa, jel, jelvény jelentésű gót szóból származtatható valamennyi. Kései, a jogállam illúzióját is porba tipró hozadéka pedig a Nemzeti Együttútonállás Rendszere, a NER.
Józsa Mérta jegyzete az Útszélen 2026, febbruár 5-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában. Meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
