„Palackvisszaváltással
Publicisztika
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Plakátok – Józsa Márta jegyzete

Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.

Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete

A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.

Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Publicisztika

Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete

Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.

A Főnök – Szénási Sándor jegyzete

17/01/2026 15:01

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

Felföldi József, a "szívószálpápának" is hívott debreceni milliárdos írt egy levelet az államfőnek, amelyben részint felszólítja, hogy szégyellje magát, részben meg az elnök főnökeként elmagyarázza neki, hogy miért is. A dolog végtelenül egyszerű, írja a pápa, Ön az én beosztottam …

2026. január 17. Hetes Stúdió-részlet / Szénási Sándor jegyzete - 2026.01.17.
03:40
00:00
 
Az, hogy valaki üzleti, piaci alapon tekint a politika világára, eleve egy tonna riasztócsengőt indít be az emberben, pláne, ha magyar. Vagy tágabban kelet-európai. Vagy éppen amerikai.

 Lenyúlás, tolvajlás, az adónk elveszti közpénz jellegét, csalárd, névtelen tőkealapok, vagyonkezelő alapítványokba tolt állami milliárdok, földek és cégek, elnöki klán, amely a klánfőnök hivatalos hatalmától hízik stb.

 Régen rossz, amikor egy politikus vállalkozásként kezeli az országát, amely a nap végén neki osztalékot fizet, már ha nem rabolta már déltájt, amúgy meg egyre inkább magántulajdonába kerül minden férfi és nő, minden patak és szikla, minden múlt, és persze a jelen és a jövő is.

 De valaki most felhívta a figyelmet arra, hogy az üzletnek van egy másik olvasata is, ami az előbbi képletet megfordítva, a tulajdonosi szerepet a kifosztott népességre osztja egy olyan hierarchiában, amelyben a fosztogató, a tolvaj csupán elcsapható, korrupt szolga.

 Felföldi József, a „szívószálpápának” is hívott debreceni milliárdos írt egy levelet az államfőnek, amelyben részint felszólítja, hogy szégyellje magát, részben meg az elnök főnökeként elmagyarázza neki, hogy miért is. A dolog végtelenül egyszerű, írja a pápa, Ön az én beosztottam, én meg a munkáltatója vagyok. Nem egyedül persze, hanem a teljes választóképes lakossággal együtt, akik az Ön fizetését adjuk, amíg a szolgálatunkban áll.

 Tegyük hozzá, ez kétségtelenül így van, az államfő akkor is a mi közös beosztottunk, ha az állásba a rendszergazda nyomta be, a nemzet tulajdonjogán ugyanis az sem változtat, ha az éppen lopott jószág státusban van.

 De nézzük, mit közöl még Felföldi József a neki alárenddelt elnökkel, úgyis mint részmunkaadó. Nos, leginkább azt, hogy a beosztott szolgálati teljesítménye pocsék, kezdve attól, hogy amikor egy szatyor fingnak hívja magát, ezzel a munkadóját és a pozícióját is lejáratja ostobán, odáig, hogy nemcsak aljas, de gonosz dolog is százmillió forintokat költeni magára, miközben az ő egymillió munkaadója a szegénységi küszöb alatt él. Ezért kell szégyellnie magát.

 Felföldi arra most nem tér ki, hogy a dúskáló szolga szegény urát még el is árulja, amikor a mi pénzünkön a környék hírhedt fosztogatójának a csatlósaként működik, vagyis, üzleti nyelven szólva, egy ellenséges kivásárlás strómanja, amikor úgy ír alá a fosztogató érdekeit szolgáló törvényeket, mintha nem lenne saját agya. Bár ki tudja, lehet, hogy volt neki, csak hivatali munkája megkezdése előtt le kellett adnia egy központi raktárba a becsületével együtt.

 Egy beosztott, aki nem a valódi munkaadójának dolgozik, aki lenyúlja a kosztpénzt, ráadásul még hülye is, nyilvánvalóan elcsapandó, ehhez a bűne bőven sok, de azért mégsem elég.

 Az elnököt, meg a maffiát elbocsátó, nem túl szép üzenethez olyan önérzet kell, amely a politikát és a politikust nem „ők ott fent, mi itt lent” viszonylatban értelmezi, hanem tulajdonosként, ahhoz olyan választó szükséges, aki nemcsak a jog szerint főnök, hanem annak is érzi magát. Nagybetűs Főnöknek, úrnak, ha úgy tetszik.

Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2026. január 17-i, szombati adásában hangzott el a szerző felolvasásában. A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)