"Kezemben tartom a jelentésemet..." – Szénási Sándor jegyzete

"Kezemben tartom a jelentésemet..." – kezdi Tuzson Bence igazságügyi miniszter a Szőlő utcai büntetőüggyel kapcsolatos vizsgálódásáról, ami szerinte azt támasztja alá, hogy kiskorú sértettségéről szó sincs, de politikusok érintettségéről sem.

Van, aki a jelentés megszületését egy hiperszonikus rakéta gyorsaságához hasonlítja, ami a hangsebesség ötszörösére képes, de várjunk az iróniával. A Szőlő utcai igazgatót májusban tartóztatták le, most meg szeptember vége van, bőven volt idő  kikérdezni az otthon munkatársait, a szakmai vezetőket, a gyerekvédelem más alkalmazottait, és az otthon korábbi lakóit. Ha ez így történt, a jelentés becsapódása a közéletbe nem tekinthető korainak. Csak hát ilyen vizsgálatról senki sem tud, Gulyás miniszter pedig, cáfolva Semjén Zsolt állítását, egyesenesen azt közölte, hogy erről azért nem tudni, mert nincs is.

Arról nem is beszélve, hogy Kuslits Gábor volt gyerekvédelmi szakember szeptember 8-án beszélt a Válasz Online-nak pedofil politikusokról, akiknek Juhász Péter Pál kislányokat és kisfiúkat szállított volna. Addig "csak" emberkereskedelem volt a vád. A Tuzson-jelentés viszont már szeptember 24-én a nyilvánosság előtt volt, nota bene egy órával korábban, mint annak elkészítésére a Magyar Közlönyben megjelent felhatalmazás hatályos lett volna.

A miniszter némi időutazással siettette a dolgot, nem vitás.

De mivégre ez a rohanás?

Nehéz szabadulni a gyanútól, hogy Tuzson a "Zsolti bácsi-ügyet" még azelőtt be akarta fagyasztani, mielőtt igazán virágba borult volna. Ez alatt a szép (túl szép) hasonlat alatt azt értjük, hogy ha Semjén érintettsége ebben a dologban valóban nem létező is, a botrányként tálalt ügynek lehetnek még nem ismert mellékszálai, kinyílhatnak új történetek, amelyek viszont már tényleg védhetetlenek.Ezért látni az erőszakolt lezárást, ezért hallani Kocsistól, hogy a dolognak vége, az ellenzék belebukott, és ezért a fenyegetőzés, hogy aki életben akarja tartani a továbbra is vizsgálatlan ügyet, bűncselekménnyel vádolható.

A jelentés megpróbálja szimulálni a tények teljes feltárását, miközben a rezsim tiszta erővel terel mindenféle feltárástól. Ebből pedig az következik, hogy a "Zsolti bácsi-ügy" könnyen bekerülhet azok közé a kelet-európai történetek közé, amelyeknek nemcsak kezdetük nincs, de végük sem, viszont legalább a közepük homályos. Semmi sincs végigbeszélve, tisztázva, kutatva, semmiről nem folynak értelmes viták, gyanú van, hazudozás, félelemkeltés, elhallgatás, mélyen elásott titkok.

Ilyesmivel volt tele a Kádár-kor is. Valóban véletlenül zuhant a miskolci kohóba a reformpárti miniszterelnök-helyettes? Tényleg a KGB fojtotta bele a Balaton félméteres vizébe Elbert János műfordítót? Miért lett öngyilkos Péter György, a KSH elnöke 1971-ben, és még abban az évben a KGB volt tábornoka, a hírszerző Tömpe András? Stb.

Csupa lejátszatlan, máig felderíthetetlen ügy, ami úgy lebeg a kelet-európai horizonton, mint megannyi puha, nyúlós, homályosan lengő parazitatest.

Hogy a lejáratás, hazudozás, fenyegetés toxikus technikáival több évtizede operáló Fidesz számára a "Zsolti bácsi-ügy" öngyilkossságnak bizonyult, ahol ellenük fordult az a játék, hogy a valóság nem számít, csak az, amit az emberek elhisznek, minket nem vigasztal. Attól, hogy most a Fidesznek nem hiszik el azt sem, ami egyébként akár igaz is lehet, nem jóvátétel.

A Legfőbb Ügyészség most bejelentette, hogy kézbe vesz egy soron kívüli nyomozást.

Az igazság kéne. Ha vóna.

Szénási Sándor jegyzete a szeptember 27-i Hetes stúdióban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
A címlapi képhez felhasznált, a háttérben látható fotórészleten az MSZMP VIII. kongresszusa, 1962-ben. Forrás: Fortepan/Polinszky Tibor