Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Az indokolatlan nyugalom indoklása
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Józsa Márta jegyzete.
Mi folyik itt? – Hardy Mihály jegyzete
Miért kellene tudomásul vennünk, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva ügynökeként vesz részt az Európai Unió külügyi tanácsülésein és erről megönthetetlen bizonyítékok kerültek napvilágra? Hogy Magyarország annak az Aliser Uszmanov üzbég milliárdosnak és rokonainak akar szívességet tenni, aki a fémgyártásban és az elektronikai iparban birtokolt beruházásain keresztül támogatja Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajna ellen? Mi folyik itt?
Falak – Szénási Sándor jegyzete
13/09/2025 15:10
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Azt, hogy a populációt a hatalmi érdekek szerint fel kell darabolni, egymástól el kell zárni nem a Fidesz találta fel, de ő fejlesztette tökélyre. Az akció persze reakciót szül: aki létrehozza a "magunkfajták" világát, létrehozza ennek antivilágát is.
Igaza lehet, de ez sem a turáni átok miatt van.
Így szólt az alelnök: "nem fogok mindent elmondani, mert akkor megbukunk [...] választást kell nyerni és utána mindent lehet", majd azt állította, hogy a közélet toxikus, a Fidesz pedig mindent kiforgat, eltorzít, az ember csak néz, hogy a propaganda várat épít arra, amit ő nem is mondott. De hát ez régóta tudható, legalább Márki-Zay Péter esetlen mondata óta, amikor is az egész ellenzéket sikerült háborúpárti csőcseléknek beállítani.
Hogy ez miért van így, tudható, csak a jegyzőkönyv miatt mondjuk fel. A dolog lényegét, hogy tudniillik a populációt az elitek hatalmi érdekei szerint fel kell darabolni, egymástól el kell zárni, de még jobb, ha uszulnak is, rázzák a kerítést és sértéseket fröcskölnek magukból, nem a Fidesz találta fel, de ő fejlesztette tökélyre. A kettéosztás a „ magunkfajtákra” meg a más, tehát nem mifélénkre, tehát idegenekre azért kellett, hogy a Fidesz támogatói számára a másik oldalnak már a létezése is egzisztenciális támadásnak számítson, halálos veszélynek, amire csak összetartással és gyűlölettel lehet válaszolni. Az egy a zászló, egy a tábor ezt jelentette. A gyűlölet és a hozzárendelt csoportnyelv beláthatatlan távolságot teremt azoktól, akikkel esetleg meg lehetne beszélni, hogy amit mi gondolunk, tartható-e, vagy, ellenkezőleg, az érveink erejével mi bizonyíthatjuk be, hogy a vitapartnerünk téved. O.V. azonban nagyon nem akarta, hogy a hívei esetleg privát kószálásba fogjanak a közpolitika hímes és harci mezején, és frontbarátkozásokba keveredjenek.
Az akció persze reakciót szül: aki létrehozza a "magunkfajták" világát, létrehozza ennek antivilágát is, természetesen hasonló belső reakciókkal, ami számára, tehát O.V. számára létszükséglet. Az antivilág igazolja vissza a saját csoportjának félelmeit, és düheit, és segít azt kívülről is egybentartani.
Tegyük hozzá: a legtöbb választás általában érzelmi. Az országon áthúzott szögesdrótakadály azonban ezt kizárólagossá tette. De persze a Stockholm-szindrómának vannak kényelmi oldalai is. Az orbáni ajánlat arról is szólt, hogy az akolmeleg biztosítása mellett a gondolkodás kellemetlen művelete is megúszható, és lássuk be, ez sokak számára jelent megkönyebbülést. Tegyük hozzá azt is: a másik, meg a mindenféle más oldalakon is gyakran van ez így. Egy ismerős mesélte, hogy kifejezetten szeretett katona lenni, mert már reggel közölték vele, milyen lesz a napja, mit kell tennie, és erről mit kell gondolnia. Teljes szellemi ellátást kapott.
Így stabilizálódott az a helyzet, amelyben a jórészt mesterségesen létrehozott politikai buborékok a fényévnyire növelt távolság miatt nem is voltak képesek másként kommunkálni egymással, mint jelbeszéddel és alig artikulált klisékkel. De persze belül is ez volt: a buboréklakók egymás között is ezen a nyelven beszéltek, felmondva egymásnak azt, amit hallani akartak, és kiközösítve még azt is, aki az ugyanazt kicsit másképpen mondta.
Ezt a torzszülött világot sodorhatja el az önálló politikai gondolkodás, a közéleti öntudat, a vita iránti igény visszatérésének esélye a Tisza mozgalom megjelenésével. A buborékok falai, mintha repedeznének, a tömegből egyének tűnnek ki, a csoportkötődéseket nem feltétlenül felülről rendelik el.
De a falak azért állnak, és az elkövetkező hónapokban még konokabbul velünk fognak maradni. Nem az értelmes beszéd ideje lesz. De hát láttunk már faldöntést a mi életünkben, miért ne látnánk megint?
Az ember nem azért remél, mert naiv, vagy ostoba, hanem mert nem tehet mást.
Szénási Sándor jegyzete a szeptember 13-i Hetes stúdióban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
