Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
Sutka - Szénási Sándor jegyzete
6/08/2025 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Mármost a főnök kukázását aligha épp az érintett javasolhatta, aki sokáig nem is volt jóban a puccsista szándékú társakkal, és – szintén belső hírek szerint – Áder államfői jelölését csak Kövér kérésére fogadta el, nehezen.
Azért ebben a szomorú és süllyedő országban is akadnak derűs pillanatok, és ezekről ki más gondoskodna, mint a rendszertulajdonos, vagyis az, aki a szomorúság és a süllyedés ura is egyben, így lesz a jelenléte totális, azaz mindenre, jóra-rosszra egyaránt kiterjedő, olyan, amilyennek ő szereti.
A tréfa, amiről szó van, egy állítmányt tartalmaz, O.V.-ét természetesen, aki az MCC Feszten azt mondta: volt idő, amikor Áder Jánosnak felajánlotta a miniszterelnöki posztot, nem is egyszer, de többször is, ám, és ez „jellemző a Fideszre”, Áder ezt elutasította. A volt elnök úgy reagált, hogy ő mindig Orbánt tartotta alkalmasabbnak, és ezt meg is mondta neki. Azt viszont, hogy ez a nemet mondás jellemző lenne a Fidesz-re, nem mondta, nem is tehette, hiszen 2006-ban Schmidt Máriával és Kósa Lajossal hírek szerint épp azon dolgozott, hogy Orbánt az elbukott választás után lecseréljék. Az akkor még létező Népszabadság fideszes forrásai szerint egy új jobboldali párt létrehozása lett volna a cél, amely Csányi Sándor elnökségével készült volna a 2010-es választásokra. De Áder neve is előkerült, aki azonban állítólag több feltételhez kötötte volna a beleegyezését.
Mármost a főnök kukázását aligha épp az érintett javasolhatta, aki sokáig nem is volt jóban a puccsista szándékú társakkal, és – szintén belső hírek szerint - Áder államfői jelölését csak Kövér kérésére fogadta el, nehezen.
Hogy mennyire bízott meg benne, azt talán mutatja, hogy Áder a testőrségén keresztül Pegazus-célponttá lett, márpedig a kémszoftver használatát az igazságügyminiszternek kellett jóváhagynia, Varga Juditnak tudniillik. Higgyük el, hogy erről O.V. nem értesült, vagy nem éppen ő rendelte el?
Hogy ebben mi lenne a tréfa?
Ebben persze semmi, ez csak a háttér, ami előtt a tréfa kibomlik. Amihez hozzátehetjük még, hogy a 2006-os választás előtt, mivel a koalíciós partnernek felkért MDF nem fogadta el Orbánt kormányfő-jelöltnek, O.V. Bod Péter Ákost, az MNB volt elnökét javasolta. Ha ezt nem teszi, a Fidesz minimális eséllyel marad magára. Hogy aztán a győzelem után hogy alakultak volna a dolgok, az más kérdés.
A poén előtt, azt némiképp lelőve, megadjuk a tréfa kódját is.
Ebben az országban már minden megtörtént egyszer.
1972 májusában Kádár János, az MSZMP első titkára bejelentette lemondását azzal, hogy elmúlt hatvanéves, átadná a munkát másnak. Akkor már előrehaladott állapotban volt a pártvezetés reformellenzékének Moszkva jóváhagyásával folyó szervezkedése Kádár menesztésére. Az első titkár lépése ezt hivatott megelőzni, egyben riadóztatni a híveit. Plusz kiváló alkalma nyílt megfigyelni, ki és hogyan tör a helyére.
Orbán története, ami minden ízében igaz lehet, itt fordul át analógiába, azaz viccbe. O.V. pontosan annyira gondolta komolyan a lelépését, mint annak idején Kádár, azaz sehogy. A gyanúsnak tartott Ádert egyszerűen szakításpróbának tette ki, és mivel a teszt alá vont politikusnak nem ment el az esze, hogy bármilyen alázattal, és bármennyi vonakodás után is igent mondjon, ezért túlélhetett. Áder ugyanis ismerte Orbánt, vagyis nem hitte el egy szavát sem, viszont emlékezett egy őszinte pillanatára, amikor ezt mondta: „Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni a riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.”
Itt a tréfa vége. Hogy ki nevetett a végén, mit tudom én. Áder kaphatott egy kis szívdobogást, O.V. meg, ha magából indult ki, eltűnődhetett, hogy nincs-e átverve. Mi nevetünk, aztán legyintünk az egészre.
Mehetünk tovább, vagy még mulatunk egy kicsit?
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. augusztus 6-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.) Kiemelt kép: MTI / Illyés Tibor