Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Betiltani Hann Endrét - Selmeci János jegyzete
"H. Endre haladéktalan betiltásával egyidejűleg a Belügyminisztérium vagyonelkobzást is elrendelt, melynek keretében H. Endre vagyontárgyait, úgymint egy kerékpár, egy kalap, egy adag vacsora, illetve az általa megtévesztő módon "közvelemény-kutatásoknak" nevezett, agitációra alkalmas propagandát tartalmazó számítógép lefoglalták, a következő intézkedésig M. Ágoston elvtárs megőrzésére bízzák."
Varázshegy - Józsa Márta jegyzete
A súlyos terhet nem véletlenül kell cipelnie önnön testén Pannónia géniuszának. Éppen akkor kellett hirtelen elhagynia jégsapka alatt fekvő, és csakis általa legjobban irányítható hazáját, amikor majdnem a fején találta a rezsiszöget.
Trump által homályosan - Szénási Sándor jegyzete
A dolog egyébként nem vicc. A 25. alkotmánykiegészítés szerint a kormánytöbbség, és az alelnök javaslatára, nyilván egy vizsgálat után, a kongresszus alkalmatlannak nyilváníthatja az elnököt.
Ír történet, magyar szerénység - Szénási Sándor jegyzete
3/09/2025 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Írország büszke az elszármazottaira. A kivándorlások okaira sajnos nem lehet. A munkanélküliség, az éhínség, vagy éppen az angol elnyomás miatt csak az 1700-as évek óta 7 millió ír távozott Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra, vagy Dél-Afrikába, de sors iróniája folytán Angliába is átmenekült 3 millió.
Az írországi Limerick városa mellett van egy benzinkút, azon meg egy múzeum, ami az Obama nevet viseli.
A limerick amúgy egy ötsoros, vicces vers, amit Franciaországban találtak fel, az írekhez, pláne Limerick helységhez semmi köze, de a XIX. században átkerült Nagy-Britanniába, aztán hogy miért az lett a neve, ami, nem tudni, de ez most mindegy is.
A múzeumban egy fotón Obama elnökként kézben tartja az ősét, vagyis egy képet, ami egy Falmouth Kearney nevű ír férfi látszik, aki a Nagy Éhínség idején Moneygall településről Amerikába emigrált 1850-ben. Egy ír dal ezt a tényt úgy rögzíti, hogy Obama a miénk. Ezt persze egy indonéz, kenyai, vagy afroamerikai nóta is állíthatná, hiszen Obamának sokféle őse volt, de most ettől is tekintsünk el.
Írország büszke az elszármazottaira. A kivándorlások okaira sajnos nem lehet. A munkanélküliség, az éhínség, vagy éppen az angol elnyomás miatt csak az 1700-as évek óta 7 millió ír távozott Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra, vagy Dél-Afrikába, de sors iróniája folytán Angliába is átmenekült 3 millió. Skóciába is tízezrével mentek, főleg Glasgow környékére, mert ott az ipar felszívta őket, de a krumplit is írek szedték a skót földeken. A krumplit, aminek írországi kipusztulása után egymillióan haltak éhen.
Az irónia ugyebár abban áll, hogy a megszállók, miközben nemcsak a katolicizmust, de az ír nyelvet is igyekeztek betiltani, a lakosságra rákényszerítettek egy olyan nyelvet, amivel migránsként az összes angolnyelvű országban boldogulni tudtak. Ezért lehettek az ír nők Amerikában nagy számban dajkák, a férfiak meg befolyásos üzletemberek, szakszervezeti vezetők, vagy éppen jelentős szereplői a Demokrata Párt alapításának és működtetésének, bár jórészük vegyes, skót-ír családból jött. 1860-ban New York City rendőrtisztjeinek a fele volt ír. A dublini Irish Emigration Museum szerint 24 amerikai elnök bírt-ír gyökerekkel, Andrew Jackson-tól kezdve Joseph Biden-ig, de ott van Carter, Reagan, Truman, Kennedy, és Bush is. Hogy közülük ez kit mennyire érdekelt, nyilván változó, és egyéni.
Mármost a mai, 6,6 milliós Írországban úgy számolnak, hogy a diaszpóra 8o milliós lehet. Ennek én nem tudok utánanézni, de azt hiszem, itt minden egyes ír vércseppel kalkuláltak, nyilván azoknál is, akiknek erről amúgy nincs tudomásuk, vagy ha van, ír identitással nem rendelkeznek. Nem baj, az írek helyettük is öntudatosak.
Mindez lehet kicsit komikus is, bár ezt éppen egy magyar nem mondhatja, vagy bármelyik kis nemzet, amelyet kivéreztetett a történelem, és utólag próbál revánsot venni rajta azzal, hogy a nagy nemzetek vívmányairól sorra kimutatja az ő bevándorlói hozzájárulását. Aztán hogy a dolog lényegi, vagy sem, az más kérdés. Az íreknél, a fentiek értelmében, sokszor nagyon is az.
Mindez azért is érdekes, mert a magyarok (is) szeretik azt hinni, hogy ők a történelem hamupipőkéi, azzal a különbséggel, hogy értük sosem jött el a herceg, sőt Istennél is hiába instanciázott egy Kölcsey nevű lateiner némi áldás ügyében. Azt panaszolják, hogy a sorsuk mindig mostoha volt. De akkor mit mondjanak az írek? Az angol invázió már a XII. században megindult (mondjuk, őket egy ír király hívta be egy másik ír király ellen) a 19.században már az összes agrárterület angol kézben volt, az írek csak bérlők, vagy napszámosok lehettek a saját hazájukban, amelyet joggal nevezhettek pusztán kivándorlóállamnak. Csupán 1921-lett meg az Ír Szabadállam, mínusz Észak-Írország. Ez testvérek között is több, mint 700 év elnyomás.
Szóval szerénység, magyar testvéreim, szerénység. Amúgy, nacionalizmus ide, vagy oda, az írek megtanultak bánni a függetlenségükkel és az örökségükkel is. Ők lettek a kelta kistigris a kilencvenes évek végén, és a fejlettség, a jogállam még akkor is kitart, ha az Obama múzeum szerint ma is évente negyvenezer ír költözik az Egyesült Királyságba, Amerikába, vagy éppen Ázsiába.
Mi mit tettünk a jólétért, a jogainkért, a szabadságunkért azóta, hogy az oroszok hazamentek?
Vagy csak eltávra?
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. szeptember 3-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)