A budi aranya – Szénási Sándor jegyzete
Főúri színvonalú és árú minden, csak a valódi főúr hiányzott belőle mindig is, de kétségtelenül a valódi arany is. A köznyelv mégis az aranyvécé kategóriájába sorolta Matolcsy pipiskedését egy általa elképzelt arisztokrácia ritka levegőjébe, nyilván a Postapalota kertjébe leszúrt aranyozott, megrendítően undorító szarvasszobor miatt is.
Nem elv, hanem eszköz - Kárpáti Iván jegyzete
Beszéljünk ismét a szuverenitásról. Na meg arról, hogy Szijjártó és Lavrov beszélgetésének a Pellegrininek szervezett hakni mellett van egy még kínosabb, szégyenteljes szála: a soviniszta, nyíltan magyarellenes Andrej Danko fémjelezte párt megtámogatása.
Hadd hallja csak mindenki - Dési János jegyzete
A Szijjártó-Lavrov páros együtt dübörög - régóta nem titok ez. Ahogy valószínűleg az sem, hogy sűrű találkozóikon nemcsak dübörögnek, de Sz. Péter fecseg is. 2014. óta a gyors számítások szerint 25-ször futottak össze és a nyilvánosan bejelentett telefonhívások száma 38.
Három Nyilas Misi – Józsa Márta jegyzete
Az említett gyerekek a magyar társadalom erőforrásai volnának. Ők azok, akiket a hatalom már nem is ösztönöz különösképpen arra, hogy iskolába járjanak, tizenhat éves koruktól mehetnek, amerre akarnak, nincs szükség rájuk. Ha a civil erőfeszítések, elkötelezett szakemberek elkeseredetten becsuknák maguk mögött az ajtót, akkor a kurzus békésen ülhetne analfabéta törzsének díszpáholyában, és számlálgathatná elégedetten a neki nyújtott hálaszavazatokat.
Orbán semmitől sem fél jobban, mint az értelemtől – Rózsa Péter jegyzete
Orbánék minden eszközt jogosnak tartanak, hogy hatalmukat megőrizzék. Az utolsó értelemmorzsa is elfogyott a készletükből.
Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
Ír történet, magyar szerénység - Szénási Sándor jegyzete
3/09/2025 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Írország büszke az elszármazottaira. A kivándorlások okaira sajnos nem lehet. A munkanélküliség, az éhínség, vagy éppen az angol elnyomás miatt csak az 1700-as évek óta 7 millió ír távozott Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra, vagy Dél-Afrikába, de sors iróniája folytán Angliába is átmenekült 3 millió.
Az írországi Limerick városa mellett van egy benzinkút, azon meg egy múzeum, ami az Obama nevet viseli.
A limerick amúgy egy ötsoros, vicces vers, amit Franciaországban találtak fel, az írekhez, pláne Limerick helységhez semmi köze, de a XIX. században átkerült Nagy-Britanniába, aztán hogy miért az lett a neve, ami, nem tudni, de ez most mindegy is.
A múzeumban egy fotón Obama elnökként kézben tartja az ősét, vagyis egy képet, ami egy Falmouth Kearney nevű ír férfi látszik, aki a Nagy Éhínség idején Moneygall településről Amerikába emigrált 1850-ben. Egy ír dal ezt a tényt úgy rögzíti, hogy Obama a miénk. Ezt persze egy indonéz, kenyai, vagy afroamerikai nóta is állíthatná, hiszen Obamának sokféle őse volt, de most ettől is tekintsünk el.
Írország büszke az elszármazottaira. A kivándorlások okaira sajnos nem lehet. A munkanélküliség, az éhínség, vagy éppen az angol elnyomás miatt csak az 1700-as évek óta 7 millió ír távozott Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra, vagy Dél-Afrikába, de sors iróniája folytán Angliába is átmenekült 3 millió. Skóciába is tízezrével mentek, főleg Glasgow környékére, mert ott az ipar felszívta őket, de a krumplit is írek szedték a skót földeken. A krumplit, aminek írországi kipusztulása után egymillióan haltak éhen.
Az irónia ugyebár abban áll, hogy a megszállók, miközben nemcsak a katolicizmust, de az ír nyelvet is igyekeztek betiltani, a lakosságra rákényszerítettek egy olyan nyelvet, amivel migránsként az összes angolnyelvű országban boldogulni tudtak. Ezért lehettek az ír nők Amerikában nagy számban dajkák, a férfiak meg befolyásos üzletemberek, szakszervezeti vezetők, vagy éppen jelentős szereplői a Demokrata Párt alapításának és működtetésének, bár jórészük vegyes, skót-ír családból jött. 1860-ban New York City rendőrtisztjeinek a fele volt ír. A dublini Irish Emigration Museum szerint 24 amerikai elnök bírt-ír gyökerekkel, Andrew Jackson-tól kezdve Joseph Biden-ig, de ott van Carter, Reagan, Truman, Kennedy, és Bush is. Hogy közülük ez kit mennyire érdekelt, nyilván változó, és egyéni.
Mármost a mai, 6,6 milliós Írországban úgy számolnak, hogy a diaszpóra 8o milliós lehet. Ennek én nem tudok utánanézni, de azt hiszem, itt minden egyes ír vércseppel kalkuláltak, nyilván azoknál is, akiknek erről amúgy nincs tudomásuk, vagy ha van, ír identitással nem rendelkeznek. Nem baj, az írek helyettük is öntudatosak.
Mindez lehet kicsit komikus is, bár ezt éppen egy magyar nem mondhatja, vagy bármelyik kis nemzet, amelyet kivéreztetett a történelem, és utólag próbál revánsot venni rajta azzal, hogy a nagy nemzetek vívmányairól sorra kimutatja az ő bevándorlói hozzájárulását. Aztán hogy a dolog lényegi, vagy sem, az más kérdés. Az íreknél, a fentiek értelmében, sokszor nagyon is az.
Mindez azért is érdekes, mert a magyarok (is) szeretik azt hinni, hogy ők a történelem hamupipőkéi, azzal a különbséggel, hogy értük sosem jött el a herceg, sőt Istennél is hiába instanciázott egy Kölcsey nevű lateiner némi áldás ügyében. Azt panaszolják, hogy a sorsuk mindig mostoha volt. De akkor mit mondjanak az írek? Az angol invázió már a XII. században megindult (mondjuk, őket egy ír király hívta be egy másik ír király ellen) a 19.században már az összes agrárterület angol kézben volt, az írek csak bérlők, vagy napszámosok lehettek a saját hazájukban, amelyet joggal nevezhettek pusztán kivándorlóállamnak. Csupán 1921-lett meg az Ír Szabadállam, mínusz Észak-Írország. Ez testvérek között is több, mint 700 év elnyomás.
Szóval szerénység, magyar testvéreim, szerénység. Amúgy, nacionalizmus ide, vagy oda, az írek megtanultak bánni a függetlenségükkel és az örökségükkel is. Ők lettek a kelta kistigris a kilencvenes évek végén, és a fejlettség, a jogállam még akkor is kitart, ha az Obama múzeum szerint ma is évente negyvenezer ír költözik az Egyesült Királyságba, Amerikába, vagy éppen Ázsiába.
Mi mit tettünk a jólétért, a jogainkért, a szabadságunkért azóta, hogy az oroszok hazamentek?
Vagy csak eltávra?
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. szeptember 3-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)