Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Ír történet, magyar szerénység - Szénási Sándor jegyzete
3/09/2025 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Írország büszke az elszármazottaira. A kivándorlások okaira sajnos nem lehet. A munkanélküliség, az éhínség, vagy éppen az angol elnyomás miatt csak az 1700-as évek óta 7 millió ír távozott Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra, vagy Dél-Afrikába, de sors iróniája folytán Angliába is átmenekült 3 millió.
Az írországi Limerick városa mellett van egy benzinkút, azon meg egy múzeum, ami az Obama nevet viseli.
A limerick amúgy egy ötsoros, vicces vers, amit Franciaországban találtak fel, az írekhez, pláne Limerick helységhez semmi köze, de a XIX. században átkerült Nagy-Britanniába, aztán hogy miért az lett a neve, ami, nem tudni, de ez most mindegy is.
A múzeumban egy fotón Obama elnökként kézben tartja az ősét, vagyis egy képet, ami egy Falmouth Kearney nevű ír férfi látszik, aki a Nagy Éhínség idején Moneygall településről Amerikába emigrált 1850-ben. Egy ír dal ezt a tényt úgy rögzíti, hogy Obama a miénk. Ezt persze egy indonéz, kenyai, vagy afroamerikai nóta is állíthatná, hiszen Obamának sokféle őse volt, de most ettől is tekintsünk el.
Írország büszke az elszármazottaira. A kivándorlások okaira sajnos nem lehet. A munkanélküliség, az éhínség, vagy éppen az angol elnyomás miatt csak az 1700-as évek óta 7 millió ír távozott Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra, vagy Dél-Afrikába, de sors iróniája folytán Angliába is átmenekült 3 millió. Skóciába is tízezrével mentek, főleg Glasgow környékére, mert ott az ipar felszívta őket, de a krumplit is írek szedték a skót földeken. A krumplit, aminek írországi kipusztulása után egymillióan haltak éhen.
Az irónia ugyebár abban áll, hogy a megszállók, miközben nemcsak a katolicizmust, de az ír nyelvet is igyekeztek betiltani, a lakosságra rákényszerítettek egy olyan nyelvet, amivel migránsként az összes angolnyelvű országban boldogulni tudtak. Ezért lehettek az ír nők Amerikában nagy számban dajkák, a férfiak meg befolyásos üzletemberek, szakszervezeti vezetők, vagy éppen jelentős szereplői a Demokrata Párt alapításának és működtetésének, bár jórészük vegyes, skót-ír családból jött. 1860-ban New York City rendőrtisztjeinek a fele volt ír. A dublini Irish Emigration Museum szerint 24 amerikai elnök bírt-ír gyökerekkel, Andrew Jackson-tól kezdve Joseph Biden-ig, de ott van Carter, Reagan, Truman, Kennedy, és Bush is. Hogy közülük ez kit mennyire érdekelt, nyilván változó, és egyéni.
Mármost a mai, 6,6 milliós Írországban úgy számolnak, hogy a diaszpóra 8o milliós lehet. Ennek én nem tudok utánanézni, de azt hiszem, itt minden egyes ír vércseppel kalkuláltak, nyilván azoknál is, akiknek erről amúgy nincs tudomásuk, vagy ha van, ír identitással nem rendelkeznek. Nem baj, az írek helyettük is öntudatosak.
Mindez lehet kicsit komikus is, bár ezt éppen egy magyar nem mondhatja, vagy bármelyik kis nemzet, amelyet kivéreztetett a történelem, és utólag próbál revánsot venni rajta azzal, hogy a nagy nemzetek vívmányairól sorra kimutatja az ő bevándorlói hozzájárulását. Aztán hogy a dolog lényegi, vagy sem, az más kérdés. Az íreknél, a fentiek értelmében, sokszor nagyon is az.
Mindez azért is érdekes, mert a magyarok (is) szeretik azt hinni, hogy ők a történelem hamupipőkéi, azzal a különbséggel, hogy értük sosem jött el a herceg, sőt Istennél is hiába instanciázott egy Kölcsey nevű lateiner némi áldás ügyében. Azt panaszolják, hogy a sorsuk mindig mostoha volt. De akkor mit mondjanak az írek? Az angol invázió már a XII. században megindult (mondjuk, őket egy ír király hívta be egy másik ír király ellen) a 19.században már az összes agrárterület angol kézben volt, az írek csak bérlők, vagy napszámosok lehettek a saját hazájukban, amelyet joggal nevezhettek pusztán kivándorlóállamnak. Csupán 1921-lett meg az Ír Szabadállam, mínusz Észak-Írország. Ez testvérek között is több, mint 700 év elnyomás.
Szóval szerénység, magyar testvéreim, szerénység. Amúgy, nacionalizmus ide, vagy oda, az írek megtanultak bánni a függetlenségükkel és az örökségükkel is. Ők lettek a kelta kistigris a kilencvenes évek végén, és a fejlettség, a jogállam még akkor is kitart, ha az Obama múzeum szerint ma is évente negyvenezer ír költözik az Egyesült Királyságba, Amerikába, vagy éppen Ázsiába.
Mi mit tettünk a jólétért, a jogainkért, a szabadságunkért azóta, hogy az oroszok hazamentek?
Vagy csak eltávra?
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. szeptember 3-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)