Az eltüntetett lapok esete - Dési János jegyzete
Most, ezekben a percekben is omlik össze az állami száz és ezer milliárdokból kitömött fideszes médiabirodalom. Megy is az óbégatás, hogy azért az is a magyar sajtó, meg ott is kollegák dolgoznak, meg ne kárörvendjünk, meg jajajaj.
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.
Szögre akasztott hitvallás – Kárpáti Iván jegyzete
"Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi" – ez is szerepel a ún. Nemzeti Hitvallásban, a baj tényleg nem a mondatokkal van.
Építsünk migránstábort! - Selmeci János jegyzete arról, hogy abba kéne hagyni a migránsozást
Te akarod behozni a migránsokat! Nem, te akarod behozni a migránsokat! - mondja egyik politikus a másiknak, majd megvádolja egyik a másikat azzal, hogy végre akarja hajtani a migrációs paktumot, mire a másik visszaszól az egyiknek, hogy migránstábort akarna építeni egy békés településre, ahol aztán minden rossz lesz, mert migránsok.
Orbánék keresztes hadjárata után - Hardy Mihály jegyzete
Sokat töröm a fejem azon, hogy vajon mi okozta az előző kormány és különösen Orbán Viktor dühödt és kíméletlen Budapest-ellenességét?
Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.
A demokrácia utóvédharcai - Kárpáti Iván jegyzete
23/12/2025 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Akárhogy alakuljon is a jövő évi választás, egy dolgot érdemes kimondani: az a fajta idealizált, tankönyvi értelemben vett liberális demokrácia, ami sokunk fejében él, már Nyugaton sem létezik. Nem azért, mert valaki "elvette", hanem mert elfogyott mögüle az a társadalmi konszenzus, ami működtette. Az a hallgatólagos alku, hogy vannak közös játékszabályok, vannak intézmények, amelyekhez akkor is ragaszkodunk, ha épp nem nekünk kedveznek.
Egyre közelebb kerülve a jövő évi választáshoz, érdemes arról beszélni, mint jelent ez most és mit jelentett 20-30 éve. Vizsgálatom tárgya, hogy ugyanaz a közös megállapodás van-e arról, hogy mit nevezünk demokráciának, hol vannak a határai, és mi az, ami már kívül esik rajta. Pedig ez a konszenzus már régen megbomlott, nemcsak itt, hanem nyugaton is. Orbán Viktor ennek csak egy magyarországi tünete
Akárhogy alakuljon is a jövő évi választás, egy dolgot érdemes kimondani: az a fajta idealizált, tankönyvi értelemben vett liberális demokrácia, ami sokunk fejében él, már nem létezik. Nem azért, mert valaki „elvette”, hanem mert elfogyott mögüle az a társadalmi egyetértés, ami működtette. Az a hallgatólagos alku, hogy vannak közös játékszabályok, vannak intézmények, amelyekhez akkor is ragaszkodunk, ha épp nem nekünk kedveznek.
Nyugaton ma már nem az a kérdés, hogy demokrácia van-e, hanem az, hogy melyik változata. Az Egyesült Államokban, Európában, az egész euroatlanti térségben a hagyományos liberális modell utóvédharcokat vív. Nem támadás alatt áll kívülről, hanem belülről bomlik, mert egyre kevesebben érzik úgy, hogy ez a rendszer képviseli őket, védi őket, vagy legalább érti őket. A társadalmi különbségek nemcsak nőttek, hanem láthatóvá, tapinthatóvá váltak, vagy mondhatjuk úgy is szakadékokká mélyültek.
Ilyen helyzetben pedig mindig a szélsőségek törnek előre. Nem azért, mert okosabbak vagy igazuk van, hanem mert egyszerű válaszokat adnak bonyolult problémákra. Ellenségeket neveznek meg, identitást kínálnak, és azt ígérik: visszaadják a kontroll érzetét. A klasszikus liberális demokrácia ezzel szemben türelmet kér, kompromisszumot, önkorlátozást, csupa olyan dolgot, ami válságos időkben politikailag rosszul eladható.
Ezért tévedés azt hinni, hogy a mostani folyamatok valami kelet-európai sajátosságot tükröznek. Amit látunk, az egy szélesebb átalakulás része. A kérdés már nem az, hogy „visszatér-e a demokrácia”, hanem az, hogy mi jön helyette, és mennyire lesz képes megőrizni abból bármit, ami miatt egykor vonzó volt. Jogbiztonságot, kiszámíthatóságot, kisebbségvédelmet, fékeket és ellensúlyokat.
A választás persze fontos. Mindig az. De önmagában már nem elég. Ha nincs mögötte közös elképzelés arról, mit tekintünk legitimnek, akkor csak egy technikai aktus marad, nem pedig közös döntés a jövőről. És ez az a pont, ahol érdemes óvatosnak lenni az illúziókkal, mert a demokrácia nem egyik napról a másikra tűnik el. Először csak átalakul. Aztán megszokjuk. És mire észrevesszük, már egészen mást jelent, mint amit egykor gondoltunk róla.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. december 23-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)