Intellektuális génbankrendszer - Józsa Márta jegyzete
"Önök három évtizede a mi intellektuális génbankunk" - mondta beszédében Orbán Viktor, majd rámutatott azokra a kissé leharcolt influenszerekre és valóságshow-hősökre, akikre lecserélte egykori bajtársait.
Időjárásjelentés – Józsa Márta jegyzete
A magyar társadalom egésze egyszerre örül és retteg, ha április közepére gondol, de fogalma sincs senkinek, hogy hogyan lehet erre mindenképpen bekövetkező traumára túlélési receptet találni.
A politikus szava – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet nem jó, de ahogy egy kitűnő biztonságpolitikai szakértő mondta, a világ jobb hely lenne, ha a politikusok nem beszélnének. Ha például O.V. nem állítaná, hogy Ukrajna ellenség, (...) nem játszana emberek félelmével, hiszékenységével, és fogékonyságával az ellenségkeresésre.
Így szexel egy brüsszelita - Selmeci János jegyzete
Kétségtelen, hogy egyik haveromnak sem javasolnám az év ötleteként, hogy egy idegen hotelszobában háljon együtt az őt hangfelvételekkel megzsaroló exével.
Göd előttem, Göd utánam - Józsa Márta jegyzete
Ahol arról is lehet döntéseket hozni, hogy a gödi Samsung gyárban például nem működhet szakszervezet, mert a cégnek így jóval olcsóbban jön ki az üzemeltetés, ugyanis nem kell bíbelődnie költséges munkavédelmi szabályokkal és felszerelésekkel.
Ez a kérdés - Szénási Sándor jegyzete
A hatalom úgy tudja, és lehet, hogy nem rosszul, hogy a magyarok szabadságfogalma ritkán fogja át a nemzet, a nemzeti intézmények, és a nagy polgári alaptételek, a sajtó-, a gyülekezés-, a véleménynyilvánítás szent jogát, viszont ettől még magát a fogalmat ismeri.
Nyakukban a bili tartalma - Kárpáti Iván jegyzete
Ez nem baleset volt, nem üzemzavar, nem félreértés. Ez állami asszisztálással végrehajtott környezeti és munkahelyi erőszak.
A Fidesz antitézise - Dési János jegyzete
Az Iványi elleni eljárás nem véletlen, és annyiban mindenképpen koncepciós, hogy hatalmi erőfitogtatás. Iványi Gábor az antitézise a Fidesznek. Amíg az újfasiszta Fidesz rombol és rabol, addig Iványi nyilvánvalóan egy olyan eszmét jelenít meg, amelyet a fideszesek hírből sem ismernek.
A demokrácia utóvédharcai - Kárpáti Iván jegyzete
23/12/2025 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Akárhogy alakuljon is a jövő évi választás, egy dolgot érdemes kimondani: az a fajta idealizált, tankönyvi értelemben vett liberális demokrácia, ami sokunk fejében él, már Nyugaton sem létezik. Nem azért, mert valaki "elvette", hanem mert elfogyott mögüle az a társadalmi konszenzus, ami működtette. Az a hallgatólagos alku, hogy vannak közös játékszabályok, vannak intézmények, amelyekhez akkor is ragaszkodunk, ha épp nem nekünk kedveznek.
Egyre közelebb kerülve a jövő évi választáshoz, érdemes arról beszélni, mint jelent ez most és mit jelentett 20-30 éve. Vizsgálatom tárgya, hogy ugyanaz a közös megállapodás van-e arról, hogy mit nevezünk demokráciának, hol vannak a határai, és mi az, ami már kívül esik rajta. Pedig ez a konszenzus már régen megbomlott, nemcsak itt, hanem nyugaton is. Orbán Viktor ennek csak egy magyarországi tünete
Akárhogy alakuljon is a jövő évi választás, egy dolgot érdemes kimondani: az a fajta idealizált, tankönyvi értelemben vett liberális demokrácia, ami sokunk fejében él, már nem létezik. Nem azért, mert valaki „elvette”, hanem mert elfogyott mögüle az a társadalmi egyetértés, ami működtette. Az a hallgatólagos alku, hogy vannak közös játékszabályok, vannak intézmények, amelyekhez akkor is ragaszkodunk, ha épp nem nekünk kedveznek.
Nyugaton ma már nem az a kérdés, hogy demokrácia van-e, hanem az, hogy melyik változata. Az Egyesült Államokban, Európában, az egész euroatlanti térségben a hagyományos liberális modell utóvédharcokat vív. Nem támadás alatt áll kívülről, hanem belülről bomlik, mert egyre kevesebben érzik úgy, hogy ez a rendszer képviseli őket, védi őket, vagy legalább érti őket. A társadalmi különbségek nemcsak nőttek, hanem láthatóvá, tapinthatóvá váltak, vagy mondhatjuk úgy is szakadékokká mélyültek.
Ilyen helyzetben pedig mindig a szélsőségek törnek előre. Nem azért, mert okosabbak vagy igazuk van, hanem mert egyszerű válaszokat adnak bonyolult problémákra. Ellenségeket neveznek meg, identitást kínálnak, és azt ígérik: visszaadják a kontroll érzetét. A klasszikus liberális demokrácia ezzel szemben türelmet kér, kompromisszumot, önkorlátozást, csupa olyan dolgot, ami válságos időkben politikailag rosszul eladható.
Ezért tévedés azt hinni, hogy a mostani folyamatok valami kelet-európai sajátosságot tükröznek. Amit látunk, az egy szélesebb átalakulás része. A kérdés már nem az, hogy „visszatér-e a demokrácia”, hanem az, hogy mi jön helyette, és mennyire lesz képes megőrizni abból bármit, ami miatt egykor vonzó volt. Jogbiztonságot, kiszámíthatóságot, kisebbségvédelmet, fékeket és ellensúlyokat.
A választás persze fontos. Mindig az. De önmagában már nem elég. Ha nincs mögötte közös elképzelés arról, mit tekintünk legitimnek, akkor csak egy technikai aktus marad, nem pedig közös döntés a jövőről. És ez az a pont, ahol érdemes óvatosnak lenni az illúziókkal, mert a demokrácia nem egyik napról a másikra tűnik el. Először csak átalakul. Aztán megszokjuk. És mire észrevesszük, már egészen mást jelent, mint amit egykor gondoltunk róla.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. december 23-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)