Bepillantás a NER hátsó udvarába - Rózsa Péter jegyzete
Mert hiszen valamitől elborult a NER vezérek és lovagok agya, amikor hagymázos, nemzeti jelszavak és tételmondatok zsolozsmázása közben leépítették a maradék jogállami intézmények és jogi keretek rendszerét, kirabolták a költségvetést, közpénzt szivattyúztak át a magánszférájukba, és nem érdekelte őket az sem, hogy végül is azt a tyúkot vágják le, aminek a tojása korábban a sikeres fejlődés záloga volt. Nem jön pénz, de majd lesz valami.
A kicsik – Szénási Sándor jegyzete
O.V. először az olajár emelkedését, aztán a csökkenését vizionálta, pár nap alatt sovány malac vágtában cikkcakkozott a nagyfiúk között, és közben összevissza beszélt, amire nem kényszerítette semmi, leszámítva a mániákus fontoskodást. Az, hogy minimum három lovat, az oroszt, az amerikait, és a kínait ülje meg egy fenékkel, viszont szőrén, nyilvánvalóan még az ő képességeit is meghaladja és még veszélyes is lehet.
Belerokkanni a várakozásba - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a fajta alkotó, akiről az ember azt hiszi, hogy örök. Nem halhatatlan a szó patetikus értelmében, hanem egyszerűen kívül van az időn. Tarr Béla ilyen volt. Mintha mindig is itt lett volna, és mintha mindig itt is maradna. A filmjei alapján legalábbis biztosan.
Az igazság a felhők felett jár - Dési János jegyzete
Ez az a védőpajzs, amelyik nincs ugyan, de már dolgozunk rajta, hogy legyen. Lehet, hogy akkor sem lesz, de sebaj, akkor majd azt mondjuk, hogy dolgozunk rajta és lesz. Vagy nem lesz.
Macskás fadíszlépés – Józsa Márta jegyzete
Marad a kérdés: ki kapirgál majd a zebrák lába között a hatvanpusztai tyúkudvarban?
Ebben fogunk élni? – Rózsa Péter jegyzete
Van a valóság, az alacsony bérekkel, egy inflációs sokk után még mindig emelkedő élelmiszerárakkal, kivéreztetett egészségügyi, oktatási és szociális rendszerrel, pofátlanul gazdagodó kegyeltekkel és van minden idők legnagyobb Orbán Viktorának látomása a valamilyen békegalambokkal magasba emelt országról, ahol már szinte csak karnyújtásira vagyunk az édenkerttől. No meg a következetes hülyítésbe, a valóság meghamisításába vetett hite.
Akikre nem vigyáztunk – Selmeci János jegyzete
Attól, hogy ők most a szemünk elé kerültek, hogy a gyermekvédelmi rendszerben tapasztalható bántalmazásokról nem csak csendben tudunk, hanem hangosan kiabálunk a szörnyűségeket bemutató videók, cikket, vallomások láttán, a gyerekeknek még nem lesz egy szemernyit sem jobb.
Ki szereti Magyar Pétert? - Kárpáti Iván jegyzete
Valahol azt mondta Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, hogy Magyar Pétert még a tisztások sem szeretik. Ez a mondat első hallásra talán frappánsnak tűnik, valójában azonban többet árul el arról, hogyan gondolkodik a hatalom a politikáról, mint arról, akiről éppen beszél. Szeretni macskát, zenekart, jó kávét szokás.
Trump barátsága - Selmeci János jegyzete
9/01/2026 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Donald Trump barátsága tényleg olyasmi, amiért illethetné valamiféle dicséret a magyar külpolitikát, pláne ha nem lennénk öri-hariban mindenki mással, én anno azt gondoltam, hogy Trump eljövetele ad egy utolsó lehetőséget a miniszterelnöknek a helyesebb, az orosz elnök fenekétől elfelé vezető irány megtalálására.
Az elnöke csúnyákat mondott Orbán Viktorról, a minisztere kritikus tweet-et tett közzé, kirúgtak egy magyar kapusedzőt, elvittek máshová egy szobrot – néhány ügy, ami miatt nagyköveteknek vagy ügyvivőknek állniuk kellett az őket berendelő Szijjártó Péter szigorú tekintetét. De ha fél év börtönnel fenyegetik és közben olykor földjeiktől is megfosztják a felvidéki magyarokat, az olyasmi, amiben kormányzatilag vizsgálódni, nézelődni, kivárni szükséges.
Azt, hogy a magyar külpolitika nem pusztán ellentmondásos, értelmetlen, ostoba, hülye, stb., hanem elvtelen is, már sokszor megbeszéltük, de azért tegyük meg újra, hiszen a 15. havi nyugdíj mellett mégiscsak Orbán Viktor, mint világpolitikai tényező áll majd az idei Fidesz kampány központjában, aminek a hasznát, mármint hogy a főnök nevét már Málta kisebbik szigetén is ismerik, hosszan tudnánk itt ecsetelni, amennyiben lenne, de ugye nincs, ha csak nem örülünk valamiért annak, hogy uniós pénzt csak mi nem kapunk, érdeket érvényesíteni, avagy vétózni már rég nem tudunk, de most már a Szlovákiában élő magyarok mellett sem állhat ki a magyar külügy, mert akkora szükségük van Robert Fico támogatására, izé miben is, hát abban, hogy tudják húzni egy kicsit az időt Ukrajna ügyben Vladimir Putyin kedvéért.
Egy csak egy legény van valóban talpon a vidéken, hiszen Donald Trump barátsága tényleg olyasmi, amiért illethetné valamiféle dicséret a magyar külpolitikát, pláne ha nem lennénk öri-hariban mindenki mással, én anno azt gondoltam, hogy Trump eljövetele ad egy utolsó lehetőséget a miniszterelnöknek a helyesebb, az orosz elnök fenekétől elfelé vezető irány megtalálására, persze nem is tévedhettem volna nagyobbat, hiszen egyelőre a Trump-barátság is csak arra jó, hogy tovább adhassuk a pénzt Putyinnak a háborúra olyan olajért és gázért cserébe, ami háborús övezeteken keresztül futó, azaz bármikor felrobbantható vezetékeken keresztül, annyira azért nem is olcsón érkezik rezsicsökkentés ügyileg, meg bizonyos közvetítők gazdagodása kedvéért mihozzánk.
Persze ne zárjuk ki – bár ebben az esetben elvesztek egy fogadást –, hogy Donald Trump tényleg ellátogat majd Magyarországra megtolni a kis barátja kampányát, ami egyrészt azért nehezen mondható államérdeknek (kivéve, ha az állam én vagyok, illetve hát ő), másrészt semmi ahhoz képest, ha Trump indítana egy Orbáncoint, vagy mondjuk megfenyegetné Ursula von der Leyen-t, hogy ha nem adja oda az összes uniós pénzt Viktornak, akkor a férjével és a hét gyerekével együtt egy helikopteren kimadurózza Brüsszelből, esetleg Grönland után Budapestet is megvehetné Amerika (április után mondjuk ha úgy alakul, beszélgethetünk erről), de semmi, azt a fránya védőpajzsot sem kaptuk meg, hiába jelentette már vagy hússzor be a kormány, hogy védőpajzs van, vagy lesz, vagy mindig is volt, vagy bakfitty, olyan erős a magyar gazdaság, hogy szükség sincsen rá.
Normál esetben tehát aligha lenne miért aggódniuk a kormányváltást kívánó tömegeknek, amikor azt látják, hogy az emlegetett gazdaság sikerei mellett az orbáni külpolitika fényes eredményeit kínálja a Fidesz a választóknak, de hát ez már csak egy olyan ország, ahol a miniszterelnökséget vezető miniszter simán azt mondhatja, hogy azért kellett Maduro buszsofőr-drogbáró-illegitim elnökkel annyira jóban lenni, mert Venezuelában sok magyar él, és mégsem esik rá a plafon, meg mondjuk az Ukrajnában, vagy Szlovákiában élő, picivel azért több, sorsára hagyott magyar.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2026. január 9-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)