Ebben fogunk élni? – Rózsa Péter jegyzete
Van a valóság, az alacsony bérekkel, egy inflációs sokk után még mindig emelkedő élelmiszerárakkal, kivéreztetett egészségügyi, oktatási és szociális rendszerrel, pofátlanul gazdagodó kegyeltekkel és van minden idők legnagyobb Orbán Viktorának látomása a valamilyen békegalambokkal magasba emelt országról, ahol már szinte csak karnyújtásira vagyunk az édenkerttől. No meg a következetes hülyítésbe, a valóság meghamisításába vetett hite.
Ki szereti Magyar Pétert? - Kárpáti Iván jegyzete
Valahol azt mondta Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, hogy Magyar Pétert még a tisztások sem szeretik. Ez a mondat első hallásra talán frappánsnak tűnik, valójában azonban többet árul el arról, hogyan gondolkodik a hatalom a politikáról, mint arról, akiről éppen beszél. Szeretni macskát, zenekart, jó kávét szokás.
Korunk keresztes harca - Dési János jegyzete
Dési János kalandja a Négyszögletű Kerek Erdőben.
Magas Cé – Józsa Márta jegyzete
Nagyjából hetvenezer állandó hallgató kísérte figyelemmel gyomrunk korgását napról napra. Egy közösség. Az ezredforduló környékén járunk, akkor valami elkezdődött, de sokáig nem tartott. Ez volt a Rádió C. Magyarország, egyben Közép-Európa első, teljesen önállóan működő cigány közösségi rádiója. Élt 2001-től kezdődően tíz évig, sem az akkori, sem a későbbi hatalom nem látta át, hogy mennyi szeretetet, méltóságot, kulturális értéket, invenciót, bátorságot adott roma és nem roma közösségek számára ez az egyedi kezdeményezés.
János jelentései – Szénási Sándor jegyzete
Az idő, a történelem nem feltétlenül tesz nekünk szívességet azzal, hogy a mi határidőnkhöz alkalmazkodik. A régi napok átvonszolják magukat az állítólagos határon, és hozzák magukkal a korábbi bűneinket, ostobaságainkat, igaz, a reményeinket is.
A demokrácia utóvédharcai - Kárpáti Iván jegyzete
Akárhogy alakuljon is a jövő évi választás, egy dolgot érdemes kimondani: az a fajta idealizált, tankönyvi értelemben vett liberális demokrácia, ami sokunk fejében él, már Nyugaton sem létezik. Nem azért, mert valaki "elvette", hanem mert elfogyott mögüle az a társadalmi konszenzus, ami működtette. Az a hallgatólagos alku, hogy vannak közös játékszabályok, vannak intézmények, amelyekhez akkor is ragaszkodunk, ha épp nem nekünk kedveznek.
Ötletek lelkiismeret furdalás elkerülésére - Dési János jegyzete
Késő délután Orbán vezér éppen arról beszél, hogy "nem is világos ki támadott meg kit" az orosz-ukrán háborúban, amikor egy kis csoport Budapesten mentőautókba gyógyszert pakol éppen.
Zsigerek – Józsa Márta jegyzete
A köznevelési államtitkár államtitkár azt mondja, hogy külsőleg tökéletesen NER-kompatibilisnek látszó testének láthatatlan belső részei szerint talán nem kellett volna peckesen vonulgatnia olyan ifjú leánykák társaságában, akik a fényes államtitkári aktusról készült videót a „Lassan akarlak megdugni, lámpafénynél” szövegű zeneszámmal festik alá.
Akikre nem vigyáztunk – Selmeci János jegyzete
2/01/2026 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Attól, hogy ők most a szemünk elé kerültek, hogy a gyermekvédelmi rendszerben tapasztalható bántalmazásokról nem csak csendben tudunk, hanem hangosan kiabálunk a szörnyűségeket bemutató videók, cikket, vallomások láttán, a gyerekeknek még nem lesz egy szemernyit sem jobb.
Ma gyerekekről lesz szó, akikre senki sem vigyázott. Nem vigyázott rájuk a családjuk, ha volt egyáltalán, nem vigyáztak rájuk a gondozóik, a nevelőszüleik, akiknek ez lett volna a dolguk, nem vigyázott rájuk az állam, amely felelős volt értük, nem vigyáztak rájuk az államot irányító politikusok, nem vigyázott rájuk a politikusokat megválasztó társadalom.
Ezekre a gyerekekre mi így együtt nem vigyáztunk.
Attól, hogy ők most a szemünk elé kerültek, hogy a gyermekvédelmi rendszerben tapasztalható bántalmazásokról nem csak csendben tudunk, hanem hangosan kiabálunk a szörnyűségeket bemutató videók, cikket, vallomások láttán, a gyerekeknek még nem lesz egy szemernyit sem jobb.
Bár tudnám, hogy mitől lehetne; a döntéshozók felelősségvállalási szándékában, és az állammal szembeni elvárások gyors és radikális változásában is naivitás lenne hinni, de azért mégis csak számít, remélem számít, számítania kell, hogy az elmúlt években százezrek tüntettek állami gondozott gyerekekért, és igenis van, kell legyen hatása, ha az emberek azt látják, hogy az állam nem gondoskodik azokról, akik senki másra nem számíthatnak.
2026 nagy kérdése nekem, hogy akarunk-e, tudunk-e jobban vigyázni ezekre a gyerekekre, jobban vigyázni egymásra, a közösségeinkre, a hazánkra.
Hátha.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2026. január 2-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
