Előmásznak a roncsból a fideszes sofőrök - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a jelenség, amikor egy súlyos autóbaleset után, valaki szerencsésen kimászik saját lábán a roncsból, feláll és látszólag irracionális dolgokat kezd művelni. Össze-vissza mászkál, keresi az öngyújtóját, nyomkodja a telefonját, irreleváns kérdéseket tesz fel a segítségére sietőknek. Még csak a fejét sem ütötte be, egyszerűen még tart a sokk hatása, azt sem tudja hol van és valójában mi történt vele.
Mészáros a börtönben is keres - Dési János jegyzete
Az "épít magának" esetünkben annyit tett, hogy a „Mészáros“ nevű fényvisszaverő felület egy igen jelentős közpénzes melóba tenyerelt bele megint.
Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Hógolyó - Szénási Sándor
10/01/2026 15:06
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Hó, pláne ennyi, évek óta nem kínálta fel magát politikai nyersanyagnak …
Orbán közölte, hogy a hóhelyzet fokozódik.
Ami bizonyára úgy is van.
De az is tagadhatatlan, hogy a hóhelyzettel kapcsolatban a politikusok is egyre fokózódnak, amit a legutóbbi időkben az árvízhelyzet fokozódásával kapcsolatban szoktunk meg, de csak azért, mert hó, pláne ennyi, évek óta nem kínálta fel magát politikai nyersanyagnak. Ám abban a pillanatban, amikor a miniszterelnök amúgy legényesen sál és sapka nélkül, viszont hólapáttal jelent meg egy fotón, rögtön tudtuk, hogy itt a fordulat pillanata. Új ég jön, és új föld.
A hócsata egy perc alatt bomlott ki. Nem sorrendben mondjuk, csak hókupacokban. Amelyekről Takács Péter azt állította, hogy a főváros azokat nem takarította el a János kórház környékén, amit ő GPS-adatokkal is bizonyítani tud. A főpolgármester erre azt válaszolta, hogy az államtitkároknak is jobb, ha leszállnak a hülyeségvonatról, az ő hókotrójának GPS-adatai épp azt bizonyítják, hogy az odavezető utak már tiszták, a gyalogos bejáratnál levő hó viszont nem az ő hava. Az ütésváltásnál hólapát még nem került elő.
Később azonban Magyar Péter is közölt egy fotót, amelyen egy lapátra támaszkodik, amit egy mandineres arc Orbán-utánzatnak minősített, és miután megkérdezte, hogy ugyan ki takarít egy buszmegállóban, célzásként hozzátette, hogy M.P. amúgy egy mocskos állat, valamint gyogyós és hatásvadász. Közben egy másik folytatásban Karácsony ismét előkerült Szentkirályi Alexandra jóvoltából, aki, dettó egy lapáttal a kezében, azért volt kénytelen hótalanítani, mert a járhatatlan járdákat és a fennakadó villamosokat a főpolgármester a kényelmes irodából szemléli csupán. A helyzet fokozódását rögzítendő, Szentkirályi négy munkatársa is jelen van a képen, a támasztott lapátok száma így öt. Hogy ez sok, a Facebookon egy debreceni olvasó nem vitatta, de nem érti, hogy a Fidesz az ő városában miért nem takarít. Erre érkezik egy epés válasz, hogy pedig a Fidesz takarításban nagyon jó, a nemzeti bankot is hogy kisöpörték. Közben Hankó Balázs miniszter diákokkal szelfizett, mutatván, hogy az ifjúság a kormány mellett hóhányó. Jöttek a DK fotói is, és a szöveg melléjük, hogy a baloldal nem fordítja el a fejét, ha hív a haza. Megszólalt Lázár János is, közölvén, hogy a hóügyben a MÁV-csapatok harcban állnak, államilag és hősiesen folyik az ellenség leküzdése.
E szöveg írásakor itt tartunk. Annyi máris látszik, hogy az árvízhelyzethez hasonlóan a tartalom, tehát a különféle, a hazát végveszélyben is mentő politikusi imázsok lökdösődése ugyanaz, a hősiességet megjelenító szimbólumok változnak csupán, a homokzsák helyett most a hólapát az alkalmasság címere, aminek mindenki örül, mert kell a változatosság.
Ezzel együtt mintha valami lágyság is uralná a terepet, már persze csak akkor, ha ebből az állításból kivonjuk a mandineres embert.
Tán a hó teszi, amíg szűzies, fehér, amíg nem lepi be a korom, nem lesz belőle undok lucsok, nem tapossa szét az ember. Addig tisztaságot sugároz, békét, és ez lehalkítja a máskor egymást atomjaira alázó politikusok acsargását. Tisztelet a nem acsargó kivételnek persze. Mert hát amit a szokotthoz képest most egymásra mondanak, egy svájci lányneveldében is elmenne, kuglóf és habos kakaó mellé.
De ha elhagyjuk a lírát, lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, amit 1987-ben, a Rettentő Nagy Havazás idején is érezni lehetett, és amit én akkor úgy fogalmaztam meg, hogy Csurka István, és az SZDSZ-elnök Kis János egymás mellett hányja a havat. Nem tudom, hogy hányták-e egyáltalán, együtt biztos nem, de hogy hó ide vagy oda, az RNH alatt is utálták egymást, az viszont biztos. A metafora csak azt jelezte, hogy amikor igazán baj van, igazán nagy hó, és igazán helyzet, ami ráadásul fokozódik, akkor a hólapát nem fegyver, hanem eszköz abban a helyzetben, amelyben így, ahogy vagyunk, ilyenek és olyanok, ketté-, vagy nem tudom hányfelé hasadtak-szakadtak, együtt vagyunk elhavazva.
A nagy hó a kegyelem pillanata.
Aztán gyorsan összeesik, koszos lesz, elolvad, a hólét felcsapják az autók a járókelőkre. Már vége is van a pillanatnak. Csak a fagy marad, és a remény, hogy lesz hova bejönni a hidegről.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2026. január 10-i, szombati adásában hangzott el a szerző felolvasásában. A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgatjatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
