Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
16/12/2025 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Van egy pont, amikor egy rendszer már nem recseg-ropog, hanem egyszerűen felmondja a szolgálatot. A magyar egészségügy sok intézményében régóta ezen a ponton vagyunk, csak most már nem lehet tovább elkenni a következményeket. Az alulfinanszírozott kórházak nem bírják a terhelést, a szakemberek sorra mennek el, a betegek pedig egyre méltatlanabb körülmények között próbálnak gyógyulni.
A Szent Imre Kórház története nem egyedi botrány, hanem tankönyvi példája annak, hova vezet a krónikus pénzhiány és az ebből fakadó vezetői kényszerpálya. A Magyar Orvosi Kamara főtitkára világosan leírta: az intézmények menedzsmentje olyan csapdába kerül, ahol választani kell az eladósodás és a működés ellehetetlenítése között. És amikor a döntés nem a betegek, nem a dolgozók, hanem a „fentről érkező elvárások” irányába billen, annak nagyon gyorsan emberi ára lesz.
Ez az ár most orvosok és ápolók kiégése, felmondása, bezárt kórtermek, üresen álló emeletek, bedugult sürgősségi osztályok formájában jelenik meg. Papíron nincs osztálybezárás, a valóságban viszont nincs, aki dolgozzon. A megmaradt egészségügyi dolgozók erejükön felül próbálják fenntartani az ellátást, miközben folyosókon várakozó betegeket kellene emberségesen ellátniuk.
És itt jön a rendszer valódi cinizmusa. Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Ez már nem szakmai kérdés, hanem morális. Méltatlan helyzetbe kerülnek a betegek, akik nem azért mennek kórházba, hogy folyosón várják ki, mikor jut rájuk sor. És méltatlan helyzetbe kerülnek az egészségügyi dolgozók is, akiktől egyszerre várnak el hivatástudatot, önfeláldozást és hallgatást.
Mindez nem a semmiből jött. A kormány felelőssége nyilvánvaló. Magyarország az uniós átlaghoz képest tartósan keveset költ egészségügyre, miközben más területeken nem ismerjük a spórolás fogalmát. Stadionokra, presztízsberuházásokra, a politikai klientúra hizlalására mindig van pénz, a kórházakban viszont „gazdálkodni kell”, akár az ellátás rovására is.
A Szent Imre Kórház ügye azért különösen fontos, mert megmutatja azt, amit sokan már régóta tudnak: ez a rendszer az emberek lelkiismeretére épít, és addig működik, amíg van, aki még bírja. Amikor viszont elfogynak az orvosok, az ápolók, amikor már nincs kit vezényelni, akkor marad a hivatalos közlés: a betegellátás zavartalan. A valóságot pedig bízzuk a fantáziánkra.
Ez nem egészségpolitika. Ez egy lassú leépülés, amelyben a spórolás fontosabb lett az embernél. És ennek az árát nem a döntéshozók, hanem a betegek és az egészségügyi dolgozók fizetik meg nap mint nap.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. december 16-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)