Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
A géniusz megint megcsinálta! - Selmeci János jegyzete
Hát ez is sikerült, a külpolitika géniusza, minden idők legfurfangosabb magyar miniszterelnöke végül összehozta az országnak, amit egyetlen régiós ország vezetője sem tudott; több pénzt fizetünk be a magyar költségvetésből az Uniónak, mint amennyit kapunk tőlük. Na de hogy?
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
16/12/2025 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Van egy pont, amikor egy rendszer már nem recseg-ropog, hanem egyszerűen felmondja a szolgálatot. A magyar egészségügy sok intézményében régóta ezen a ponton vagyunk, csak most már nem lehet tovább elkenni a következményeket. Az alulfinanszírozott kórházak nem bírják a terhelést, a szakemberek sorra mennek el, a betegek pedig egyre méltatlanabb körülmények között próbálnak gyógyulni.
A Szent Imre Kórház története nem egyedi botrány, hanem tankönyvi példája annak, hova vezet a krónikus pénzhiány és az ebből fakadó vezetői kényszerpálya. A Magyar Orvosi Kamara főtitkára világosan leírta: az intézmények menedzsmentje olyan csapdába kerül, ahol választani kell az eladósodás és a működés ellehetetlenítése között. És amikor a döntés nem a betegek, nem a dolgozók, hanem a „fentről érkező elvárások” irányába billen, annak nagyon gyorsan emberi ára lesz.
Ez az ár most orvosok és ápolók kiégése, felmondása, bezárt kórtermek, üresen álló emeletek, bedugult sürgősségi osztályok formájában jelenik meg. Papíron nincs osztálybezárás, a valóságban viszont nincs, aki dolgozzon. A megmaradt egészségügyi dolgozók erejükön felül próbálják fenntartani az ellátást, miközben folyosókon várakozó betegeket kellene emberségesen ellátniuk.
És itt jön a rendszer valódi cinizmusa. Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Ez már nem szakmai kérdés, hanem morális. Méltatlan helyzetbe kerülnek a betegek, akik nem azért mennek kórházba, hogy folyosón várják ki, mikor jut rájuk sor. És méltatlan helyzetbe kerülnek az egészségügyi dolgozók is, akiktől egyszerre várnak el hivatástudatot, önfeláldozást és hallgatást.
Mindez nem a semmiből jött. A kormány felelőssége nyilvánvaló. Magyarország az uniós átlaghoz képest tartósan keveset költ egészségügyre, miközben más területeken nem ismerjük a spórolás fogalmát. Stadionokra, presztízsberuházásokra, a politikai klientúra hizlalására mindig van pénz, a kórházakban viszont „gazdálkodni kell”, akár az ellátás rovására is.
A Szent Imre Kórház ügye azért különösen fontos, mert megmutatja azt, amit sokan már régóta tudnak: ez a rendszer az emberek lelkiismeretére épít, és addig működik, amíg van, aki még bírja. Amikor viszont elfogynak az orvosok, az ápolók, amikor már nincs kit vezényelni, akkor marad a hivatalos közlés: a betegellátás zavartalan. A valóságot pedig bízzuk a fantáziánkra.
Ez nem egészségpolitika. Ez egy lassú leépülés, amelyben a spórolás fontosabb lett az embernél. És ennek az árát nem a döntéshozók, hanem a betegek és az egészségügyi dolgozók fizetik meg nap mint nap.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. december 16-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)