Forró krumpli – Józsa Márta jegyzete
"... a hatalmi pozícióban levők még körülnéznek a padlásokon, akad-e még valami lesöpörni való. Mondjuk fél tucat lenyúlható alkotóház, a magyar művészeknek további kisemmizésének kedveskedve, egy-két aranyrög a Nemzeti Bankban, és hát persze némi kiosztható krumpli is előfordul majd."
A Főnök – Szénási Sándor jegyzete
Felföldi József, a "szívószálpápának" is hívott debreceni milliárdos írt egy levelet az államfőnek, amelyben részint felszólítja, hogy szégyellje magát, részben meg az elnök főnökeként elmagyarázza neki, hogy miért is. A dolog végtelenül egyszerű, írja a pápa, Ön az én beosztottam …
Sem tudás, sem intelligencia - Rózsa Péter jegyzete
Orbán semmihez sem ért. Mármint semmilyen szakmához. A joghoz sem, mert a régi rendszerben diplomázott, a rendszerváltás után nem gyakorolta sem az ügyvédséget, sem mást, a szakmában. A gazdasághoz sem ért, mert soha nem szerzett tapasztalatot ott, sem vállalkozóként, sem menedzserként, sem máshogy. A humán területekhez sem, mert részint azokat többnyire megveti, lenézi, meg sem fordult ott fiatal korában, mert nem volt ideje két focimeccs között például színházba járni sem.
Forgasd a madarat – Szénási Sándor jegyzete
Az amerikaiak, és a művelt világ egy része is úgy véli, hogy Trump emberi és hétköznapi tettei talán tiszteletlenek itt-ott, de az, hogy bemutat bárkinek, hogy elvesz bármit, ami megtetszik neki, olajat, országot, hogy nyakát szegi a polkorrekt beszédnek, hogy egészséges módon annyira olvasatlan és tudatlan, hogy a vele beszélgető tábornokok azt állítják, egy ötévessel próbálnak dűlőre jutni, szóval mindez igenis tetszik.
DJ-pult Teheránban - Kárpáti Iván jegyzete
A legkeményebb rendszerek sem tudják végleg kiirtani az emberi vágyat a szabadságra. El lehet fojtani, de megszüntetni nem. És amíg Teherán utcáin zene szól, fiatalok táncolnak, addig van remény.
Zebrasteak Hatvanpuszta-módra, felcsúti körettel - Dési János jegyzete
Az ínyencek egyik kedvence a Zebrasteak Hatvanpuszta-módra, felcsúti körettel, uborkafával, diktatúra-öntettel.
Hóhányók – Józsa Márta jegyzete
Megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust.
Hógolyó - Szénási Sándor
Hó, pláne ennyi, évek óta nem kínálta fel magát politikai nyersanyagnak …
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
16/12/2025 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Van egy pont, amikor egy rendszer már nem recseg-ropog, hanem egyszerűen felmondja a szolgálatot. A magyar egészségügy sok intézményében régóta ezen a ponton vagyunk, csak most már nem lehet tovább elkenni a következményeket. Az alulfinanszírozott kórházak nem bírják a terhelést, a szakemberek sorra mennek el, a betegek pedig egyre méltatlanabb körülmények között próbálnak gyógyulni.
A Szent Imre Kórház története nem egyedi botrány, hanem tankönyvi példája annak, hova vezet a krónikus pénzhiány és az ebből fakadó vezetői kényszerpálya. A Magyar Orvosi Kamara főtitkára világosan leírta: az intézmények menedzsmentje olyan csapdába kerül, ahol választani kell az eladósodás és a működés ellehetetlenítése között. És amikor a döntés nem a betegek, nem a dolgozók, hanem a „fentről érkező elvárások” irányába billen, annak nagyon gyorsan emberi ára lesz.
Ez az ár most orvosok és ápolók kiégése, felmondása, bezárt kórtermek, üresen álló emeletek, bedugult sürgősségi osztályok formájában jelenik meg. Papíron nincs osztálybezárás, a valóságban viszont nincs, aki dolgozzon. A megmaradt egészségügyi dolgozók erejükön felül próbálják fenntartani az ellátást, miközben folyosókon várakozó betegeket kellene emberségesen ellátniuk.
És itt jön a rendszer valódi cinizmusa. Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Ez már nem szakmai kérdés, hanem morális. Méltatlan helyzetbe kerülnek a betegek, akik nem azért mennek kórházba, hogy folyosón várják ki, mikor jut rájuk sor. És méltatlan helyzetbe kerülnek az egészségügyi dolgozók is, akiktől egyszerre várnak el hivatástudatot, önfeláldozást és hallgatást.
Mindez nem a semmiből jött. A kormány felelőssége nyilvánvaló. Magyarország az uniós átlaghoz képest tartósan keveset költ egészségügyre, miközben más területeken nem ismerjük a spórolás fogalmát. Stadionokra, presztízsberuházásokra, a politikai klientúra hizlalására mindig van pénz, a kórházakban viszont „gazdálkodni kell”, akár az ellátás rovására is.
A Szent Imre Kórház ügye azért különösen fontos, mert megmutatja azt, amit sokan már régóta tudnak: ez a rendszer az emberek lelkiismeretére épít, és addig működik, amíg van, aki még bírja. Amikor viszont elfogynak az orvosok, az ápolók, amikor már nincs kit vezényelni, akkor marad a hivatalos közlés: a betegellátás zavartalan. A valóságot pedig bízzuk a fantáziánkra.
Ez nem egészségpolitika. Ez egy lassú leépülés, amelyben a spórolás fontosabb lett az embernél. És ennek az árát nem a döntéshozók, hanem a betegek és az egészségügyi dolgozók fizetik meg nap mint nap.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. december 16-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra)