Az eltüntetett lapok esete - Dési János jegyzete
Most, ezekben a percekben is omlik össze az állami száz és ezer milliárdokból kitömött fideszes médiabirodalom. Megy is az óbégatás, hogy azért az is a magyar sajtó, meg ott is kollegák dolgoznak, meg ne kárörvendjünk, meg jajajaj.
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.
Szögre akasztott hitvallás – Kárpáti Iván jegyzete
"Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi" – ez is szerepel a ún. Nemzeti Hitvallásban, a baj tényleg nem a mondatokkal van.
Építsünk migránstábort! - Selmeci János jegyzete arról, hogy abba kéne hagyni a migránsozást
Te akarod behozni a migránsokat! Nem, te akarod behozni a migránsokat! - mondja egyik politikus a másiknak, majd megvádolja egyik a másikat azzal, hogy végre akarja hajtani a migrációs paktumot, mire a másik visszaszól az egyiknek, hogy migránstábort akarna építeni egy békés településre, ahol aztán minden rossz lesz, mert migránsok.
Orbánék keresztes hadjárata után - Hardy Mihály jegyzete
Sokat töröm a fejem azon, hogy vajon mi okozta az előző kormány és különösen Orbán Viktor dühödt és kíméletlen Budapest-ellenességét?
Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.
Macskás fadíszlépés – Józsa Márta jegyzete
4/01/2026 07:42
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Marad a kérdés: ki kapirgál majd a zebrák lába között a hatvanpusztai tyúkudvarban?
Most lajstromozok. Az éppen, hogy az elröppent évben igazán nem panaszkodhattunk unalomra. Volt jó nagy hangzavar, elefánt- és egérhadak dübörögtek együtt a putyinorbántrumpi, világbéke felé vezető hidakon. „Trump győzelme és a liberálisok bukása olyan, mint egy álom”, szögezte le még májusban a szélsőjobboldali mosóporügynökök budapesti fiókrituáléján, a CPAC-en prezentált álmoskönyvében a mára minden görbe fánál nyilatkozó vajákos, és milyen igaza volt. Mert nagyot álmodni, és bejött, többnyire.
Azt az évet zárjuk, amelyben minden fenyegetés ellenére imponáló tömegben láthatóak voltak a szivárványszínű pirézek Budapest utcáin. Amikor, ha vonattal a Balatonra nem is, de a világűrbe eljutottunk. Mármint egy magyar tudós, mi csak kibiceltünk. Mely esztendőben néhány korpulens politikusunk olykor fapadoson kényszerült látványfotózkodni, persze szigorúan luxizó yachtozás előtt és után. Sőt messzebbre is vezetnek közforgalmi eredmények, idén arról is született kormánydöntés, hogy az iskolás csoportok díjmentesen juthatnak el a debreceni Közlekedési Múzeumba. Amely nem létezik, de ha lenne sem terveztek oda tömegközlekedést.
Pávatáncban és turulkeringőben nem volt szűk e sikeresztendő, hacsak a fájdalmas, a 96. percben érkezett, ír irányból kapott tüdőlövést nem számoljuk. Mely csorbát csak akkor köszörülhetnők ki, ha minden idők végéig is a foci iránt elkötelezett bajnok hobbijának maradnánk örökös vazallusai. Turáni átok ide vagy oda, még tiszta szerencse, hogy más baj nem ért bennünket az óévben. Újabb harmincezerrel csökkent a népesség száma, és ugyanennyivel dolgoztunk is kevesebben 2025-ben Magyarországon. De legalább egy tanévnyitón egy polgármester annak örült, hogy gyerekek közül senkit sem hívnak Mohamednek.
Ezzel párhuzamosan lett a konzervatívabb névválasztásért felelős államtitkárunk is végre. Ugyanaz a közoktatási szaki, aki a minap a „Lassan akarlak megdugni, lámpafénynél” szövegű zeneszámra pózol egyetemista lányokkal. Akikért végső soron ő volna a felelős. De ezt is ki számolja, nap mind nap érkeznek újabb impulzusok. Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjat kapott, így most ő nyerte el a nemzetietlen író NER-es stallumát. Ennek jeleként az örökös kultúrikon, Ákos, gond nélkül lenyomta az év legkiemelkedőbb kulturális teljesítményének mandineres listáján. És mi ez ahhoz képest, hogy Zebegényből kitiltották a tökvicsorit, a romákat az önazonossági törvénnyel pedig mindenhonnan kiűzik, Iványit börtönnel fenyegetik. Cserébe a miniszterelnök kamerák előtt csirkelábat eszik a kínai kifőzdében, és a szépkorúak gondosórán is kapják a kormánypropagandát. A piros satyakos miniszterelnök lakájok hadával ment csörgősipkákat aláíratni Trump elnökkel. Helyettese pedig úgy vélekedik a rájuk bízott, súlyosan bántalmazott gyerekekről, hogy „Nem mi szültük őket és nem mi hagytuk őket ott”.
És még nem fejeztem be az év abúzusokkal teli leltárát, ép ésszel nem is bírni. De remélem, hogy ezek közül valami valóság, mert viccnek mindegyik igen durva volna. Marad a kérdés: jövő ilyenkor ki kapirgál majd a zebrák lába között a hatvanpusztai tyúkudvarban. Talán van rá esély, hogy mindez addigra jelkép lesz, és repülőrajttal, de legalábbis macskás fadíszlépésben szembesül a történelmi aljasságokkal a Nemzeti Együtteltakarodás Rendszere, a NER.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. január 1-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
