Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Csirkeláb – avagy a miniszterelnök étvágya – Józsa Márta jegyzete
22/11/2025 15:11
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Emberarcú apróságok a nép kegyelméből, és annak szórakoztatására.
Az idézett früstüköt 1883-ban írta meg Mikszáth Kálmán, A pénzügyminiszter reggelije a címe. Akkoriban avatott szemek megfigyelései és írói kompetenciák segítették a közönséget az uralkodó osztály táplálkozási szokásai, és a politikai viselkedésük közötti összefüggés megértésére. Nem lévén még megannyi csatorna, digitális dübörgés, amelyből bárki értesülhetett volna akarva-akaratlanul excellenciás lakmározásról, találkozván vizuálisan felséges szájszögleti maszattal és zsírpecsétes partedlival. Ezek az emberarcú apróságok a nép kegyelméből, és annak szórakoztatására kerültek oda. Őfelsége újra és újra nyilvánosan táplálkozik, neki szerencsére jut rá a mi pénzünkből, nekünk mi más maradhatna, kívánjunk neki jó étvágyat!
A történet, mármint a hivatkozott kortárs kétharmados fogyasztó nyilvánossá tett vonzódása az alattvalók által is kedvelt gasztronómiai termékek iránt nem új. Már negyed évszázaddal ezelőtt is lehetett látni az akkoriban jobbára még hagyományos sajtóban, hogy a közmondásban szereplő férfiszívhez hasonlatosan a hatalomhoz is a gyomron keresztül lehet a legkönnyebben eljutni. Hosszú út vezetett a békéscsabai fesztiválokon való rendszeres kolbásztöltéstől a mostani, keleti módra nyitott kínai, kifőzdei csirkeláb habzsolásáig. Bár akkoriban, a legelső kormányzati ciklus idején, a kulináris termékek sűrű fogyasztása még nem járt együtt a hatalmi súlycsoport mára igen egyértelmű fizikai következményeivel. Azután, a Karmelitába költözvén nem volt kérdéses, hogy a menzán a Gundel főzi a bablevest. Arról is értesült azonnali fotókról a médiafogyasztó, hogy Orbán Viktor tálcáról eszi a napi menüt. Tehát nem ezüst eszcájggal, csak póriasan. Persze napközis áron, de ki számolja. Most, hogy sorrendben ötödik győzelméről vizionál, nem habozik bevetni a gulyáságyút: amely most már, a kalibernek megfelelően, nemzetközi célpontok felé is irányul. Kínai kifőzde, Washingtonban a saját lábon álló koronahercegnő megvendégelése forró kutyával, azaz hot doggal mind-mind ránk, adófizetőkre tartozik a mindenütt felbukkanó, kéretlen miniszterelnöki üzenetek tanúsága szerint. Nem is beszélve a fiatal, külföldre száműzött generáció ikonikus honvágy-metaforája, a Túró Rudi kormányfői apoteózisáról. Amelyet szintén bárki megtekinthet immár a TikTokon. A kiváló édesség eredetileg amúgy szovjet találmány. Az vagy, amit megeszel, hogy idézzem a táplálkozás-fetisiszták közismert mondását.
A tápláléklánc persze itt nem szakad meg, sok mindenre jut idő két főfogás között. A nagytermészetű influenszer étvágya olykor szellemi termékek irányába is fordul, nemrég például a Fehér Házban ebédelt. Ahol, gondolom, a desszert utáni jótékony kaja-kómában megkérte piros sipkás barátját, hogy legyen már olyan jó, és tilttassa be ezt az izét, na, hogy is hívják, a Szabad Európát. Na nem az összeset, csak ezt a magyart, azt, Donald, amely annak idején rendszeresen hírt adott a mi akkor még pici, Fidesz nevű baráti mozgalmunkról, még 1990 előtt. Persze, hogy nem emlékszel, Donald, nem is kell neked tudnod semmit erről az én apró, Magyarország nevű játszóteremről, de nem kérek nagyot. Csak zárasd be, mibe kerül az neked. Nem, nem azt kérem, hogy töröljétek el a kettős adóztatást, meg a büntetővámokat, gondolj bele, neked is jól szokott jönni, ha eggyel kevesebben néznek a körmödre.
Hát jól van, Vlagyimir, ööö… akarom mondani, Viktor barátom, hintsük be sóval a romjait, mondjuk egy csütörtökről péntekre virradó éjszakán megfelel? Akkor tehát meg is teremtettük a békét, jöhet végre a whisky?
Megitták az áldomást is, kinek mit intézett a kormánya. Vagy annak a fője. Aki hol iszik, hol eszik, hol etet. A levét mindenképpen mindannyian isszuk.
Józsa Márta jegyzete a november 22-i Hetes stúdióban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
