Mészáros a börtönben is keres - Dési János jegyzete
Az "épít magának" esetünkben annyit tett, hogy a „Mészáros“ nevű fényvisszaverő felület egy igen jelentős közpénzes melóba tenyerelt bele megint.
Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Kilóg a zebraláb – Józsa Márta jegyzete
19/10/2025 10:55
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Egyre figyelmesebben kell néznünk azt a valóságot, amelyet rengeteg pénzzel, manipulatív energiával próbálnak meg oly sokan az ő képükre formálni. És elérni azt, hogy az általuk manipulált kép a miénk is legyen. Az objektíven keresztül láttatott világot azonban csak egy bizonyos határig lehet maszkolni. A lóláb, esetleg a zebraláb akkor is kilóg, ha kínai falat építenek köré. Józsa Márta gondolatai egy fotókiállítás kapcsán.
Október első hétfőjén tartották világszerte a Lakhatás Világnapját – jóllehet nagyon sok olyan helyet tudunk találni, ahol nincs semmi ünnepelni való. Persze nézőpont kérdése, meg lehet találni az ünnepi szavakat is, egy NER-szócső ingyenes utcalap online változata az esemény alkalmából köszöntötte is az olvasót, azt írván, hogy „A Népliget a drogosok, a hajléktalanok és a prostituáltak birodalma lett”. Túl az időzítés bornírtságán az sem mellékes, hogy milyen laza természetességgel tudnak összefüggéseket találni társadalmi jelenségek között, mondjuk mennyire nyilvánvaló számukra, hogy közösségünk különböző, periférián élő csoportjai lényegüket tekintve összetartoznak. Ahogy a melegek a pedofilokkal, az ellenzékiek a poloskákkal és így tovább. És hol van még mindennek a vége, ki lesz, aki majd rendelkezik azzal a történelmi érzékkel, tudással és tudományos eszközrendszerrel, hogy kellő távolságtartással és rálátással megkísérelje elmagyarázni azt, ami most számunkra oly nyomasztó és érthetetlen. Egyre figyelmesebben kell néznünk azt a valóságot, amelyet rengeteg pénzzel, manipulatív energiával próbálnak meg oly sokan az ő képükre formálni. És elérni azt, hogy az általuk manipulált kép a miénk is legyen.
A napokban jártam egy kiállításon és meghallgattam egy ahhoz tartozó beszélgetést. Erdélyi Lajos fotóművész mindennapi pénzkereső munkájának, fotóriporteri hagyatékának feldolgozásáról van szó, A tapintatlan fotóriporter a címe. Az időpont a ’60-as, ’70-es évek Romániája, a téma a hatalomnak tetsző valóság megjelenítése a korabeli lapokban. A képeken megmaradt lenyomat azonban mégis a kényszerű iparosítás, a tömegek elnyomorítása, és főként a magát mindenhatónak képzelő hatalom leleplezése, amit még a cenzúra sem vett észre. Vagy nem volt elég eszük a cenzoroknak ahhoz, hogy értelmezzék: az objektíven keresztül láttatott világot csak egy bizonyos határig lehet maszkolni. A lóláb, esetleg a zebraláb akkor is kilóg, ha kínai falat építenek köré. A fotós, és minden dokumentátor teljesítménye a részletekben lakozik, és korunk későbbi digitális régészeinek is magasra teszi a lécet. Hogyan magyarázza el majd utódainknak, hogy miért hagytuk, hogy így legyen.
Végtelen mennyiségű fotó áll majd rendelkezésre, a tömeges mélynyomor, kényszerített és esztelen iparosítás okozta tájsebek és környezetpusztítás, valamint Hatvanpuszta párhuzamos, és társadalomértelmezési szempontból összefüggő ábrázolásai. A majdani történésznek nagyon nehéz dolga lesz, ha értelmezni akarja a korszakot, amelyben mindezt letolták a torkunkon. Neve is van, ahogy a korszakoknak általában, ez a NER.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. október 16-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A jegyzetet az írás elején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
