Turulmony – Józsa Márta jegyzete

Szerfölött izgi állattani kísérleteken vagyunk túl, és még lenyűgözőbbeknek nézünk elébe. A pusztaverszáji zebrakontingens értelmezésére már nincs semmi szükség, ki-ki levonta az abból számára ideológiailag legmegfelelőbb következtetéseket, csíkos vagy nem csíkos, mi volt előbb, a fekete vagy a fehér csík. Ők aztán igazán nem tehetnek semmiről, gazdáik meg jól tudják, hogy aki elsáfárkodta a hazai vízkészletet, az úgyis szavannán, majd sivatagon él nemsokára. Az irány végül is kijelöltetett kétharmadilag, erre megy az utunk.

Hanem vannak irányok a levegő felé is, egyrészt bármikor nyitott a légtér egy-egy adriai munkás nyaralás megvalósításához, másrész vannak itt nem csak a gép-, hanem a kőmadarak is, különös tekintettel a hegyvidéki turulra. Amelyet most az öröm ért, hogy utódai lehetnek, amennyiben a Kétfarkú Kutyapárt gondoskodásából tojásokat rakhattak, vagy kaphattak. A tojás régi magyar neve mony, ha a tyúktojás neve tikmony volt egykor, talán nem logikátlan a turul tojását turulmonynak nevezni. Persze, hogy nem logikátlan, inkább archaikus, témához illő. Úgy hallani, szintén kutyapártos megvilágításban, hogy a kikelt turulfiókák felcseperedvén majdan Hatvanpusztára kerülhetnek, a valamennyiünk pénzéből odalopott állatkertbe.

A turulutódok kikelésére még várni kell, eltelik egy kis idő, ameddig odamehetnek pusztaszafarizni azok a gyerekek, akiknek még a szüleik sem ábrándozhatnak arról, hogy egyszer valami csoda folytán eljutnának mondjuk a Balatonra. Meg ugye mit is keresnének ott. Lapértesülések szerint harmincöt politikus vagyonnyilatkozatából derült ki, hogy saját nyaralóban hűsölhet a kiszáradófélben levő magyar tengernél. A térképre tett nevek alapján nemcsak a parlamentben, hanem ott is megvan a kormánypárti többség. Melynek illusztris tagjai aligha látnának a környéken szívesen tájidegen szegény, vagy mozgássérült gyereket, létminimumból tengődő anyát. Meg egyáltalán: senkit, aki nem közéjük való. Elvégre egy, a nemzeti hagyományokat tiszteletben tartó kurzus számára az is világos, hogy a nyaralás nem egyéb, mint a gazdagok hóbortja, és a szegények mára elfelejtett álma. A gondolatot még abból a korszakból örökítették át, amikor a nevezett madár, melynek lényegét a hegyvidéki szobor testesíti meg leginkább, a kirekesztést valló mozgalmak jelképe volt. Következésképpen fiókái mindenképpen valahol Felcsút környékén cseperednek majd fel. Folytatják azt a hagyományt, amelyet a Horthy-korszakban kényszerítettek rájuk.

Esetleg valami más is történhet, hiszen ez a mitikus állat amúgy nem tehet semmi olyanról, amit rákényszerítettek. Még az is megtörténhet, hogy a szülői átkot elzavarva a turulfiókák vidáman és felszabadultan csiripelnek a mindenki számára nyitott uradalom rózsakertjében, az együtt nyaraló mindenféle társadalmi rétegből érkező gyerekek nagy örömére. Szóval még nem világos, mi kel majd ki a turulmonyokból.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. augusztus 28-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.