A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
A géniusz megint megcsinálta! - Selmeci János jegyzete
Hát ez is sikerült, a külpolitika géniusza, minden idők legfurfangosabb magyar miniszterelnöke végül összehozta az országnak, amit egyetlen régiós ország vezetője sem tudott; több pénzt fizetünk be a magyar költségvetésből az Uniónak, mint amennyit kapunk tőlük. Na de hogy?
Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Vadkan – Józsa Márta jegyzete
24/08/2025 08:06
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Sohasem lehetünk biztosak egy támadás nemzetiségében … megvan a történelmi hagyománya annak, hogy itt minden gaztett története a tények feltárása és az okok keresése híján megmarad a legenda szintjén.
A magyar közbeszédben rendszeressé vált, hogy nem különítjük el az áldozatot az erőszaktevőktől, hogy a politikai érdekeknek megfelelően elmosódnak a határok tettes és áldozat között. Jeles példát sokat találunk, eheti egyik legjellemzőbb maszatolás az volt, amikor az úgynevezett köztársasági elnök szatyrából egyszer csak megjelent egy közlemény, miszerint mély együttérzését fejezi ki a Munkácsot ért orosz rakétatámadás sérültjeinek, akiknek – mi mást, nem például jogorvoslatot, igazságot, érdekükben való magyar kormányzati fellépést is – hanem pusztán mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést kívánt.
Alig egy óra telt el, máris törölte az orosz szót a bejegyzésből, bizti ami bizti. Elvégre sohasem lehetünk biztosak egy támadás nemzetiségében, de akár abban sem, hogy mit akartak elérni a rakéta kilövőállomásán döntéseket hozó alakok, akik éppen a magyar nemzeti ünnepi ünnepen kínálták meg a magyar határhoz közeli, és egykor a Monarchia területéhez tartozó, szintén egykor magyarok által is lakott Latorca-parti kisvárost egy kis pusztítással. Semmi gond, majd elmaszatoljuk ezt is, gondolom.
Hadd idézzem meg újra a magyar irodalmi anekdotakincs egyik kedves, a cenzúráról szóló jelenetét. Lator László, a két éve elhunyt költő, műfordító, esszéista írta le azt a történetet emlékezéseiben, miszerint megjelent egy sikeresnek ígérkező francia regény a Modern Könyvtárban 1965-ben, Paul Guimard Hárman Párizsban a címe, már ki volt nyomva, amikor egy éber szem megakadt azon, hogy őrült oroszok szerepelnek benne egy jelenetben. Úgy döntött az akkori szuverenitásvédelem, hogy ez sértheti a szovjet érzékenységet. Igaz, hogy semmi köze nem volt abban a fejezetben semmiféle szovjetekhez, de az éberség nem árt, elvtársak. A még el nem kelt példányokat visszavonták, egy szociális intézetben három betűt zsilettel óvatosan-szépen kivakartak valamennyiből, három másikat nyomtak kézzel a helyére. Lett belőle őrült oroszok helyett orvosok. A különbség az, hogy akkor még mindenki tudott röhögni legalább a bornírt hatalom erőlködésén, de most tényleg, tudunk-e még röhögni ezeken? Van-e ezen a bandán valami mosolyognivaló? Röhögnivaló is csak szódával. Rebben-e a szemünk, amikor kiengednek egy lúgos merénylőt a börtönből annak biztos tudatában, hogy már csak a személyisége ismeretében is biztos, hogy újra megpróbál támadni? Anélkül, hogy az áldozatának szempontjait minimálisan is figyelembe venné valaki? Mondjuk az erre hivatott igazságszolgáltatás. A fenevad mondjuk egyelőre visszakerült a helyére, de mi van a többivel? Akik számára a gyerekek és nők, meg az ukrajnai civilek sorsa amolyan liberális hiszti, az okokat meg a következményeket hadd borítsuk le egy szatyor nemzeti maszattal.
Amúgy a minap egy Duna-melléki erdőben sétálva elhaladt előttünk egy vaddisznó-família. És már róluk is az jutott eszembe, hogy megvan a történelmi hagyománya annak, hogy itt minden gaztett története a tények feltárása és az okok keresése híján megmarad a legenda szintjén. Avagy miért tudjuk úgy 1664 óta azt, hogy Zrínyi Miklóst a bécsi kamarilla által felbőszített vadkan terítette le?
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. augusztus 21-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
