Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Az indokolatlan nyugalom indoklása
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Józsa Márta jegyzete.
Mi folyik itt? – Hardy Mihály jegyzete
Miért kellene tudomásul vennünk, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva ügynökeként vesz részt az Európai Unió külügyi tanácsülésein és erről megönthetetlen bizonyítékok kerültek napvilágra? Hogy Magyarország annak az Aliser Uszmanov üzbég milliárdosnak és rokonainak akar szívességet tenni, aki a fémgyártásban és az elektronikai iparban birtokolt beruházásain keresztül támogatja Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajna ellen? Mi folyik itt?
Vadkan – Józsa Márta jegyzete
24/08/2025 08:06
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Sohasem lehetünk biztosak egy támadás nemzetiségében … megvan a történelmi hagyománya annak, hogy itt minden gaztett története a tények feltárása és az okok keresése híján megmarad a legenda szintjén.
A magyar közbeszédben rendszeressé vált, hogy nem különítjük el az áldozatot az erőszaktevőktől, hogy a politikai érdekeknek megfelelően elmosódnak a határok tettes és áldozat között. Jeles példát sokat találunk, eheti egyik legjellemzőbb maszatolás az volt, amikor az úgynevezett köztársasági elnök szatyrából egyszer csak megjelent egy közlemény, miszerint mély együttérzését fejezi ki a Munkácsot ért orosz rakétatámadás sérültjeinek, akiknek – mi mást, nem például jogorvoslatot, igazságot, érdekükben való magyar kormányzati fellépést is – hanem pusztán mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést kívánt.
Alig egy óra telt el, máris törölte az orosz szót a bejegyzésből, bizti ami bizti. Elvégre sohasem lehetünk biztosak egy támadás nemzetiségében, de akár abban sem, hogy mit akartak elérni a rakéta kilövőállomásán döntéseket hozó alakok, akik éppen a magyar nemzeti ünnepi ünnepen kínálták meg a magyar határhoz közeli, és egykor a Monarchia területéhez tartozó, szintén egykor magyarok által is lakott Latorca-parti kisvárost egy kis pusztítással. Semmi gond, majd elmaszatoljuk ezt is, gondolom.
Hadd idézzem meg újra a magyar irodalmi anekdotakincs egyik kedves, a cenzúráról szóló jelenetét. Lator László, a két éve elhunyt költő, műfordító, esszéista írta le azt a történetet emlékezéseiben, miszerint megjelent egy sikeresnek ígérkező francia regény a Modern Könyvtárban 1965-ben, Paul Guimard Hárman Párizsban a címe, már ki volt nyomva, amikor egy éber szem megakadt azon, hogy őrült oroszok szerepelnek benne egy jelenetben. Úgy döntött az akkori szuverenitásvédelem, hogy ez sértheti a szovjet érzékenységet. Igaz, hogy semmi köze nem volt abban a fejezetben semmiféle szovjetekhez, de az éberség nem árt, elvtársak. A még el nem kelt példányokat visszavonták, egy szociális intézetben három betűt zsilettel óvatosan-szépen kivakartak valamennyiből, három másikat nyomtak kézzel a helyére. Lett belőle őrült oroszok helyett orvosok. A különbség az, hogy akkor még mindenki tudott röhögni legalább a bornírt hatalom erőlködésén, de most tényleg, tudunk-e még röhögni ezeken? Van-e ezen a bandán valami mosolyognivaló? Röhögnivaló is csak szódával. Rebben-e a szemünk, amikor kiengednek egy lúgos merénylőt a börtönből annak biztos tudatában, hogy már csak a személyisége ismeretében is biztos, hogy újra megpróbál támadni? Anélkül, hogy az áldozatának szempontjait minimálisan is figyelembe venné valaki? Mondjuk az erre hivatott igazságszolgáltatás. A fenevad mondjuk egyelőre visszakerült a helyére, de mi van a többivel? Akik számára a gyerekek és nők, meg az ukrajnai civilek sorsa amolyan liberális hiszti, az okokat meg a következményeket hadd borítsuk le egy szatyor nemzeti maszattal.
Amúgy a minap egy Duna-melléki erdőben sétálva elhaladt előttünk egy vaddisznó-família. És már róluk is az jutott eszembe, hogy megvan a történelmi hagyománya annak, hogy itt minden gaztett története a tények feltárása és az okok keresése híján megmarad a legenda szintjén. Avagy miért tudjuk úgy 1664 óta azt, hogy Zrínyi Miklóst a bécsi kamarilla által felbőszített vadkan terítette le?
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. augusztus 21-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
