Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Vadkan – Józsa Márta jegyzete
24/08/2025 08:06
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Sohasem lehetünk biztosak egy támadás nemzetiségében … megvan a történelmi hagyománya annak, hogy itt minden gaztett története a tények feltárása és az okok keresése híján megmarad a legenda szintjén.
A magyar közbeszédben rendszeressé vált, hogy nem különítjük el az áldozatot az erőszaktevőktől, hogy a politikai érdekeknek megfelelően elmosódnak a határok tettes és áldozat között. Jeles példát sokat találunk, eheti egyik legjellemzőbb maszatolás az volt, amikor az úgynevezett köztársasági elnök szatyrából egyszer csak megjelent egy közlemény, miszerint mély együttérzését fejezi ki a Munkácsot ért orosz rakétatámadás sérültjeinek, akiknek – mi mást, nem például jogorvoslatot, igazságot, érdekükben való magyar kormányzati fellépést is – hanem pusztán mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést kívánt.
Alig egy óra telt el, máris törölte az orosz szót a bejegyzésből, bizti ami bizti. Elvégre sohasem lehetünk biztosak egy támadás nemzetiségében, de akár abban sem, hogy mit akartak elérni a rakéta kilövőállomásán döntéseket hozó alakok, akik éppen a magyar nemzeti ünnepi ünnepen kínálták meg a magyar határhoz közeli, és egykor a Monarchia területéhez tartozó, szintén egykor magyarok által is lakott Latorca-parti kisvárost egy kis pusztítással. Semmi gond, majd elmaszatoljuk ezt is, gondolom.
Hadd idézzem meg újra a magyar irodalmi anekdotakincs egyik kedves, a cenzúráról szóló jelenetét. Lator László, a két éve elhunyt költő, műfordító, esszéista írta le azt a történetet emlékezéseiben, miszerint megjelent egy sikeresnek ígérkező francia regény a Modern Könyvtárban 1965-ben, Paul Guimard Hárman Párizsban a címe, már ki volt nyomva, amikor egy éber szem megakadt azon, hogy őrült oroszok szerepelnek benne egy jelenetben. Úgy döntött az akkori szuverenitásvédelem, hogy ez sértheti a szovjet érzékenységet. Igaz, hogy semmi köze nem volt abban a fejezetben semmiféle szovjetekhez, de az éberség nem árt, elvtársak. A még el nem kelt példányokat visszavonták, egy szociális intézetben három betűt zsilettel óvatosan-szépen kivakartak valamennyiből, három másikat nyomtak kézzel a helyére. Lett belőle őrült oroszok helyett orvosok. A különbség az, hogy akkor még mindenki tudott röhögni legalább a bornírt hatalom erőlködésén, de most tényleg, tudunk-e még röhögni ezeken? Van-e ezen a bandán valami mosolyognivaló? Röhögnivaló is csak szódával. Rebben-e a szemünk, amikor kiengednek egy lúgos merénylőt a börtönből annak biztos tudatában, hogy már csak a személyisége ismeretében is biztos, hogy újra megpróbál támadni? Anélkül, hogy az áldozatának szempontjait minimálisan is figyelembe venné valaki? Mondjuk az erre hivatott igazságszolgáltatás. A fenevad mondjuk egyelőre visszakerült a helyére, de mi van a többivel? Akik számára a gyerekek és nők, meg az ukrajnai civilek sorsa amolyan liberális hiszti, az okokat meg a következményeket hadd borítsuk le egy szatyor nemzeti maszattal.
Amúgy a minap egy Duna-melléki erdőben sétálva elhaladt előttünk egy vaddisznó-família. És már róluk is az jutott eszembe, hogy megvan a történelmi hagyománya annak, hogy itt minden gaztett története a tények feltárása és az okok keresése híján megmarad a legenda szintjén. Avagy miért tudjuk úgy 1664 óta azt, hogy Zrínyi Miklóst a bécsi kamarilla által felbőszített vadkan terítette le?
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. augusztus 21-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
