A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
A vádlottak padja - Hardy Mihály jegyzete
Furcsán hangozhat, de ettől még tény, hogy Európa legnagyobb és legtekintélyesebb nemzetközi szervezete nem volt felkészülve ilyenfajta belső bomlasztásra és cinikus árulásra, amit Orbán Viktor és Szijjártó Péter bemutatott.
Szegények – Szénási Sándor jegyzete
Amikor a görénykurzus névadója a kampányban elismerte, hogy elvesztette a nagyvárosokat, az értelmiséget, és a középosztály javát, akkor ez már régi igazság volt, és ez látszott is a Fidesz kommunikációján. Emlékszünk arra a borzongató emoji-kampányra, amelyhez már olvasni sem kellett tudni, a sárga arcok hangulatjelei dühöket, félelmeket, vagy éppen boldogságot irányítottak az ellenfelekkel szemben, az utóbbit viszont a Fideszre természetesen. Hogy az üzenet még érthetőbb legyen, az ellenzék biztos megítélése érdekében szarkupacokat ábrázoló emojikat, és hányással küzdőket is bevetettek. Még, vagy megint, most is ott vannak a falakon.
Előmásznak a roncsból a fideszes sofőrök - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a jelenség, amikor egy súlyos autóbaleset után, valaki szerencsésen kimászik saját lábán a roncsból, feláll és látszólag irracionális dolgokat kezd művelni. Össze-vissza mászkál, keresi az öngyújtóját, nyomkodja a telefonját, irreleváns kérdéseket tesz fel a segítségére sietőknek. Még csak a fejét sem ütötte be, egyszerűen még tart a sokk hatása, azt sem tudja hol van és valójában mi történt vele.
Mészáros a börtönben is keres - Dési János jegyzete
Az "épít magának" esetünkben annyit tett, hogy a „Mészáros“ nevű fényvisszaverő felület egy igen jelentős közpénzes melóba tenyerelt bele megint.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
14/03/2026 15:05
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Március 15-e a magyar politikában mindig több volt, mint egy történelmi megemlékezés. A szabadság ünnepe egyben erőpróba is: ki tud nagyobb tömeget megmozgatni, ki tudja hitelesebben kisajátítani a nemzeti szimbólumokat, ki mutatja meg, hogy mögötte áll az ország. Idén pedig különösen feszült a helyzet.
A főváros utcáin egyszerre készül erődemonstrációra a kormányzó Fidesz és az új kihívóként fellépő Tisza Párt. Mindkét oldal felvonultatja a támogatóit, zászlókkal, beszédekkel, politikai üzenetekkel. És szinte biztosra vehető az is, hogy a nap végén mindkét tábor ugyanazt fogja mondani: mi voltunk többen. Ez a rituálé már ismerős a magyar politikából. A tömeg nagysága nemcsak fizikai kérdés, hanem narratíva is, és a narratívák világában ritkán számítanak a pontos számok.
Van azonban egy fontos különbség a két oldal között. A kormányoldal számára az ilyen demonstrációk már régóta nem pusztán spontán politikai megmozdulások. Jelentős erőforrások mozdulnak meg: buszok, szervezett utaztatás, vidékről felhozott csoportok. A hatalom képes állami és félállami struktúrákat mozgósítani azért, hogy a fővárosban látványos tömeg jelenjen meg. Ez a rendszer része lett az elmúlt években: a politikai lojalitás logisztikája.
Közben a másik oldalon egy új politikai erő próbálja megmutatni, hogy valódi társadalmi támogatás áll mögötte. A Tisza Párt számára ez a nap nemcsak ünnep, hanem legitimációs küzdelem. Ha tömeget tud felmutatni, azzal azt üzeni: nem pillanatnyi jelenség, hanem politikai alternatíva.
A feszültséget tovább növeli a képek kérdése. A modern politika ugyanis már nem a téren dől el, hanem a képernyőkön. A drónfelvételek, a madártávlatból készült fotók döntik el, mit lát az ország. Ha egy tömeg hatalmasnak tűnik a levegőből, az politikai üzenetté válik. Ezért beszélnek most arról, hogy megpróbálják ellehetetleníteni a drónfelvételeket a Tisza felvonulásáról. Magyar Péter viszont azt ígéri: lesznek képek, és a tiltás nem állítja meg őket.
Néhány hónapja a Pride körül láttunk hasonló dinamikát. Az állam tiltani próbált, korlátozni, visszaszorítani. Aztán amikor a tömeg megjelent, a tiltás egyszerűen elvesztette az erejét. A hatalom pedig – legalábbis azon a napon – nem vállalta az erőszakos fellépés kockázatát. A politikai hatalom egyik paradoxona, hogy néha éppen akkor mutatkozik meg a korlátja, amikor a leginkább bizonyítani akarja az erejét.
Most is valami hasonló kérdés lebeg a levegőben. Meddig terjed az állam kontrollja, és hol kezdődik a tömeg politikai ereje?
A március 15-i utcák ezért idén nemcsak emlékezni fognak 1848-ra. Hanem arról is szólnak majd, hogy Magyarország politikai tere hogyan alakul át. A hatalom még mindig hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, az államgépezet az ő kezében van, és képes látványos demonstrációkat szervezni. De az is látszik, hogy megjelent egy új szereplő, amely képes tömegeket megmozgatni, és amelynek létezését már nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni.
A kérdés az, hogy ez a két tömeg mit jelent valójában.
Mert a politika történetében sokszor előfordult már, hogy a legnagyobb demonstrációk mögött is csak a pillanat ereje állt. De az is, hogy egy új korszak első jele volt, amikor hirtelen sok ember jelent meg az utcán.
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak. Hanem az, hogy ki és mennyien érzik úgy: érdemes ott lenni. És hogy a nap végén ki hiszi el a saját történetét és kiét hiszi el az ország.
A magyar politika most egy ilyen pillanatban van. És az ilyen pillanatok ritkán maradnak következmények nélkül.
Kárpáti Iván jegyzete a Hetes Stúdió 2026. március 14-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.