Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Olaj, háború és kampány – Kárpáti Iván jegyzete
Van egy különös képessége a magyar miniszterelnöknek: képes egymástól teljesen független dolgokat egyetlen történetté gyúrni. Olyan ez, mint amikor a konyhában a hűtő teljes tartalmát beleöntjük egy lábosba, aztán reménykedünk, hogy valami ehető lesz belőle. Most éppen az olajjal történik ugyanez.
Ellenségkép - Dési János jegyzete
Nem új dolog ez, az emberiség egy tekintélyes hányada halt bele abba mindig is a történelem folyamán, hogy ellenséget képeztek neki, hogy ihajja. Néha a boszorkányok, máskor az ördög, maga Lucifer, a Kokorász, az illuminátusok, a szabadkőművesek, a pomogácsok, a zsidók, esetleg a biciklisták.
Délibábok - Józsa Márta jegyzete
Lehet a nyugati országokban „GDP, meg növekedés”, de a valóságos életben Magyarország jobb helyzetben van. És milyen igaza van az idézett felkent személynek, hazánk úgynevezett kormányfőjének, valóban jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Csak, ne adj’ isten, nehogy már holnapra véreb legyen a verébből. Egyetértek amúgy a felkent vezető által szervírozott politikai termékkel, valóban, édes hazánk páratlan túlélő képességekkel rendelkezik, ilyen például a fata morgana, mindközönségesen a délibáb gyakori jelenléte, és annak politikai hasznosulása.
Orosz troll-kolhoz Budapesten – Hardy Mihály jegyzete
Az oroszok megszervezhetnek egy idegen zászlós titkos műveletet, afféle ukránnak látszó provokációt közvetlenül a választások előtt, hogy aztán a halálra rémült magyar szavazók tömegesen adják le voksukat a biztos megmentőnek látszó Fideszre és vezérkarára. … Elég csak zűrzavart kelteni a fejekben, ráijeszteni néhány „hol van apa?” AI-videóval a választóra és máris eltüntethető a Tisza előnye.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
14/03/2026 15:05
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Március 15-e a magyar politikában mindig több volt, mint egy történelmi megemlékezés. A szabadság ünnepe egyben erőpróba is: ki tud nagyobb tömeget megmozgatni, ki tudja hitelesebben kisajátítani a nemzeti szimbólumokat, ki mutatja meg, hogy mögötte áll az ország. Idén pedig különösen feszült a helyzet.
A főváros utcáin egyszerre készül erődemonstrációra a kormányzó Fidesz és az új kihívóként fellépő Tisza Párt. Mindkét oldal felvonultatja a támogatóit, zászlókkal, beszédekkel, politikai üzenetekkel. És szinte biztosra vehető az is, hogy a nap végén mindkét tábor ugyanazt fogja mondani: mi voltunk többen. Ez a rituálé már ismerős a magyar politikából. A tömeg nagysága nemcsak fizikai kérdés, hanem narratíva is, és a narratívák világában ritkán számítanak a pontos számok.
Van azonban egy fontos különbség a két oldal között. A kormányoldal számára az ilyen demonstrációk már régóta nem pusztán spontán politikai megmozdulások. Jelentős erőforrások mozdulnak meg: buszok, szervezett utaztatás, vidékről felhozott csoportok. A hatalom képes állami és félállami struktúrákat mozgósítani azért, hogy a fővárosban látványos tömeg jelenjen meg. Ez a rendszer része lett az elmúlt években: a politikai lojalitás logisztikája.
Közben a másik oldalon egy új politikai erő próbálja megmutatni, hogy valódi társadalmi támogatás áll mögötte. A Tisza Párt számára ez a nap nemcsak ünnep, hanem legitimációs küzdelem. Ha tömeget tud felmutatni, azzal azt üzeni: nem pillanatnyi jelenség, hanem politikai alternatíva.
A feszültséget tovább növeli a képek kérdése. A modern politika ugyanis már nem a téren dől el, hanem a képernyőkön. A drónfelvételek, a madártávlatból készült fotók döntik el, mit lát az ország. Ha egy tömeg hatalmasnak tűnik a levegőből, az politikai üzenetté válik. Ezért beszélnek most arról, hogy megpróbálják ellehetetleníteni a drónfelvételeket a Tisza felvonulásáról. Magyar Péter viszont azt ígéri: lesznek képek, és a tiltás nem állítja meg őket.
Néhány hónapja a Pride körül láttunk hasonló dinamikát. Az állam tiltani próbált, korlátozni, visszaszorítani. Aztán amikor a tömeg megjelent, a tiltás egyszerűen elvesztette az erejét. A hatalom pedig – legalábbis azon a napon – nem vállalta az erőszakos fellépés kockázatát. A politikai hatalom egyik paradoxona, hogy néha éppen akkor mutatkozik meg a korlátja, amikor a leginkább bizonyítani akarja az erejét.
Most is valami hasonló kérdés lebeg a levegőben. Meddig terjed az állam kontrollja, és hol kezdődik a tömeg politikai ereje?
A március 15-i utcák ezért idén nemcsak emlékezni fognak 1848-ra. Hanem arról is szólnak majd, hogy Magyarország politikai tere hogyan alakul át. A hatalom még mindig hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, az államgépezet az ő kezében van, és képes látványos demonstrációkat szervezni. De az is látszik, hogy megjelent egy új szereplő, amely képes tömegeket megmozgatni, és amelynek létezését már nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni.
A kérdés az, hogy ez a két tömeg mit jelent valójában.
Mert a politika történetében sokszor előfordult már, hogy a legnagyobb demonstrációk mögött is csak a pillanat ereje állt. De az is, hogy egy új korszak első jele volt, amikor hirtelen sok ember jelent meg az utcán.
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak. Hanem az, hogy ki és mennyien érzik úgy: érdemes ott lenni. És hogy a nap végén ki hiszi el a saját történetét és kiét hiszi el az ország.
A magyar politika most egy ilyen pillanatban van. És az ilyen pillanatok ritkán maradnak következmények nélkül.
Kárpáti Iván jegyzete a Hetes Stúdió 2026. március 14-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.