Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Délibábok – Józsa Márta jegyzete
6/07/2025 07:57
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A kormány friss döntése szerint az iskolás csoportok díjmentesen juthatnak el a debreceni Közlekedési Múzeumba. Amely egyelőre látványterveken létezik, egy autópálya melletti szántóföldön lesz belőle valami, ha valaha. Nem mellesleg nem is jár oda tömegközlekedés.
Szülői kihívások legizgalmasabbja, ha osztálykirándulni megy a lurkó. Anya szorong, legszívesebben még a tegnapi paprikás krumplit is becsomagolná a pizsi meg a fogkefe mellé a most tőle két napra elszakadó gyermekének. Apa is stresszes, de ő nem mutatja, mesél inkább, hogy az ő korában minden mennyire más volt. Fiúk, lányok bulija, tanárok lehetőség szerinti enyhe átverése. De csak annyira, amennyire dukál. Legyen elég izgi, de ne legyen veszélyes. Az átverés. Az ofővel való közös somolygás kellemes érzülete. Kompromisszum a felül- és alárendeltségi rendszerek között.
Na mindegy, indul a drága jó gyermek első országismereti, nem mellesleg önismereti túrájára. A szülei-csomagolta uzsonna és a számára semmilyen élményanyagot nem jelentő könnyes jókívánságok kísérte rumliban vonatra száll. Amúgy tanácsolnám azoknak a pedagógusoknak, akinek diákjai minden nap szüleik autóján érkeznek a suliba, hogy mutassák meg: lehet ám utazni közösségi közlekedéssel is. Még ha telne is különbuszra. Lám, mennyire menő, hogy itt, a vagonban ülünk együtt másokkal, figyeljünk is rájuk, segítsük le a hölgyet (és nem nénit), vagy urat (és nem bácsit) a lépcsőn, utazzunk együtt. Tanuljunk kulturáltan tömegközlekedni, elvégre így kisebb az ökológiai lábnyomunk, ám annál élménydúsabbak szociális ingereink. Köszönjünk bátran, sőt kötelezően útitársainknak, nézzük együtt a tájat, szerezzünk közös élményeket. Hasonlóképpen javasolt az együtt utazás élménye azoknak a lurkóknak is, akik történetesen nem azért nem utaztak még vonattal, mert az ősök mindeddig autóval vitték őket otthonról suliba, edzésre, színiszakkörbe. Hanem mert az ő családjukba jó, ha jutott egy rozsdás bringa, amivel hol apu ment el fáért, hol anyu kenyérért. És senkinek eszébe sem jutott volna, hogy elvigye a gyereket akár a szomszéd faluba, hacsak ott nem lakik a nagyi. No de előfordulhat, hogy egy akadályt csak hírből ismerő pedagógus, vagy civil csapat úgy dönt: összekalapoz egy kis pénzt, és valahogy megoldja, hogy az ő nebulóik is eljussanak valahova. Ott az a rutin, hogy a lelkes szervezők hetekig, hónapokig könyörögnek a kirándulást úri huncutságnak tekintő bizalmatlan szülőknek, hogy istenbizony, hazahozzuk épségben a csemetét, nem kerül magának semmibe, kaját is kap, hadd lásson valami érdekeset, ne sajnálja tőle.
Bízzunk benne, hogy itt is, ott is nagyon jól sikerül valami. Elkötelezett pedagógusok meggyőzik az agyonféltett gyerekek szüleinek jó részét arról, hogy a nagy közösségi kaland után épségben hazaérnek. Más hajthatatlan tanárok, esetleg szociális munkások rábeszélik a szegregátumban élő kölkök szüleinek egy részét arra, hogy jó lesz a vakáció a gyereknek, hadd pihenjen egy cseppet. Megeshet, de nem feltétlenül, hogy ugyanazzal vonattal utaznak majd, teszem azt hazánk egyik legfontosabb, kulturális értékekben bővelkedő városába, Debrecenbe. Történjék a csodának csodája, a vonat sem késik egy-két óránál többet, be lehet csukni az ajtaját, kivételesen működik a budi is, senki nem fő meg a kánikulában, szóval az elvárt szolgáltatásokhoz képest bőven felülteljesít az államvasút. Akik viszont nagyot zakózhatnak ebben a szigorúan fiktív történetben, azok a kirándulásokat megszervező jóhiszemű pedagógusok. Akik azt olvasták, hogy a kormány friss döntése szerint az iskolás csoportok díjmentesen juthatnak el a debreceni Közlekedési Múzeumba. Amely egyelőre látványterveken létezik, egy autópálya melletti szántóföldön lesz belőle valami, ha valaha. Nem mellesleg nem is jár oda tömegközlekedés. Így aztán ott, az aszályos pusztában együtt piknikelhet majd alkalmasint kortársaival budai, pesti, soproni, szegedi, alsószentmártoni, csenyétei és egyéb iskolás. És bámulhatnak kies pusztát, aszályt, az épülő akkumulátorgyárak délibábjait csodálva, tapasztalhatják, hogy mi bennük a közös. Anyu, apu is érteni fogja. Itt is, ott is. Hogy legyen végre új, társadalmi helyzetüktől független közös élményük. Jelesül a korosztálytól, nemzetiségtől, felekezettől, pártállástól, nemtől, anyagi helyzettől független Nagy Nemzeti Átverés.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. június 12-i adásában hangzott el. A fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)