Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Betiltani Hann Endrét - Selmeci János jegyzete
"H. Endre haladéktalan betiltásával egyidejűleg a Belügyminisztérium vagyonelkobzást is elrendelt, melynek keretében H. Endre vagyontárgyait, úgymint egy kerékpár, egy kalap, egy adag vacsora, illetve az általa megtévesztő módon "közvelemény-kutatásoknak" nevezett, agitációra alkalmas propagandát tartalmazó számítógép lefoglalták, a következő intézkedésig M. Ágoston elvtárs megőrzésére bízzák."
Varázshegy - Józsa Márta jegyzete
A súlyos terhet nem véletlenül kell cipelnie önnön testén Pannónia géniuszának. Éppen akkor kellett hirtelen elhagynia jégsapka alatt fekvő, és csakis általa legjobban irányítható hazáját, amikor majdnem a fején találta a rezsiszöget.
Trump által homályosan - Szénási Sándor jegyzete
A dolog egyébként nem vicc. A 25. alkotmánykiegészítés szerint a kormánytöbbség, és az alelnök javaslatára, nyilván egy vizsgálat után, a kongresszus alkalmatlannak nyilváníthatja az elnököt.
Délibábok – Józsa Márta jegyzete
6/07/2025 07:57
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A kormány friss döntése szerint az iskolás csoportok díjmentesen juthatnak el a debreceni Közlekedési Múzeumba. Amely egyelőre látványterveken létezik, egy autópálya melletti szántóföldön lesz belőle valami, ha valaha. Nem mellesleg nem is jár oda tömegközlekedés.
Szülői kihívások legizgalmasabbja, ha osztálykirándulni megy a lurkó. Anya szorong, legszívesebben még a tegnapi paprikás krumplit is becsomagolná a pizsi meg a fogkefe mellé a most tőle két napra elszakadó gyermekének. Apa is stresszes, de ő nem mutatja, mesél inkább, hogy az ő korában minden mennyire más volt. Fiúk, lányok bulija, tanárok lehetőség szerinti enyhe átverése. De csak annyira, amennyire dukál. Legyen elég izgi, de ne legyen veszélyes. Az átverés. Az ofővel való közös somolygás kellemes érzülete. Kompromisszum a felül- és alárendeltségi rendszerek között.
Na mindegy, indul a drága jó gyermek első országismereti, nem mellesleg önismereti túrájára. A szülei-csomagolta uzsonna és a számára semmilyen élményanyagot nem jelentő könnyes jókívánságok kísérte rumliban vonatra száll. Amúgy tanácsolnám azoknak a pedagógusoknak, akinek diákjai minden nap szüleik autóján érkeznek a suliba, hogy mutassák meg: lehet ám utazni közösségi közlekedéssel is. Még ha telne is különbuszra. Lám, mennyire menő, hogy itt, a vagonban ülünk együtt másokkal, figyeljünk is rájuk, segítsük le a hölgyet (és nem nénit), vagy urat (és nem bácsit) a lépcsőn, utazzunk együtt. Tanuljunk kulturáltan tömegközlekedni, elvégre így kisebb az ökológiai lábnyomunk, ám annál élménydúsabbak szociális ingereink. Köszönjünk bátran, sőt kötelezően útitársainknak, nézzük együtt a tájat, szerezzünk közös élményeket. Hasonlóképpen javasolt az együtt utazás élménye azoknak a lurkóknak is, akik történetesen nem azért nem utaztak még vonattal, mert az ősök mindeddig autóval vitték őket otthonról suliba, edzésre, színiszakkörbe. Hanem mert az ő családjukba jó, ha jutott egy rozsdás bringa, amivel hol apu ment el fáért, hol anyu kenyérért. És senkinek eszébe sem jutott volna, hogy elvigye a gyereket akár a szomszéd faluba, hacsak ott nem lakik a nagyi. No de előfordulhat, hogy egy akadályt csak hírből ismerő pedagógus, vagy civil csapat úgy dönt: összekalapoz egy kis pénzt, és valahogy megoldja, hogy az ő nebulóik is eljussanak valahova. Ott az a rutin, hogy a lelkes szervezők hetekig, hónapokig könyörögnek a kirándulást úri huncutságnak tekintő bizalmatlan szülőknek, hogy istenbizony, hazahozzuk épségben a csemetét, nem kerül magának semmibe, kaját is kap, hadd lásson valami érdekeset, ne sajnálja tőle.
Bízzunk benne, hogy itt is, ott is nagyon jól sikerül valami. Elkötelezett pedagógusok meggyőzik az agyonféltett gyerekek szüleinek jó részét arról, hogy a nagy közösségi kaland után épségben hazaérnek. Más hajthatatlan tanárok, esetleg szociális munkások rábeszélik a szegregátumban élő kölkök szüleinek egy részét arra, hogy jó lesz a vakáció a gyereknek, hadd pihenjen egy cseppet. Megeshet, de nem feltétlenül, hogy ugyanazzal vonattal utaznak majd, teszem azt hazánk egyik legfontosabb, kulturális értékekben bővelkedő városába, Debrecenbe. Történjék a csodának csodája, a vonat sem késik egy-két óránál többet, be lehet csukni az ajtaját, kivételesen működik a budi is, senki nem fő meg a kánikulában, szóval az elvárt szolgáltatásokhoz képest bőven felülteljesít az államvasút. Akik viszont nagyot zakózhatnak ebben a szigorúan fiktív történetben, azok a kirándulásokat megszervező jóhiszemű pedagógusok. Akik azt olvasták, hogy a kormány friss döntése szerint az iskolás csoportok díjmentesen juthatnak el a debreceni Közlekedési Múzeumba. Amely egyelőre látványterveken létezik, egy autópálya melletti szántóföldön lesz belőle valami, ha valaha. Nem mellesleg nem is jár oda tömegközlekedés. Így aztán ott, az aszályos pusztában együtt piknikelhet majd alkalmasint kortársaival budai, pesti, soproni, szegedi, alsószentmártoni, csenyétei és egyéb iskolás. És bámulhatnak kies pusztát, aszályt, az épülő akkumulátorgyárak délibábjait csodálva, tapasztalhatják, hogy mi bennük a közös. Anyu, apu is érteni fogja. Itt is, ott is. Hogy legyen végre új, társadalmi helyzetüktől független közös élményük. Jelesül a korosztálytól, nemzetiségtől, felekezettől, pártállástól, nemtől, anyagi helyzettől független Nagy Nemzeti Átverés.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. június 12-i adásában hangzott el. A fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)