Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Délibábok – Józsa Márta jegyzete
6/07/2025 07:57
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A kormány friss döntése szerint az iskolás csoportok díjmentesen juthatnak el a debreceni Közlekedési Múzeumba. Amely egyelőre látványterveken létezik, egy autópálya melletti szántóföldön lesz belőle valami, ha valaha. Nem mellesleg nem is jár oda tömegközlekedés.
Szülői kihívások legizgalmasabbja, ha osztálykirándulni megy a lurkó. Anya szorong, legszívesebben még a tegnapi paprikás krumplit is becsomagolná a pizsi meg a fogkefe mellé a most tőle két napra elszakadó gyermekének. Apa is stresszes, de ő nem mutatja, mesél inkább, hogy az ő korában minden mennyire más volt. Fiúk, lányok bulija, tanárok lehetőség szerinti enyhe átverése. De csak annyira, amennyire dukál. Legyen elég izgi, de ne legyen veszélyes. Az átverés. Az ofővel való közös somolygás kellemes érzülete. Kompromisszum a felül- és alárendeltségi rendszerek között.
Na mindegy, indul a drága jó gyermek első országismereti, nem mellesleg önismereti túrájára. A szülei-csomagolta uzsonna és a számára semmilyen élményanyagot nem jelentő könnyes jókívánságok kísérte rumliban vonatra száll. Amúgy tanácsolnám azoknak a pedagógusoknak, akinek diákjai minden nap szüleik autóján érkeznek a suliba, hogy mutassák meg: lehet ám utazni közösségi közlekedéssel is. Még ha telne is különbuszra. Lám, mennyire menő, hogy itt, a vagonban ülünk együtt másokkal, figyeljünk is rájuk, segítsük le a hölgyet (és nem nénit), vagy urat (és nem bácsit) a lépcsőn, utazzunk együtt. Tanuljunk kulturáltan tömegközlekedni, elvégre így kisebb az ökológiai lábnyomunk, ám annál élménydúsabbak szociális ingereink. Köszönjünk bátran, sőt kötelezően útitársainknak, nézzük együtt a tájat, szerezzünk közös élményeket. Hasonlóképpen javasolt az együtt utazás élménye azoknak a lurkóknak is, akik történetesen nem azért nem utaztak még vonattal, mert az ősök mindeddig autóval vitték őket otthonról suliba, edzésre, színiszakkörbe. Hanem mert az ő családjukba jó, ha jutott egy rozsdás bringa, amivel hol apu ment el fáért, hol anyu kenyérért. És senkinek eszébe sem jutott volna, hogy elvigye a gyereket akár a szomszéd faluba, hacsak ott nem lakik a nagyi. No de előfordulhat, hogy egy akadályt csak hírből ismerő pedagógus, vagy civil csapat úgy dönt: összekalapoz egy kis pénzt, és valahogy megoldja, hogy az ő nebulóik is eljussanak valahova. Ott az a rutin, hogy a lelkes szervezők hetekig, hónapokig könyörögnek a kirándulást úri huncutságnak tekintő bizalmatlan szülőknek, hogy istenbizony, hazahozzuk épségben a csemetét, nem kerül magának semmibe, kaját is kap, hadd lásson valami érdekeset, ne sajnálja tőle.
Bízzunk benne, hogy itt is, ott is nagyon jól sikerül valami. Elkötelezett pedagógusok meggyőzik az agyonféltett gyerekek szüleinek jó részét arról, hogy a nagy közösségi kaland után épségben hazaérnek. Más hajthatatlan tanárok, esetleg szociális munkások rábeszélik a szegregátumban élő kölkök szüleinek egy részét arra, hogy jó lesz a vakáció a gyereknek, hadd pihenjen egy cseppet. Megeshet, de nem feltétlenül, hogy ugyanazzal vonattal utaznak majd, teszem azt hazánk egyik legfontosabb, kulturális értékekben bővelkedő városába, Debrecenbe. Történjék a csodának csodája, a vonat sem késik egy-két óránál többet, be lehet csukni az ajtaját, kivételesen működik a budi is, senki nem fő meg a kánikulában, szóval az elvárt szolgáltatásokhoz képest bőven felülteljesít az államvasút. Akik viszont nagyot zakózhatnak ebben a szigorúan fiktív történetben, azok a kirándulásokat megszervező jóhiszemű pedagógusok. Akik azt olvasták, hogy a kormány friss döntése szerint az iskolás csoportok díjmentesen juthatnak el a debreceni Közlekedési Múzeumba. Amely egyelőre látványterveken létezik, egy autópálya melletti szántóföldön lesz belőle valami, ha valaha. Nem mellesleg nem is jár oda tömegközlekedés. Így aztán ott, az aszályos pusztában együtt piknikelhet majd alkalmasint kortársaival budai, pesti, soproni, szegedi, alsószentmártoni, csenyétei és egyéb iskolás. És bámulhatnak kies pusztát, aszályt, az épülő akkumulátorgyárak délibábjait csodálva, tapasztalhatják, hogy mi bennük a közös. Anyu, apu is érteni fogja. Itt is, ott is. Hogy legyen végre új, társadalmi helyzetüktől független közös élményük. Jelesül a korosztálytól, nemzetiségtől, felekezettől, pártállástól, nemtől, anyagi helyzettől független Nagy Nemzeti Átverés.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. június 12-i adásában hangzott el. A fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)