Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Tarvágás – Józsa Márta jegyzete
17/08/2025 08:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Júniusban az Országgyűlés úgy módosította az erdőtörvényt, hogy az addig védettséget élvező erdőterületeken is engedélyezi a tarvágást. Ezzel a jogosultsággal az erdészetek akár teljesen lekopaszthatnak hegyoldalakat.
A minap az alsógödi vasútállomáson ácsorogva láttam egy rönköket szállító tehervonatot. Nem tudom, honnan jöhetett a fél erdőnyinek tűnő nyersfa, azt végképp nem, hogy hova mehetett. Talán Szlovákia volt a láncfűrészek forrása, de az is meglehet, hogy a Börzsöny.
Ha utóbbi, akkor azt soha nem fogjuk megtudni, mert júniusban az Országgyűlés úgy módosította az erdőtörvényt, hogy az addig védettséget élvező erdőterületeken is engedélyezi a tarvágást. Ezzel a jogosultsággal az erdészetek akár teljesen lekopaszthatnak hegyoldalakat. Erről nemrég miskolci kollégákkal beszélgettem, akik attól tartanak, hogy szép csendben akár az egész bükki erdőséget le lehet tarolni, méghozzá már megint a háborús veszélyhelyzetre való bevált hivatkozással. Ami pontosan azt jelenti, hogy senki senkinek nem tartozik magyarázattal, ha azt mondom, hogy háború van, akárhol is, akkor erre hivatkozva ki lehet irtani akár egy teljes erdőséget is. Itthon.
Ismét a borsod24.hu-nál dolgozó kiváló újságírókat idézem: „A törvénymódosítás ellen tiltakozott a WWF Magyarország, az MTA Biológiai Tudományok Osztálya és az erdészszakma képviselőiből álló Pro Silva Hungaria Egyesület is. Negyvenhétezer tiltakozó aláírást gyűjtöttek, de a fideszes többség megszavazta a törvénymódosítást.” Megpróbáltak információkat szerezni az erdőgazdaságoktól, számos illetékestől, akik szokás szerint a fülük botját sem mozdították. Így hát senki nem is kérheti számon rajtuk, ha mondjuk letarolnának egy nemzeti parkot, mert háborús időkben ez a haza érdeke.
Nemrég láttam egy dokumentumfilmet, Szabó Attila alkotását, a romániai tarvágásokról és az ottani famaffiáról. Ott azzal indokolták az elkövetők tetteiket, hogy ők is szeretnének ugyanolyan jól élni, mint a nyugat-európaiak, így nincs mese, azt kell eladniuk, amijük van. Például az erdőiket, darabra, forgácsra. És ha valaki ellenáll, annak vége. Veszélyesebb civil aktivistának lenni egy romániai erdőben, mint haditudósítónak a fronton – mondta az egyik környezetvédő. Akinek az autóját is darabokra törte az egyik felbőszül fatolvaj. Vagy talán nem is tolvaj, csak egy államilag támogatott oligarcha.
Ez a romániai probléma Magyarországon nem fordulhat elő. Ugyanis itt nincs már illegális tarvágás, aki be van kötve az államilag védett berkekbe, az azt csinál, amit akar. Hazaviheti az ország tüdejét, hogy hokedlit faragjon belőle. Esetleg fogpiszkálót, ahogy azt a vicc mondja. Vagy fűteni a hatvanpusztai, közkeletű nevén pusztaverszáji birtok útjait, amelyeket, ahogy azt Hadházy Ákostól megtudtuk, fűtőszálakkal béleltek, hogy télen ne kelljen havat lapátolni róluk. Ez egyébként túlzott óvatosság volt, aligha lesz itt már hó, kisvártatva nyugodtan surranhatunk mezítláb a lerabolt, természetes élőhelyeket tönkretett magyar NER-sivatagban, többségünk mezítláb, kisebbségünk több milliós, gyémántokkal ékesített strandpapucsban. Vagy kézzel varrott bőrcipőben, optimális esetben rablánccal ékesített surranóban.
Szabó Attila filmje az erdők rablásáról:
https://www.youtube.com/watch?v=uswoiYsoEU4&t=470s
Bizonyára a székesfehérvári körülményekhez képest nagyobb jólétben szaporodnak majd a hatvanpusztai atyai mezőgazdasági üzem környékén a kis főúri jószágok.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. augusztus 7-i adásában hangzott el. A fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
