Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
Önazonossági védelem – Józsa Márta jegyzete
18/05/2025 10:41
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Tippeljük meg, mi történhet, ha egy önazonos faluba szeretne beköltözni egy roma család. Vagy akár valami közismert libernyák elfajzott.
Egy rendes újságíró, vagy akár egy elkötelezett hírfogyasztó okkal számíthat az álmatlanságtól szenvedő kormánypárti képviselők hagymázas éjszakai törvénybeadványaira. Melyek, hogy, hogysem rendszerszinten pirkadatkor látnak napvilágot. Amikor a bagoly típusú ember éppen a másik oldalára fordul, a pacsirta alkat meg éppen kimegy megfejni a tehenet. Vagy ilyenkor írja legszebb verseit. Esetleg ez a legmegfelelőbb óra egy nemes vad kilövésére, mert mit tegyünk ha a miniszterelnök helyetteséről elsőként mindig egy helikopterező rénszarvas jut eszünkbe.
Szóval a nevezett bátor hadfi, Semjén Zsolt egy borús éj leple alatt benyújtotta a Navracsics Tibor minisztériumában kidolgozott, a „helyi önazonosság védelméről” szóló törvényt. Dolgunk meg is nevezni az egyéni indítványok mögött lapuló felelősöket is.
Nagy megkönnyebbülésünkre az eredetileg beharangozott tervhez képest kikerült a szövegből az a lehetőség, amellyel az önkormányzatok közvetlenül megtilthatnák a beköltözni akarók ingatlanvásárlását. Pusztán csak elővásárlási joguk, meg beköltözési adó kivetésére való jogosítványuk, meg pár hasonló apróság lesz, éppen a füstadó még nem került elő, de csak hajrá, jöhetnek még módosító indítványok. Azt érteni véljük, hogy mondjuk egy ötszáz fős Balaton-felvidéki település lakói nem szeretnék, ha hirtelen megháromszorozódna a szomszédaik száma. Mondjuk ezt úgy lehetne elérni, hogy nem adják el a tulajdonukat. Nem tűrnék, hogy hamisított telekkönyvekkel, tervrajzokkal tűzivíz-tározóknak álcázott úszómedencéket építsenek a faluba. Vők, feleségek, volt asszonyok, és más rokonok. Hacsak nem ezt szeretnék, mert akkor minden rendben is volna.
Amúgy nem történelmi újdonság a zárt városok, települések kialakítása. Ezek olyan, ma is létező, közvetlen szövetségi irányítás alatt álló területek, ahova senki nem léphet be külön engedély nélkül, és az oda- illetve elköltözés is korlátozott. A közigazgatási találmány az egykori Szovjetuniót dicséri, ám remek utódpéldányai jöttek létre, a mai Oroszországban például negyvenkettő van, több mint egymillió ember él így. Hogy az ingatlanának csak eszmei értéke van, neki magának meg csak annyi, amennyit megszolgált. Egyébként magam is éltem zárt városban, úgy hívják, hogy Kolozsvár. 1968-ban iktatták törvénybe, hogy Románia minisztertanácsa szabályozhatja bizonyos városok lakosságának nemzetiségi arányát. Ha zárt városnak minősítettek egy települést, a román nemzetiségű lakosok oda- és elköltözése zavartalan volt, de a magyar lakosok csak elköltözhettek onnan, oda nem. Így sikerült nagyon gyorsan megváltoztatni a városokban élők etnikai arányát.
Vissza a mai magyar valósághoz: tippeljük meg, mi történhet, ha egy önazonos faluba szeretne beköltözni egy roma család. Vagy akár valami közismert libernyák elfajzott. Mégiscsak jobb, ha van az ilyesmi megakadályozására valami rendes, éjfélkor szült jogszabály. Vagy ha nem is ezt mondják, a tények és irányzatok ismeretében mégis mi a jó büdös cél lebeg a szemük előtt?
A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
2025.05.15., csütörtök 15.00
Riporter: Józsa Márta
