Zoológiai minimum – Józsa Márta jegyzete

A foltos nyakorjánokat, ahogy e párosujjú patások nevét a nyelvújítás idején magyarítani próbálták, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdaságának fejlesztése érdekében szállították kalandos körülmények között Afrikából Európába, keletnémet kikötőkön keresztül. Felcserélve az elnyomó imperialista szavannák földjét a létező szocializmus legelőinek megannyi ígéretére. A könyv tényeken alapuló allegorikus regény. A zsiráfok egykori ideiglenes otthona, az Elba-parti Dvůr Králové-i állatkert máig várja a hivatalos magyarázatot negyvenkilenc jószágának elpusztításával kapcsolatban, melyek közül huszonhárom minden bizonnyal már vemhes volt.

A zsiráfokat 1975. április 30-ának éjjelén lőtte le a hadsereg valamilyen egysége, az akcióról a kommunista vezetés szinte minden hivatalos okiratot elpusztított. A sortűz valószínű oka nem az állatok ideológiai átképzésének sikertelensége volt, hanem az a száj- és körömfájás járvány, amelyhez hasonló, ötven év múltával ismét tombol Magyarországon, valamint a már régen nem létező Csehszlovákia keleti utódállamában, Szlovákiában is.

A Közép- Kelet-Európába ideológiai és hedonizmus okokból betelepített egzotikus állatkolóniáknak megvan a hagyományuk. Josip Broz Tito egykori jugoszláv államelnök jóval körültekintőbben viszonyult a vadakhoz, először is megszerezte számukra az ideális élőhelyet az isztriai Brioni-szigetcsoporton. Ahol élvonalbéli színésznők mellett szívesen látott vendégül harmadik világbéli államfőket, elnök- és elvtársakat, akik hazájuk egzotikus állatait hozták ajándékul a mediterrán szafariparkba.

Indira Gandhi, India miniszterelnöke például egy elefánttal érkezett vizitbe, II. Erzsébet brit királynő pedig papagájokkal kedveskedett. Voltak ott antilopok, szomáliai juhok, zebrák és lámák is. Brioniban az állatfarm felszámolását nem pandémia, hanem egy másik halálos betegség okozta. A délszláv háború. A marsall halála után pár évvel kitört vérengzésben gazdátlan maradt az önigazgatású szocializmus adriai paradicsoma, a jószágok éhen pusztultak, vagy elkerültek ilyen-olyan állatkertekbe. Még akad azért ma is egy-két zebra mutatóba, meg egy jobb időket látott papagáj, bizonyos Koki. Nyilván a kínai pandadiplomáciától kezdve a Ceauşescu-féle medvékig sokfelé elkalandozhatunk fejben. Például ne feledjük, hogy nemrég az ukrán frontra küldött észak-koreai katonákért hálából többek között egy afrikai oroszlánt, két barnamedvét, két házi jakot, öt fehérbóbitás kakadut, huszonöt fácánt és negyven mandarin kacsát küldött Putyin Phenjanba. Mindebből kéretik semmilyen analógiát sem gyártani.

Az igazság az, hogy a magyar miniszterelnök hatvanpusztai tyúkudvara szomszédságában felbukkant csíkos csapat azért legelészik éppen ottan, mert – idézem Mészáros szomszéd közleményét - egy csapat állatgondozó, szakember és állatorvos dolgozik azon, hogy a zebrák életét meghosszabbítsák, és jobb életkörülményeket biztosítsanak nekik. Mert megérdemlik.

Ők, reméljük, szigorúan az Alaptörvény szelleme szerint a teremtés sorrendjében számozott zebracsődörök, és másodrendben kancák. Feltehetően kellő ideológiai képzésben is részesülnek, nehogy összetévesszék önmagukat valamilyen táj- és kultúraidegen migráns ménessel. Hogy állapodjunk meg legalább a zoológiai minimumban. Ami bizonyos csúcsvezetők falkákhoz való zsigeri vonzódását illeti.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorban hangzott el, melyet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)