Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
Füstöl az acélkalapács – Józsa Márta jegyzete
4/05/2025 06:46
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A NER ötletgazdája és megtestesítője a minap meghirdette: „Biztos vagyok abban, hogy a mai fiatalok nem akarnak kamuéletet, nem akarnak alibiállást, nem akarnak felnőtt fejjel is a szüleik pénzén élni”. Hanem legyenek szakmunkások. Mondta, majd fazoníroztatott egyet a séróján. Nem egy szakmunkástanulóval. Hanem egy arra járó sztárfodrásszal a Szakma Sztár fesztiválon. A leendő munkásosztály ünnepén. Nem, dehogy 1933-ban, csupán idén. Mit mondjunk, stílusos lett.
"Hogyha megnövök, traktor lesz belőlem.
Nézem a harcos, hős földdarabot,
Hullatom majd a magvakat a földbe,
s acélfoggal a fűbe harapok."
Idézem május elsején, a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepnapon, amely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni. 1955 óta XII. Piusz pápa rendelete nyomán katolikus egyházi ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje, kvázi Jézus nevelőapja tiszteletére.
A verssorok a Hazánk Magyar Költői című antológiából származnak, a bukaresti Állami és Művészeti Kiadó adta ki 1953-ban, édesanyám kapta jutalomkönyvként a középiskolában, 1955-ben. A kötet arra volt hivatott, hogy megmutassa: a román államban élő kisebbségek is mély hódolattal állítják művészetüket Sztálin elvtárs gondoskodó rendszerének szolgálatába. Első hallásra is nyilvánvaló, hogy a műfaj, azaz a hősköltemény és a csasztuskák közös paródiájáról van itt szó, amelyet valahogy becsempésztek az ünnepi könyvbe, és sikeresen átcsúszott a cenzúrán is. A szerző Bajor Andor, a köztudatba visszahozandó erdélyi író, költő, humorista. A vers címe: Füstöl az acélkalapács. A cím is önmagáért beszél. Nem tudjuk, hogy kerülhetett be a korszak egyik legröhejesebben vonalas szövegei közé, talán a cenzor elaludt, vagy román lévén nyersfordításból dolgozott, esetleg titkos ellenálló volt. Mindenesetre a költő művét mai szóval szólva bátran nevezhetjük trollkodásnak. A munkásosztály hősiességére való hivatkozással, amely hosszú idő óta az elnyomásra való hivatkozás változatos jelképe.
Szép ívet ad mindennek a NER ötletgazdája és megtestesítője, aki a minap meghirdette: „Biztos vagyok abban, hogy a mai fiatalok nem akarnak kamuéletet, nem akarnak alibiállást, nem akarnak felnőtt fejjel is a szüleik pénzén élni”. Hanem legyenek szakmunkások. Pláne ne akarjanak fölösleges dolgokat, mondjuk nyelveket vagy informatikát tanulni, kortárs tudást szerezni. Végképp eszükbe ne jusson romkocsmákban bölcsész-merengeni, Főként akkor, hogyha szerinte nyilvánvaló: ha fiataljaink nem ragadnak sarlót, kalapácsot, akkor máris nyakunkon az ukrán veszedelem, egy háború sújtotta országból érkező vendégmunkások fenyegető képében. Mondta, majd fazoníroztatott egyet a séróján. Nem egy szakmunkástanulóval. Hanem egy arra járó sztárfodrásszal a Szakma Sztár fesztiválon. A leendő munkásosztály ünnepén. Nem, dehogy 1933-ban, csupán idén. Mit mondjak, stílusos lett. A haja is.
Írom ezt anno domini 2025. május elsején, a munkások ünnepén, azt követően, hogy egy világháború trollkodására is minden bizonnyal eséllyel pályázó Vlagyimir Putyin nevű NER-rajongó háborús bűnös elrendelte: a volgográdi légikikötőt átnevezik Sztálingrád reptérnek. A harcos, hős földdarabot, az általa oly sokra tartott sztálini birodalmi béke és közjó nagyobb dicsőségére.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen adásában hangzott el 2025. május 1-jén. Kiemelt kép: 1947. május 1-i ünnepség, Fortepan/Berkó Pál
