
Tükör által világosan - Szénási Sándor jegyzete
Néhány személyes megjegyzés a Gyurcsány-történet utóhangjaihoz.

Orbán, az országgyarapító? - Kárpáti Iván jegyzete
Kárpátalja nem holmi makett, amit majd szépen betesznek a NER vitrinszekrényébe a felcsúti kisvasút mellé. Ott emberek élnek.

Mégiscsak Kárpátaljára fáj Orbán foga? - Dési János jegyzete
Az oroszoknak elég jól kiépített bázisaik lehetnek Ukrajnában, a történelmi és nyelvi kapcsolatok okán is, nem biztos, hogy a mégoly sikeres magyar kémszolgálatokra fanyalodnának.

Kultúrbrigád – Józsa Márta jegyzete
Árréstop: őrült rendszer, de legalább van benne beszéd, hogy idézzem az ötvenes évekbeli viccet, mely Polonius szavainak közönségsikeres parafrázisaként terjedt.

Dacos, last minute akció – Para-Kovács Imre jegyzete
Ez nem egy következmények nélküli ország, legalábbis, ha a miniszterelnök önérzete és hitelessége forog kockán, Orbán Viktor döntéseinek megkérdőjelezése büntetést von maga után, csak egy bolond képzelheti azt, hogy elsétálhat a derengő fényben, halkuló zenére. Para-Kovács Imre jegyzete az utolsó napokban, konkrétan elnöki megbízatásának lejárta előtt három nappal alapítványt alapító, a kuratórium élére magát kinevező Matolcsy Györgyről.

Post truth hangfelvétel – Selmeci János jegyzete
Az a fura nevű kaszinós fazon is megmondta azon a megvágott felvételen, amiből csak azért nem lett világbotrány, mert Őszödön lemondott az új pápa.

Mi lesz Gyurcsány nélkül? - Rózsa Péter jegyzete
A tény, hogy a DK elnöke visszavonul és Dobrev Klára majd elindul az elnöki posztért, hogy Orbán nem mond le és Lévai Anikó így nem lesz csapatfőnök, lehet, semmit sem változtat a jelenleg alakuló erőviszonyokon.

A gorilla - Szénási Sándor jegyzete
Amennyiben Trump változik át gorillává, tizenötszörös túlerővel szemben is nyer. A minap éppen pápává változott, még korábban aranyszoborként jelent meg az izraeli szélsőjobboldallal közösen arabtalanított Gázai övezetben.
Pirézek a Kárpát-medencében – Józsa Márta jegyzete
20/04/2025 12:50
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Nyilván van megfejtés arra, hogy egy eleve piréz-szituban élő társadalom miért akar ellenséget keresni újabb pirézszerűségekben. De a rendszer, mármint a gyűlöletbeszéd kiszabadítása a palackból, kétségkívül lendít a dolgon.
Több mint száz éve, ha nem is mindig, de többnyire elnyomásban élő, gyorsan fogyatkozó, de még így is milliós, magukat elvileg identitásban körülírni tudó, önmeghatározásban és túlélésben is erős csoport attitűdjéről beszélünk. A magyar nemzet tagjairól, bármennyire is igyekeznek inflálni ezt a fogalmat a politikai osztály tagjai. Nem mellesleg nagy hatékonysággal. Elfeledvén, hogy több mint száz éve a kardcsörtetésen, meg a lózungok harsány hirdetésében, meg az uszításhoz használható eszköztáron kívül az anyaország nem sok megoldási javaslatot adott árváinak.
Befejezvén a provokatívnak is szánt patetikus szókincset, vissza szeretnék hozni a közbeszédbe egy feledésbe merülő népcsoportot, a pirézeket. A TÁRKI közvélemény-kutató intézet munkatársai találták ki még 2006-ban, hogy felmérjék: mennyire utasítja el a magyar társadalom a fiktív idegeneket, az eredményt tudjuk, feltétel nélkül utáltuk őket mindaddig, ameddig kutatási szempontból túlságosan ismert, tehát használhatatlan lett ez a – nevezzük így – kutatói blikkfang.
Nyilván van megfejtés arra, hogy egy eleve piréz-szituban élő társadalom miért akar ellenséget keresni újabb pirézszerűségekben. De a rendszer, mármint a gyűlöletbeszéd kiszabadítása a palackból, kétségkívül működőképes.
„A bevándorlókkal, melegekkel, romákkal és más fajúakkal szembeni intolerancia az erdélyi magyar közösségen belül már korábban is magasabb volt, mint a romániai vagy akár a magyarországi átlag, de ezekhez képest is radikális növekedést mutat a mostani felmérés” – olvasom a már idézett jelentésből. A melegek hetven, a bevándorlók hatvanhat, a romák hatvan, az ukrán menekültek ötvenhárom százalékban lennének nem kívánatos szomszédai egy erdélyi magyarnak. Aki ugyanakkor egy hasonló módszertannal dolgozó román felmérésben maga is nagy eséllyel bizonyulna romániai piréznek.
A tudósok úgy vélik: a kirívó számok mögött jelentős részben a Magyarországról importált kommunikációs eszmék vannak, de hozzáteszik: a romániai populista, nacionalista fordulat is hozzájárul a kirekesztést nyíltan vállalók arányának gyors növekedéséhez. És bizony az értelmiségiek, a magasabb képzettségűek sem kivételek. Ahogy a tudományellenesség és az autoriter rendszerek iránti bizalom is növekedett. Ami azt jelenti, hogy a Magyarországról érkező üzenetek akkor is célba értek, ha egyébként egy egyszerű logikai művelettel meg tudnánk fejteni: valamennyi kirekesztő gondolat végül is önmaga ellen fordul. Aki kirekeszt, előbb-utóbb maga is azzá, nemkívánatossá válik.
Hát így. Amúgy pedig a romániai tömegközlekedés a magyarországiéhoz hasonló abszurditása okán egy közösségi autómegosztó szolgáltatással utazgattam arra jártamban. Egy alkalommal egy román medika volt a sofőröm, aki elmondta, hogy még egy vizsgája hiányzik ahhoz, hogy gyermekorvos-rezindens legyen. És ha ezt letette, akkor megvalósítja régi álmát: megtanul magyarul. Mert azt gondolja, hogy egy komoly orvosnak a magyar gyerekpáciensekkel csak magyarul érdemes beszélnie. Aztán meg is érkeztünk, bár tudnám, hová.
Józsa Márta jegyzete az április 17-i Útszélenben hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)