Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
A van és a nincs - Szénási Sándor jegyzete
19/04/2025 15:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Az önmagáért kiálló civilség nem feltétlenül új jelenség, valami nyugatosság mindig ott volt habként a társadalmon, mint valami illúziófelhő, ami annyi generációt vezetett már félre. Van, de a vanásnál sosem több. Örökös kisebbségre ítélt.
Ha minden igaz, és miért ne lenne az, miért hinnénk mindig az ösztöneinknek, és a tapasztalatainknak, Esterházy Péter családja otthonából lesz alkotóház, találkozó-, és felolvasóhely, ankétok és külföldi fordítók színhelye és lakása, hála Vámos Miklósnak és Dragomán Györgynek.
A dolog nyilván nem csupán erről, tehát az állítólag nem létező irodalmi élet valamennyire mégis létezővé tételéről, és nem is „ csupán” Esterházy-ról szól, hanem arról, amit a magánpénzekből készített filmek, a hallgatói támogatásokból élő Klubrádió, az előfizetésekkel működő hírportálok, a nem kőszínházi társulatok emelt árú jegyeinek elfogadása mutat: a polgári öntudat, a függetlenség és a minőségi igény dacos kinyilvánítását, amit némi zavar kísér persze, merthogy igazi polgárság mifelénk csak nyomokban detektálható. Vagyis azt kellene megállapítanunk, hogy a költőnek már megint igaza van:
„Csak ami nincs, annak van bokra”.
Aminek bokra van, az biztosan lesz majd, abban szabad hinni.
Józan hangok azonban azt mondják, nagy örömködésre mégsincsen ok, részint azért, mert a sikereket egyben kéne látnunk a civil szféra beszürkülő, majd feketébe forduló, lehangolóan nagy hullafoltjaival, részben meg kérdés, hogy a romló gazdasági körülmények között ezek a támogatások meddig lehetnek fenntarthatóak. Ezzel nehéz vitatkozni, és nehéz megküzdeni azzal az érzéssel is, hogy az önmagáért kiálló civilség nem feltétlenül új jelenség, valami nyugatosság mindig ott volt habként a társadalmon, mint valami illúziófelhő, a remény, elszántság vékony, nyarat ígérő cumulus-a, ami annyi generációt vezetett már félre. Van, de a vanásnál sosem több. Örökös kisebbségre ítélt.
Ebbeli minőségében ha nehezen is, de fenntartható, viszont a terjeszkedésére semmi sem mutat, de hát mi is terjeszkedhetett volna az elmúlt másfél évtizedben az autonómia, az önálló gondolkodás, a civil intézmények és szervezetek, a polgárság híjján is fel-felbukkanó polgári önazonosság szisztematikus, és a társadalom legalantasabb ösztöneit becsatornázó politika gyilkolódásai közepette?
Ez is így van, igazuk van a józanoknak. De hát, ha már azzal kezdtük, hogy az Esterházy irodalmi centrum léte, ami az önkormányzati mellett magánerőből, kisvállalkozók felajánlásaiból, olvasók pénzeiből mégiscsak elkészül, habár a tapasztalat a bukást nagyobb joggal vizionálhatta, ad valami reményt. Lehet, hogy álnok reményt, igen. De a nempolgár polgárok tizenöt év alatt sosem mutattak ekkora erőt, mint mostanában.
Módosítok: nem biztos, hogy ezeket a mozgásokat csakis polgári indulatok vezérlik, de mindegyik mozgató mögött ott a változás vágya, minden támogató forintban a fenállóval szembeni undor kap fizikai testet, és ha ez így van, akkor egy másik jövő megnyitása sem lehetetlen. Ennyi elmondható. Hiszen volt már rendszerváltás a mi életünkben. Volt már húsz jobb évünk. De garancia nincs arra, hogy dögletes idők után az a másik jövő víg esztendőket hoz ránk.
Itt a bokor. Itt van a nincs. Lesz, ami lesz.
Szénási Sándor jegyzete Hetes Stúdió a 2025. április 19-i adásában hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)