Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
A van és a nincs - Szénási Sándor jegyzete
19/04/2025 15:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Az önmagáért kiálló civilség nem feltétlenül új jelenség, valami nyugatosság mindig ott volt habként a társadalmon, mint valami illúziófelhő, ami annyi generációt vezetett már félre. Van, de a vanásnál sosem több. Örökös kisebbségre ítélt.
Ha minden igaz, és miért ne lenne az, miért hinnénk mindig az ösztöneinknek, és a tapasztalatainknak, Esterházy Péter családja otthonából lesz alkotóház, találkozó-, és felolvasóhely, ankétok és külföldi fordítók színhelye és lakása, hála Vámos Miklósnak és Dragomán Györgynek.
A dolog nyilván nem csupán erről, tehát az állítólag nem létező irodalmi élet valamennyire mégis létezővé tételéről, és nem is „ csupán” Esterházy-ról szól, hanem arról, amit a magánpénzekből készített filmek, a hallgatói támogatásokból élő Klubrádió, az előfizetésekkel működő hírportálok, a nem kőszínházi társulatok emelt árú jegyeinek elfogadása mutat: a polgári öntudat, a függetlenség és a minőségi igény dacos kinyilvánítását, amit némi zavar kísér persze, merthogy igazi polgárság mifelénk csak nyomokban detektálható. Vagyis azt kellene megállapítanunk, hogy a költőnek már megint igaza van:
„Csak ami nincs, annak van bokra”.
Aminek bokra van, az biztosan lesz majd, abban szabad hinni.
Józan hangok azonban azt mondják, nagy örömködésre mégsincsen ok, részint azért, mert a sikereket egyben kéne látnunk a civil szféra beszürkülő, majd feketébe forduló, lehangolóan nagy hullafoltjaival, részben meg kérdés, hogy a romló gazdasági körülmények között ezek a támogatások meddig lehetnek fenntarthatóak. Ezzel nehéz vitatkozni, és nehéz megküzdeni azzal az érzéssel is, hogy az önmagáért kiálló civilség nem feltétlenül új jelenség, valami nyugatosság mindig ott volt habként a társadalmon, mint valami illúziófelhő, a remény, elszántság vékony, nyarat ígérő cumulus-a, ami annyi generációt vezetett már félre. Van, de a vanásnál sosem több. Örökös kisebbségre ítélt.
Ebbeli minőségében ha nehezen is, de fenntartható, viszont a terjeszkedésére semmi sem mutat, de hát mi is terjeszkedhetett volna az elmúlt másfél évtizedben az autonómia, az önálló gondolkodás, a civil intézmények és szervezetek, a polgárság híjján is fel-felbukkanó polgári önazonosság szisztematikus, és a társadalom legalantasabb ösztöneit becsatornázó politika gyilkolódásai közepette?
Ez is így van, igazuk van a józanoknak. De hát, ha már azzal kezdtük, hogy az Esterházy irodalmi centrum léte, ami az önkormányzati mellett magánerőből, kisvállalkozók felajánlásaiból, olvasók pénzeiből mégiscsak elkészül, habár a tapasztalat a bukást nagyobb joggal vizionálhatta, ad valami reményt. Lehet, hogy álnok reményt, igen. De a nempolgár polgárok tizenöt év alatt sosem mutattak ekkora erőt, mint mostanában.
Módosítok: nem biztos, hogy ezeket a mozgásokat csakis polgári indulatok vezérlik, de mindegyik mozgató mögött ott a változás vágya, minden támogató forintban a fenállóval szembeni undor kap fizikai testet, és ha ez így van, akkor egy másik jövő megnyitása sem lehetetlen. Ennyi elmondható. Hiszen volt már rendszerváltás a mi életünkben. Volt már húsz jobb évünk. De garancia nincs arra, hogy dögletes idők után az a másik jövő víg esztendőket hoz ránk.
Itt a bokor. Itt van a nincs. Lesz, ami lesz.
Szénási Sándor jegyzete Hetes Stúdió a 2025. április 19-i adásában hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)