Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Kockakő – Józsa Márta jegyzete
6/04/2025 15:35
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
A kormánypárt tapasztalati tudatában van annak, hogy egy-egy szónak mekkora hatása van a hívekre, és mekkora vonzerőt képvisel a minden balhéban otthonos fociultrák számára. Nem mondhatja senki, hogy az ellenzék dehumanizálása nem jelent felhívást a keringőre. És a kockakövet nem csak az utca, a nemzetközi jogrendszer szereplői felé is elhajítja.
Értem ez alatt azt, hogy a most felidézett esemény másnapján mind az akkor regnáló miniszterelnök, mind az ellenzék vezére azonos időtartamban kifejthette álláspontját a történtekről. Képzeljenek el valami hasonlót ma, hát az maga volna a lila ködös agyszülemény. Úgy, hogy előtte pár órával az épület még ostrom alatt állt, sőt el is esett, az utcáról felszedett kockakövekkel és egyéb harcias tárgyakkal fölfegyverkezett marconák nem csak a legendás Túró Rudi-automatát hatástalanították, hanem például a mi szerkesztőségünkben telefújták a monitorokat mocskos zsidók felirattal.
"Az ostrom közvetlen kiváltó oka az akkori ellenzék által sugalmazott és mára szinte konszenzuálisan elfogadott magyarázat szerint az volt, hogy az MTV vezetői nem vették át a békés tüntetők petícióját." – írta 16 évvel az esemény után egy posztban Kert Attila akkori hírigazgató. Az akkori ellenzék, amely ezt a valóságnak nem megfelelő információt sugallta híveinek és az események élére álló pártmédiájának, ma már tizenöt éve kormánypárt. Annak a tapasztalati tudatában, hogy egy-egy szónak mekkora hatása van a hívekre, és mekkora vonzerőt képvisel a minden balhéban otthonos fociultrák számára.
Nem mondhatja senki, hogy az ellenzék dehumanizálása nem jelent felhívást a keringőre mindazok számára, akik elvakultságból, esetleg gyanúsan szerzett vagyonuk féltése okán az öklüket szeretik előkapni. Túl sokat nem kell keresgélni egyetlen nap sem egy arra vonatkozó hírt, hogy a Tisza párt aktivistáit megtámadják, akasztással fenyegetik, a hangulat lassan polgárháborússá válik – és úgy tűnik, ezek ezt rendben levőnek tartják. Kedvenc publicistájuk évtizedek óta döntögeti a közbeszéd tabujait, ma már nincs olyan rossz hírű gerinces vagy ízeltlábú, amelynek nevét ne szórták volna már rá azokra, akik nem értenek vele egyet. Ez folyik a hazai utcákon, sokszor az otthonokban is. Mondhatnók, hogy nem tudja, mit csinál, amikor kiengedi a szellemet a palackból, de nem mondhatjuk. Tudatosan teszi, és egyre feljebb srófolja a tétet. Ahogy hovatovább a nagypolitikai pástra is napi rendszerességgel dobál be egy-egy kockakövet, holott az végképp nem való az elvileg a sportszerűség igényével létrejött szabályrendszerek sérülékeny világába.
Most például éppen a hágai Nemzetközi bíróságból lépünk ki. „Ezzel a gesztussal a kormány azt üzeni, hogy Magyarország nem üldözi a nemzetközi jog által meghatározott háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket.” – mondta ennek kapcsán Hoffmann Tamás nemzetközi jogász. Az ürügy most a Netanjahu elleni eljárás, de ne feledjük: például Putyin hasonló cipőben jár, az üzenet neki is szól. Egy háború kitöréséért felelős embernek, akinek előbb vagy utóbb elvileg számot kellene adnia a tetteiről.
A hágai bíróságot amúgy számos kritika éri, elvi alapon, de ezeknek a vitáknak nyoma sincs Orbán érvelésében. Arról volna szó, hogy az intézmény ellenzői azt állítják: hatékonyabb a háborús bűnök kibeszélése és elfogadottabb a büntetés is, ha saját hazájában ítélik el azt, aki rászolgált. Pozitív példaként a nürnbergi pert, negatívként a délszláv háború utáni hágai törvénykezést szokás emlegetni. Előbbi, a hazai nyilvánosság előtt zajló eljárás jelentősen hozzájárult a német, elsősorban nyugatnémet polgárok bűneikkel való szembenézéséhez. Utóbbi, Slobodan Milošević és különféle nemzetiségű bűntársainak nemzetközi bíróság elé való citálása nem segítette a volt Jugoszlávia népeit, hogy szembenézzenek a háború kínos igazságaival.
Az orbáni üzenet nem ilyen indíttatású, kockakő a nemzetközi jogrendszer szereplői közé hajítva. Az az üzenet, hogy egy kormányfő rendszeresen fittyet hány számos bíróság tekintélyének – lásd a Klubrádió esete – így nemigen lehet már pro forma sem jogrendként emlegetni azt, ahogy ő a hazát és a világot elképzeli. Így nem marad más, mint a furkósbotok sújtása és a kődobálás logikája.
Józsa Márta jegyzete az április 3-i Útszélenben hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Amennyiben appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
