Kockakő – Józsa Márta jegyzete

Van a könyvespolcomon egy kockakő, a magyar közelmúlt egyik legtöbbet emlegetett eseményéről vittem haza. A politikai közbeszéd egyik jeles pillanata, az őszödi beszéd 2006-os nyilvánosságra kerülése után az akkori ellenzék, mostani kormánypárt által felbőszített tömeg megtámadta akkori munkahelyemet, a Magyar Televíziót, amely akkoriban még televízióként viselkedett.

Értem ez alatt azt, hogy a most felidézett esemény másnapján mind az akkor regnáló miniszterelnök, mind az ellenzék vezére azonos időtartamban kifejthette álláspontját a történtekről. Képzeljenek el valami hasonlót ma, hát az maga volna a lila ködös agyszülemény. Úgy, hogy előtte pár órával az épület még ostrom alatt állt, sőt el is esett, az utcáról felszedett kockakövekkel és egyéb harcias tárgyakkal fölfegyverkezett marconák nem csak a legendás Túró Rudi-automatát hatástalanították, hanem például a mi szerkesztőségünkben telefújták a monitorokat mocskos zsidók felirattal.

"Az ostrom közvetlen kiváltó oka az akkori ellenzék által sugalmazott és mára szinte konszenzuálisan elfogadott magyarázat szerint az volt, hogy az MTV vezetői nem vették át a békés tüntetők petícióját." – írta 16 évvel az esemény után egy posztban Kert Attila akkori hírigazgató. Az akkori ellenzék, amely ezt a valóságnak nem megfelelő információt sugallta híveinek és az események élére álló pártmédiájának, ma már tizenöt éve kormánypárt. Annak a tapasztalati tudatában, hogy egy-egy szónak mekkora hatása van a hívekre, és mekkora vonzerőt képvisel a minden balhéban otthonos fociultrák számára.

Nem mondhatja senki, hogy az ellenzék dehumanizálása nem jelent felhívást a keringőre mindazok számára, akik elvakultságból, esetleg gyanúsan szerzett vagyonuk féltése okán az öklüket szeretik előkapni. Túl sokat nem kell keresgélni egyetlen nap sem egy arra vonatkozó hírt, hogy a Tisza párt aktivistáit megtámadják, akasztással fenyegetik, a hangulat lassan polgárháborússá válik – és úgy tűnik, ezek ezt rendben levőnek tartják. Kedvenc publicistájuk évtizedek óta döntögeti a közbeszéd tabujait, ma már nincs olyan rossz hírű gerinces vagy ízeltlábú, amelynek nevét ne szórták volna már rá azokra, akik nem értenek vele egyet. Ez folyik a hazai utcákon, sokszor az otthonokban is. Mondhatnók, hogy nem tudja, mit csinál, amikor kiengedi a szellemet a palackból, de nem mondhatjuk. Tudatosan teszi, és egyre feljebb srófolja a tétet. Ahogy hovatovább a nagypolitikai pástra is napi rendszerességgel dobál be egy-egy kockakövet, holott az végképp nem való az elvileg a sportszerűség igényével létrejött szabályrendszerek sérülékeny világába.

Most például éppen a  hágai Nemzetközi bíróságból lépünk ki. „Ezzel a gesztussal a kormány azt üzeni, hogy Magyarország nem üldözi a nemzetközi jog által meghatározott háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket.” – mondta ennek kapcsán Hoffmann Tamás nemzetközi jogász. Az ürügy most a Netanjahu elleni eljárás, de ne feledjük: például Putyin hasonló cipőben jár, az üzenet neki is szól. Egy háború kitöréséért felelős embernek, akinek előbb vagy utóbb elvileg számot kellene adnia a tetteiről. 

A hágai bíróságot amúgy számos kritika éri, elvi alapon, de ezeknek a vitáknak nyoma sincs Orbán érvelésében. Arról volna szó, hogy az intézmény ellenzői azt állítják: hatékonyabb  a háborús bűnök kibeszélése és elfogadottabb a büntetés is, ha saját hazájában ítélik el azt, aki rászolgált. Pozitív példaként a nürnbergi pert, negatívként a délszláv háború utáni hágai törvénykezést szokás emlegetni. Előbbi, a hazai nyilvánosság előtt zajló eljárás jelentősen hozzájárult a német, elsősorban nyugatnémet polgárok bűneikkel való szembenézéséhez. Utóbbi, Slobodan Milošević és különféle nemzetiségű bűntársainak nemzetközi bíróság elé való citálása nem segítette a volt Jugoszlávia népeit, hogy szembenézzenek a háború kínos igazságaival.

Az orbáni üzenet nem ilyen indíttatású, kockakő a nemzetközi jogrendszer szereplői közé hajítva. Az az üzenet, hogy egy kormányfő rendszeresen fittyet hány számos bíróság tekintélyének – lásd a Klubrádió esete – így nemigen lehet már pro forma sem jogrendként emlegetni azt, ahogy ő a hazát és a világot elképzeli. Így nem marad más, mint a furkósbotok sújtása és a kődobálás logikája.

Józsa Márta jegyzete az április 3-i Útszélenben hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Amennyiben appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)