A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Az indokolatlan nyugalom indoklása
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Józsa Márta jegyzete.
Hontalan útlevelet! – Józsa Márta jegyzete
16/03/2025 07:46
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A gránitszilárdságú állandó jelzővel ellátott, az alkotmányosság gúnyolására kitalált, alaptörvénynek nevezett ponyvamű tizenötödik módosításnak alkalmából követelem, hogy a nemzetközi szervezetek fontolják meg a Nansen-útlevél intézményének visszaállítását.
Józsa Márta vagyok, a szocialista Romániából egykor kiutasított jogi és szellemi disszidens, jelenleg még magyar állampolgár.
Hontalan útlevéllel érkeztem ide. Meg kell jegyeznem, hogy nettó nyereségként az akkori Magyar Népköztársaság számára. Én a Román Szocialista Köztársaság költségén kaptam meg a gyerekkori oltásokat, a mandulaműtétem is román állami pénzen történt, az ovim és az érettségim sem került egy fillérjébe sem a magyar költségvetésnek. Egyetemre ugyan itt jártam, de viszonylag szerény körülmények között: rendezetlen jogi státuszom miatt még egyszerű, kedvezményes utazásra jogosító diákigazolványt sem kaptam. Az első pillanattól dolgozó, adófizető polgár vagyok, három felnőtt gyerekem is magyar adófizető. A gyerekekhez mindenkinek járó juttatásokon kívül semmiféle anyagi bónuszt nem kaptam, még csak táppénzen sem voltam soha.
Szóval rentábilis migráns vagyok. Jogilag nem is Romániából érkező bevándorló, hiszen hontalanként a magyarországi képviselettel nem rendelkező, harmadik világbéli bevándorlókkal álltam sorba a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság ügyfélszolgálati ablakai előtt sok-sok órán át és hetente, tartózkodási engedélyre várva. A hontalan passzus lánykori neve Nansen-útlevél, eredetileg a két világháború között használt menekült-útiokmány volt, a norvég államférfiról és a sarkkutatóról nevezték el. Azért volt rá szükség, mert az első világháború után milliókról nem lehetett tudni, hogy melyik ország polgárai.
A nemzeti határokat újrarajzolták, sokan megnevezni nem tudták, hogy mi a neve annak a hazának, ahová igyekeztek volna haza. Számos embernek nem, hogy útlevele nem volt, hanem nem volt állam, amely azt kiadhatta volna. A legtöbben közülük, mintegy nyolcszázezren, orosz polgárháborús menekültek voltak, akiktől a Szovjetunió új kormánya 1921-ben megvonta az állampolgársághoz való jogukat. Ezt a helyzetet kezelendő lépett a norvég Nansen, a rászorultak köre hamarosan bővült, az okmányt a Nemzetek Szövetsége, az ENSZ elődje nevében adták ki. Az én hontalan-útlevelem nem volt persze igazi Nansen-útlevél, már csak formailag sem, több tucat nyelven írta rajta, hogy érvényes a világ összes országába, azonban az okirat alján ott volt az apró betűs rész: egyetlen utazásra. Hát ez az egyetlen sikerült ide, és most itt vagyok.
Határon túli, magyar állampolgárságra jogosult barátaim között sokan vannak, akik nem kértek 2010 után a honosítási lehetőségből, mondván, hogy nekik egy állam is sok, nem, hogy kettő. Arról nem is beszélve, hogy nem akartak részt venni abban a magyar választójogtól kezdődő, a NER irányába való hajbókolásban végződő, csaknem kötelező rítusban sem, ami az ilyesfajta passzussal jár együtt. És milyen jól tették. Megúszták, őket, mint nem kettős állampolgárokat nem lehet a jövőben kiutasítani Magyarországról, amennyiben tevékenységük veszélyezteti az ország szuverenitását, közrendjét vagy biztonságát. A gránitszilárdságú állandó jelzővel ellátott, az alkotmányosság gúnyolására kitalált, alaptörvénynek nevezett ponyvamű tizenötödik módosításnak alkalmából követelem, hogy a nemzetközi szervezetek fontolják meg a Nansen-útlevél intézményének visszaállítását. Elsőként igényelném, de alighanem volna rá kereslet Putyin disszidens áldozatainak körében is. Hiszen a helyzetünk szélsebesen közelít egymáséhoz.
Józsa Márta jegyzete a március 13-i Útszélenben hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a hangzóanyagok meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)