Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
Hontalan útlevelet! – Józsa Márta jegyzete
16/03/2025 07:46
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A gránitszilárdságú állandó jelzővel ellátott, az alkotmányosság gúnyolására kitalált, alaptörvénynek nevezett ponyvamű tizenötödik módosításnak alkalmából követelem, hogy a nemzetközi szervezetek fontolják meg a Nansen-útlevél intézményének visszaállítását.
Józsa Márta vagyok, a szocialista Romániából egykor kiutasított jogi és szellemi disszidens, jelenleg még magyar állampolgár.
Hontalan útlevéllel érkeztem ide. Meg kell jegyeznem, hogy nettó nyereségként az akkori Magyar Népköztársaság számára. Én a Román Szocialista Köztársaság költségén kaptam meg a gyerekkori oltásokat, a mandulaműtétem is román állami pénzen történt, az ovim és az érettségim sem került egy fillérjébe sem a magyar költségvetésnek. Egyetemre ugyan itt jártam, de viszonylag szerény körülmények között: rendezetlen jogi státuszom miatt még egyszerű, kedvezményes utazásra jogosító diákigazolványt sem kaptam. Az első pillanattól dolgozó, adófizető polgár vagyok, három felnőtt gyerekem is magyar adófizető. A gyerekekhez mindenkinek járó juttatásokon kívül semmiféle anyagi bónuszt nem kaptam, még csak táppénzen sem voltam soha.
Szóval rentábilis migráns vagyok. Jogilag nem is Romániából érkező bevándorló, hiszen hontalanként a magyarországi képviselettel nem rendelkező, harmadik világbéli bevándorlókkal álltam sorba a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság ügyfélszolgálati ablakai előtt sok-sok órán át és hetente, tartózkodási engedélyre várva. A hontalan passzus lánykori neve Nansen-útlevél, eredetileg a két világháború között használt menekült-útiokmány volt, a norvég államférfiról és a sarkkutatóról nevezték el. Azért volt rá szükség, mert az első világháború után milliókról nem lehetett tudni, hogy melyik ország polgárai.
A nemzeti határokat újrarajzolták, sokan megnevezni nem tudták, hogy mi a neve annak a hazának, ahová igyekeztek volna haza. Számos embernek nem, hogy útlevele nem volt, hanem nem volt állam, amely azt kiadhatta volna. A legtöbben közülük, mintegy nyolcszázezren, orosz polgárháborús menekültek voltak, akiktől a Szovjetunió új kormánya 1921-ben megvonta az állampolgársághoz való jogukat. Ezt a helyzetet kezelendő lépett a norvég Nansen, a rászorultak köre hamarosan bővült, az okmányt a Nemzetek Szövetsége, az ENSZ elődje nevében adták ki. Az én hontalan-útlevelem nem volt persze igazi Nansen-útlevél, már csak formailag sem, több tucat nyelven írta rajta, hogy érvényes a világ összes országába, azonban az okirat alján ott volt az apró betűs rész: egyetlen utazásra. Hát ez az egyetlen sikerült ide, és most itt vagyok.
Határon túli, magyar állampolgárságra jogosult barátaim között sokan vannak, akik nem kértek 2010 után a honosítási lehetőségből, mondván, hogy nekik egy állam is sok, nem, hogy kettő. Arról nem is beszélve, hogy nem akartak részt venni abban a magyar választójogtól kezdődő, a NER irányába való hajbókolásban végződő, csaknem kötelező rítusban sem, ami az ilyesfajta passzussal jár együtt. És milyen jól tették. Megúszták, őket, mint nem kettős állampolgárokat nem lehet a jövőben kiutasítani Magyarországról, amennyiben tevékenységük veszélyezteti az ország szuverenitását, közrendjét vagy biztonságát. A gránitszilárdságú állandó jelzővel ellátott, az alkotmányosság gúnyolására kitalált, alaptörvénynek nevezett ponyvamű tizenötödik módosításnak alkalmából követelem, hogy a nemzetközi szervezetek fontolják meg a Nansen-útlevél intézményének visszaállítását. Elsőként igényelném, de alighanem volna rá kereslet Putyin disszidens áldozatainak körében is. Hiszen a helyzetünk szélsebesen közelít egymáséhoz.
Józsa Márta jegyzete a március 13-i Útszélenben hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a hangzóanyagok meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)