Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
23/03/2025 13:30
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Az egyszerűség miatt talán csak a hazai anyákra javallott gondolnunk ilyenkor, ők remélhetőleg ne legyenek kettős állampolgárok, mert akkor elég lehet egy szülői ideológiai fiaskó, és hopp, ki is eshetnek a pikszisből. Persze még mindig nem biztos, hogy mi a sorvezető, kik számíthatnak arra a támogatásra, amelynek kedvéért kapát-kaszát, gyülekezési jogot, szólásszabadságot elvetünk izibe’, amikor horkan a birodalmi csatamezőnkön a gendervért szimatoló harci ménünk.
Az imperiális léptékű 93 ezer négyzetkilométeren sok gyerek van, bár, tudjuk, évről évre kevesebb. Kevesebb a gyerek, de akad, aki kevesebbet is ér. Ám vannak közöttük olyanok, akik boldog, keresztény nagycsaládban nőnek fel, apa-anya dolgozik, vasárnap templomba járnak, bruttó átlagkeresetük 727 700 forint volt 2024. decemberében, ez 11 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál a Központi Statisztikai Hivatal februárban közölt adatai szerint. Ők jó családok, anya hamarosan adót sem fizet a jövedelméből, ami pompás állapot.
Az utált adófizetésnek egyébként volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Megkérdezze, hogy mire költöttétek a pénzemet ti, akikre négyévente rábízom az elosztást. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja egyszer egy kettessel kezdődő személyi számú, népszaporításra felkent asszonynak valaki. Persze nem tudjuk, hogy ki a valaki – mondjuk az ura, vagy a törvényes képviselője, vagy a parancsolója, vagy leginkább az a Holdról is látszó alak, aki immár lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogy hogyan főzzük a paprikás krumplit. Nyilván nem most érik ez a kérdés, elég lesz békeidőben, amikor nincs kampány. Ezt a társadalmi réteget elintéztük, vele együtt a nők fizetésemelését is, mit ugrálsz, neked úgysem kell SZJA-t fizetned, mondhatja egy majdani főnök. És ha mondhatja, akkor mondani is fogja. Szóval ez a csoport kipipálva, jönnek azok az anyák, akik keresnek amúgy, de túl sok árréssapkás Túró Rudit az adómentességből maradó pénzből sem vehetnek pluszban a kölyköknek. Beszéljünk egy tanárról, vagy védőnőről, vagy bolti eladóról. Attól még a választ – miszerint mit ugrálsz, nem is vagy adófizető polgár – így is megkaphatják.
Megfontolandó ugye, hogy jár-e nekik egyáltalán választójog. Elvégre a hagyományőrzés lehetőségei között akár ennek a korlátozása is megeshet. Szép, szuverenista ötlet lehetne egy olyan országban, ahol a törvényhozásban több a János, mint a nő, ugye. A magyar választójog történelmi alakulása a kettes személyi számúak szempontjából ugyan nem rémesebb, mint másutt Európában, de hadd jegyezzem meg, milyen hagyományokra lehet hivatkozni. 1848-ben a nőket és a velük egy státuszba sorolt „elkövetett hűtlenség, csempészkedés, rablás, gyilkolás és gyújtogatás miatt fenyíték” alatt lévő magyarországi lakosokat kizárták a választási törvényből. Általános választójogot nyolcvan évvel ezelőtt kaptak a nők, minden további nélkül lehetne arra hivatkozni, hogy egy 1945-ös hagyomány itt smafu, szavazhassanak mondjuk csak az adóvisszatérítéssel rendelkező anyák. Mert vannak ugye olyanok is, akik nem tudnak dolgozni, mert nincs képesítésük, vagy lehetőségük, vagy bármi egyéb. Ők ugyan nem számolhatnak az adómentességgel, de itt nincs változás, lényegében legalább ők eddig is jogfosztottak voltak.
Amúgy vannak még egyéb gyerekek is a látóterünkben, ők nem tekinthetők a hatalom szeme fényének, például azok, akik nevelőotthonokban élnek, netán idemenekültek Putyin speciális katonai műveletei, vagy bármelyik háború elől. Róluk mindenki tudja, hogy nem tartoznak a célcsoportba. Azokról, akik például szivárvány-családban élnek boldogan, vagy nem olyan boldogan, mert a meglevőknél is sokkal több problémával kell megküzdeniük, róluk aztán ne is szóljunk, mert ők nem léteznek, így azután ez a probléma is a lábtörlő alatt. De szerencsére egy gonddal most kevesebbel kell megküzdenünk.
Itt, és csak itt nincs különbség aközött, hogy az illető lurkó szegény, gazdag, magyar, török, ukrán vagy roma, szóval ha támogatott, ha tűrt, ha tiltott, rájuk hivatkozva korlátozták a gyülekezési szabadságot. Is. Mert a szólásszabadságot már jóval korábban, hadd utaljak a nagysikerű hungarikumra, a fóliázásra.
Szemünk fényei, a gyermekek amúgy jól védett állapotban vannak manapság, nagyjából hetente derül ki, hogy egy-egy egyházi méltóság, avagy pedagógus unortodox módon szereti a gyerekeket. E tekintélyek közül a méltóbbakat hol kegyelemmel, hol állami kitüntetéssel jutalmazzák.
Így azután nem csoda, hogy a nagy gondoskodási hullám közepette elmarad egy-két apróság. Elvégre csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Csak egy példa: Több mint három éve várnak választ arra nagyjából húsz törpenövésű gyerek szülei, hogy a létező, nálunk is törzskönyvezett gyógyszert, melytől megnőhetnének, finanszírozza már a családbarát kormányszerv. Nem, hogy támogatást, választ sem kapnak. Valószínűleg pusztán annyi lehet az általános baj, hogy az óriási családvédelmi zajban valahogy mindig elvész a gyermek.
Józsa Márta jegyzete a március 20-i Útszélenben hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
