Áfa - Józsa Márta jegyzete

Megjelent lelki szemeim előtt a nyolcéves Pistike, akinek a szüleihez kiszáll az adóhatóság valamilyen csalás elleni osztálya, mert a lurkó leette a nagyi banánja végéből az ÁFA-kedvezményes részt. A hivatal gyanakvása végső soron érthető, elképzelhető, hogy családok tömegei viszik nemsokára a kedvezményre feljogosított kártyával rendelkező nyugdíjas családtagokat vásárolni. Ahol aztán a vonalkód beolvasása után hopp, jövő hónapban meg is érkezik a megvásárolt alma, vagy inkább a valami miatt annál is olcsóbb babán, meg a kefir forgalmi adója utáni visszatérítés. Win-win helyzet, a nagyinak úgysem lett volna pénze arra a temérdek luxustermékre, így bukta volna a visszatérítés gigászi összegét. A Központi Statisztikai Hivatal háztartásokra vonatkozó adatai alapján ugyanis a családok az összes fogyasztásuk 1,2 százalékát fordítják tejre, és 2,4 százalékát zöldségre, gyümölcsre. Ez azt jelenti, hogy egy olyan háztartás, amely összesen 200 ezer forintot költ el havonta, tejre 2400, zöldségre 4800 forintot ad ki. Tehát a tej után 100, a zöldség után 1000 forintot kaphatnak vissza havonta. És itt még egy olyan nagyságrendű, 200 ezres összegről beszélünk, amekkoráról sok nyugdíjas nem is álmodhat. Így aztán fel kell arra készülniük, hogy ha nem akarják bent hagyni azt komoly, maximálisan nekik járó összeget, amelyet most még olyan 30 eurónak lehet számolni, úgy járnak jól, ha a családnak is bevásárolnak. Igaz, így nem járhatnak piacra, mert őstermelőknél nincs ÁFA, így nincs mit visszakapni belőle. Persze így az őstermelők járnak rosszabbul, de valamit valamiért, és amúgy is úgy számoltuk, hogy egy kisnyugdíjas havi gyümölcsköltése elenyésző összeg. Szóval ha a család, vagy a szomszédok összefognak, és csúcsra járatják a visszaigényelhető összeget, ez most 30 euró. És azért hangsúlyozom, hogy most, mert ennek az osztogatásnak az árát, ahogy az összes többiének is, valahogy majd vissza kell préselni az államkasszába. A legkézenfekvőbb módja az elinflálás, gondoljunk csak a már nem tudom, melyik égitestig látszó fényes 2022-es győzelemnek az ebbéli következményeire. Még egy kormánypárti siker, és rögtön 20 eurót fog érni ez az óriási megtakarítás. Addig viszont meglesz a haszna, végre együtt a család, közösen megyünk a szupermarketba a nagymamával akciós körtét venni. Hány és hány nyugdíjasnak volt ily módon szerencséje a rendszerváltás idején eljutnia Bécsbe. Egyszerűen csak bepréselődtek a fiatalok Trabantjába, kiváltották a valutakeretüket, és az egész családnak jutó schillingből, ha emlékeznek erre az egykori osztrák pénzre, megvették az itthon nem kapható mélyhűtőt. Amelyet aztán fel is pókoztak a csomagtartóra, aztán spuri haza, rögtön lett, amiben tárolni az akciós csirkefahátat. Meg a falusi rokonok által küldött hurkát, kolbászt. Most nosztalgiázhatunk, hogy 35 évvel ezelőtt mennyivel nagyobb tétekben és távolságokban játszott a nyugdíjas turizmus, egykor Bécs, ma diszkontáruház, de ne tegyük. Örüljünk annak, amit kapunk, tudjuk, kinek mit intéz a kormánya, az jut neki. Azért remélem, hogy Pistike nagyija a közösen visszaügyeskedett pénzből beleforgat valamennyit a fiatalok kasszájába, és ebből az extraprofitból a gyerek apukája végre betérhet egy sörre a kocsmába. Abba, amelyet most a családi kocsmaprogram segítségével az ezer főnél kisebb településeken három millás kormányzati adományból újranyithatnak. Lehet, hogy az aranyat tojó nagybevásárlás utáni délutánon apa Pistikét is magával viszi, hadd lásson világot. És kaphat egy nyalókát is, két gombóc fagyi azért túlzás lenne ezerkétszázért, hova gondolsz, fiam, nincs annyi ÁFA-visszatérítés a földkerekségen.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. február 27-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: geralt/Pixabay