Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Megbuktak? - Selmeci János jegyzete
Nekik a védtelen gyerekeket megillető biztonságnál, és a korábbi áldozatoknak járó elégtételnél sokkal fontosabb volt, hogy őket senki se tehesse felelőssé az államra bízott gyermekek bántalmazásáért, és a Szőlő utcai botrány ne veszélyeztesse a választási győzelmüket.
Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
21/03/2025 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Pár héttel ezelőtt Szénási Sándor egyik műsorát hallgattam. Grönlandról szólt, amolyan életszagúan, a vadászok, a halászok életéről, elszigeteltségről, a hagyományok elmúlásáról, a téli bezárkózásról, a számunkra elképzelhetetlen hidegről, ami néha hetekre, hónapokra az otthonaikba száműzi az embereket.
Ezt az adást én szerkesztettem, és miközben hallgattam, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy vagyunk, hiszen hol lenne még idő arra, hogy egy órát beszélgessenek Grönlandról.
Minden félévben megírom az aktuális jegyzetemet arról, hogy támogassanak minket, ez pedig nem a mi fene nagy fontosságunkról szól, hanem arról, hogy önök, a hallgatók fontosak. Önök helyett kérdezünk, az önök problémáit mutatjuk be, és önöknek próbáljuk elmesélni azt, amit a hatalom el akar hallgatni, és azt ami – legalábbis nagyon reméljük -, a lehető legközelebb van az igazsághoz.
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni. Emellett poloskáznak minket, külföldi ügynöknek neveznek azért, mert a fizetésünket egy olyan kasszából kapjuk, aminek talán néhány százaléka, ha külföldi pályázati pénz. Nem véletlenül hagyják el a szakmát egyre többen, és csak a nézőkön, az olvasókon, a hallgatókon múlik, hogy mennyien maradunk.
A hatalom most korlátozni akarja az egyik legalapvetőbb jogot, a szabad gyülekezést, miközben honfitársaink egy részét súlyos diszkrimináció éri, jogi lehetőségek teremtenek a tömeges megfigyelésünkhöz is. Egy politikus úgy gondolja, hogy ez neki megéri, hogy a „normális többség” nevében megteheti, hogy betiltja, ami neki nem tetszik, egy másik pedig úgy, hogy neki nem éri meg erről beszélnie. A sajtó viszont nem gondolkodhat más szempontban, csak közérdekben és igazságban, és kihangosítja azoknak a szempontjait, felhívja a figyelmet azoknak a jogaira is, akiknek nincs hatalom a kezükben.
Ha elhiszik rólunk, hogy ezt meg tudjuk tenni, akkor vásárolják meg az újságokat, és vásárolják meg a rádiót is. Ha tehetik, és fontos önöknek az igazság, akár a kevesek igazsága is, akkor támogassák a Klubrádió fennmaradását. Tényleg nagy a baj, nagyon sok pénz kell ahhoz, hogy minden hétköznap 14-16 órányi új műsort tudjunk csinálni. Minden egyre többe kerül, és ha nem kapunk elég fizetést, akkor el kell mennünk máshova dolgozni, ha nem tudunk tehetséges fiatalokat felvenni, ha nem lesz pénz kamerákra, mikrofonokra, akkor nem fogjuk tudni tovább csinálni.
És akkor nem lesz szó Grönlandról sem. Akkor nem lesz szó semmiről.
Akkor csend lesz.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2025. március 21-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)