Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
21/03/2025 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Pár héttel ezelőtt Szénási Sándor egyik műsorát hallgattam. Grönlandról szólt, amolyan életszagúan, a vadászok, a halászok életéről, elszigeteltségről, a hagyományok elmúlásáról, a téli bezárkózásról, a számunkra elképzelhetetlen hidegről, ami néha hetekre, hónapokra az otthonaikba száműzi az embereket.
Ezt az adást én szerkesztettem, és miközben hallgattam, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy vagyunk, hiszen hol lenne még idő arra, hogy egy órát beszélgessenek Grönlandról.
Minden félévben megírom az aktuális jegyzetemet arról, hogy támogassanak minket, ez pedig nem a mi fene nagy fontosságunkról szól, hanem arról, hogy önök, a hallgatók fontosak. Önök helyett kérdezünk, az önök problémáit mutatjuk be, és önöknek próbáljuk elmesélni azt, amit a hatalom el akar hallgatni, és azt ami – legalábbis nagyon reméljük -, a lehető legközelebb van az igazsághoz.
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni. Emellett poloskáznak minket, külföldi ügynöknek neveznek azért, mert a fizetésünket egy olyan kasszából kapjuk, aminek talán néhány százaléka, ha külföldi pályázati pénz. Nem véletlenül hagyják el a szakmát egyre többen, és csak a nézőkön, az olvasókon, a hallgatókon múlik, hogy mennyien maradunk.
A hatalom most korlátozni akarja az egyik legalapvetőbb jogot, a szabad gyülekezést, miközben honfitársaink egy részét súlyos diszkrimináció éri, jogi lehetőségek teremtenek a tömeges megfigyelésünkhöz is. Egy politikus úgy gondolja, hogy ez neki megéri, hogy a „normális többség” nevében megteheti, hogy betiltja, ami neki nem tetszik, egy másik pedig úgy, hogy neki nem éri meg erről beszélnie. A sajtó viszont nem gondolkodhat más szempontban, csak közérdekben és igazságban, és kihangosítja azoknak a szempontjait, felhívja a figyelmet azoknak a jogaira is, akiknek nincs hatalom a kezükben.
Ha elhiszik rólunk, hogy ezt meg tudjuk tenni, akkor vásárolják meg az újságokat, és vásárolják meg a rádiót is. Ha tehetik, és fontos önöknek az igazság, akár a kevesek igazsága is, akkor támogassák a Klubrádió fennmaradását. Tényleg nagy a baj, nagyon sok pénz kell ahhoz, hogy minden hétköznap 14-16 órányi új műsort tudjunk csinálni. Minden egyre többe kerül, és ha nem kapunk elég fizetést, akkor el kell mennünk máshova dolgozni, ha nem tudunk tehetséges fiatalokat felvenni, ha nem lesz pénz kamerákra, mikrofonokra, akkor nem fogjuk tudni tovább csinálni.
És akkor nem lesz szó Grönlandról sem. Akkor nem lesz szó semmiről.
Akkor csend lesz.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2025. március 21-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)