A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Bébirépa – Józsa Márta jegyzete
27/04/2025 07:52
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Nagy Istvánnak volt egy megnyugtató mondata az aggódók számára Bábolnán: itt biokomposztálásról van szó, elvégre porból lettünk, porrá leszünk.
Olvasom, hogy a közkedvelt és rendkívül egészségesnek kiáltott bébirépa úgy kamu, ahogy van. Arról van szó, hogy a rondának láttatott, göcsörtös, a piacon odébb hajított sárgarépának próbált új felhasználási módot találni egy amerikai vállalkozó, még a nyolcvanas években. Aki meglátta a piaci rést a girbegurba, gyökérzöldségek eladhatatlansága, és a szép simára, egyenlő méretűre esztergált, új névre keresztelt növénytövek remek értékesítési lehetőségei között. Csak egy kis alakformálás, méretre szabás, kvázi smink, egészségre a hatóságok által hitelesítetten ártalmatlan vegyszerkezelés, és lám, a szomorkodó, olcsó piaci maradék helyett kelendő sztárterméket vihetünk haza, nyilván többszörös áron.
Végül is mindenkinek jobb, mintha eleve kidobta volna az a termelő, aki görnyedt, dolgozott vele, de mégsem olyan egyenes, felhasználóbarát végterméket húzott ki a termőföldből, mint amilyenről egy dizájner háziasszony álmodott. Vesszenek a zöldségpucoló eszközök, korunk szakácsa mondjon búcsút a nem szabványosítható növényeknek. Ötlet volt, megoldás volt, semmi probléma, megvan a recept, nem kell gondoskodni az eladhatatlan termék megsemmisítéséről. Sőt, a jó üzlet is kitalálódott. Vannak ám az agráriumban ennél nehezebben kommunikálható dolgok is.
Például van itt az a gond hogy a tenyészállatokat rendre megtámadja valami kórság, amire a lemészárlásuk a válasz. Ha elnézem az országot, a marhákat támadó száj- és körömfájás mellett hol sertéspestisről, hol madárinfuenzáról jönnek hírek, lassan dögtemető lesz Pannóniánk. Mutogathatnánk arra: a tudományos megoldások támogatása talán többet segítene e problémán is mint a tudósok műhelyeinek módszeres fosztogatása, de ez nem az én hatásköröm. Ám van olyan ember, jó sokat fizetünk neki, akinek az volna a dolga, hogy választ adjon a gazdák, kereskedők, fogyasztók, és a szaporodó dögkutak környékén élők kérdéseire. Előfordul ugyanis, hogy egy szakminiszter nem kizárólag fogadásokra, meg közép-ázsiai gumipitypang-ültetvények szalagátvágási szertartásaira jár hivatalból, hanem, szigorúan kivételképpen, találkoznia kell azokkal is, akiktől a hivatalát kapta.
Így esett, hogy Bábolnára muszáj volt elmennie az agrárminiszternek, úgynevezett Nagy Istvánnak, elmagyarázni a helyieknek: miért fontos, hogy éppen itt temessenek el több mint ötezer leölt marhát. És hogy hogyan teszik ezt, mire számítsanak a lakók, megehetik-e a salátát a kertből, locsolhatnak-e ezek után. A szakminiszter egy tavaszi délutánra ígért széleskörű tájékoztatást. Ám amikor megszimatolta, hogy a lakók tiltakozni fognak, hirtelen és bátran megérkezett jóval korábban, még aznap kora reggel. De így sem sikerült megúsznia százötven-kétszáz szemfüles ember kérdéseit, például arra vonatkozóan, hogy miként fertőtlenítik és kezelik majd a tetemeket, mi lesz a már az autópályáról is érezhető folyamatos dögszaggal. Viszont volt egy megnyugtató mondata az aggódók számára: itt biokomposztálásról van szó, elvégre porból lettünk, porrá leszünk. Ha így folyatjuk a hozzáértő politikusok szakmai megnyilvánulásait, akkor jobb lenne, ha ebből a kilencvenhárom ezer négyzetkilométeres kis országból faragnánk inkább egy bébirépa alakú műterméket.
Kicsit halovány lenne, észlelhetően butuska, nagyon korrupt, de legalább a miénk. Vagy mindez már meg is történt volna?
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
2025.04.24., csütörtök 15.00
Riporter: Józsa Márta
