Bébirépa – Józsa Márta jegyzete

Új ablakban

2025. április 24. Útszélen - részlet (2025. 04.24.) Józsa Márta jegyzete

03:48

00:00

Olvasom, hogy a közkedvelt és rendkívül egészségesnek kiáltott bébirépa úgy kamu, ahogy van. Arról van szó, hogy a rondának láttatott, göcsörtös, a piacon odébb hajított sárgarépának próbált új felhasználási módot találni egy amerikai vállalkozó, még a nyolcvanas években. Aki meglátta a piaci rést a girbegurba, gyökérzöldségek eladhatatlansága, és a szép simára, egyenlő méretűre esztergált, új névre keresztelt növénytövek remek értékesítési lehetőségei között. Csak egy kis alakformálás, méretre szabás, kvázi smink, egészségre a hatóságok által hitelesítetten ártalmatlan vegyszerkezelés, és lám, a szomorkodó, olcsó piaci maradék helyett kelendő sztárterméket vihetünk haza, nyilván többszörös áron.

Végül is mindenkinek jobb, mintha eleve kidobta volna az a termelő, aki görnyedt, dolgozott vele, de mégsem olyan egyenes, felhasználóbarát végterméket húzott ki a termőföldből, mint amilyenről egy dizájner háziasszony álmodott. Vesszenek a zöldségpucoló eszközök, korunk szakácsa mondjon búcsút a nem szabványosítható növényeknek. Ötlet volt, megoldás volt, semmi probléma, megvan a recept, nem kell gondoskodni az eladhatatlan termék megsemmisítéséről. Sőt, a jó üzlet is kitalálódott. Vannak ám az agráriumban ennél nehezebben kommunikálható dolgok is.

Például van itt az a gond hogy a tenyészállatokat rendre megtámadja valami kórság, amire a lemészárlásuk a válasz. Ha elnézem az országot, a marhákat támadó száj- és körömfájás mellett hol sertéspestisről, hol madárinfuenzáról jönnek hírek, lassan dögtemető lesz Pannóniánk. Mutogathatnánk arra: a tudományos megoldások támogatása talán többet segítene e problémán is mint a tudósok műhelyeinek módszeres fosztogatása, de ez nem az én hatásköröm. Ám van olyan ember, jó sokat fizetünk neki, akinek az volna a dolga, hogy választ adjon a gazdák, kereskedők, fogyasztók, és a szaporodó dögkutak környékén élők kérdéseire. Előfordul ugyanis, hogy egy szakminiszter nem kizárólag fogadásokra, meg közép-ázsiai gumipitypang-ültetvények szalagátvágási szertartásaira jár hivatalból, hanem, szigorúan kivételképpen, találkoznia kell azokkal is, akiktől a hivatalát kapta.

 

Nagy István Bábolnán

Youtube

 

Így esett, hogy Bábolnára muszáj volt elmennie az agrárminiszternek, úgynevezett Nagy Istvánnak, elmagyarázni a helyieknek: miért fontos, hogy éppen itt temessenek el több mint ötezer leölt marhát. És hogy hogyan teszik ezt, mire számítsanak a lakók, megehetik-e a salátát a kertből, locsolhatnak-e ezek után. A szakminiszter egy tavaszi délutánra ígért széleskörű tájékoztatást. Ám amikor megszimatolta, hogy a lakók tiltakozni fognak, hirtelen és bátran megérkezett jóval korábban, még aznap kora reggel. De így sem sikerült megúsznia százötven-kétszáz szemfüles ember kérdéseit, például arra vonatkozóan, hogy miként fertőtlenítik és kezelik majd a tetemeket, mi lesz a már az autópályáról is érezhető folyamatos dögszaggal. Viszont volt egy megnyugtató mondata az aggódók számára: itt biokomposztálásról van szó, elvégre porból lettünk, porrá leszünk. Ha így folyatjuk a hozzáértő politikusok szakmai megnyilvánulásait, akkor jobb lenne, ha ebből a kilencvenhárom ezer négyzetkilométeres kis országból faragnánk inkább egy bébirépa alakú műterméket.

Kicsit halovány lenne, észlelhetően butuska, nagyon korrupt, de legalább a miénk. Vagy mindez már meg is történt volna? 

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)