Totális kontroll, nulla bizalom – Kárpáti Iván jegyzete
A Revolut kriptoeszközöket használó magyar ügyfelei számára a kereskedés megállt. A vásárlás, az eladás, a ki- és befizetés, minden befagyott. Aki időben akart volna kiszállni, most nézheti, ahogy az árfolyam esetleg éppen esik, tehetetlenül. Egy valós piacon ez elképzelhetetlen lenne, de itt nem a piac döntött, hanem a politika.
Nem büntetik a Pride vonulóit. Végre marad idő komoly ügyekben is nyomozni – Dési János jegyzete
Eddig, ahogy néztem, a Nemzeti Nyomozó Irodára testálták volna a Büszkeség napi szabadságpártiak vegzálását. Oké, kicsit sokan voltak, de jobb, ha tanulnak abból, mit szabad, mit nem – gondoltam eddig.
Délibábok – Józsa Márta jegyzete
A kormány friss döntése szerint az iskolás csoportok díjmentesen juthatnak el a debreceni Közlekedési Múzeumba. Amely egyelőre látványterveken létezik, egy autópálya melletti szántóföldön lesz belőle valami, ha valaha. Nem mellesleg nem is jár oda tömegközlekedés.
Ami kiváltja a magyar FBI eljárását – Dési János jegyzete
Mint az közismert, a Nemzeti Nyomozó Iroda, a magyar FBI nyomozást indított a Pride ügyében. Mert mi is történt múlt szombaton? Sok százezer ember egy napsütötte délután átsétált a pesti oldalról a budaira. Közben (...) egy kicsit egy szabad országban érezte magát. Ahol a diktátor nem pofázik bele abba, ki kit és hogyan szeret. Nyilván ezt nem lehet annyiban hagyni, bűnösöket kell találni, indul a szigorú vizsgálat.
Kirúgva - Selmeci János jegyzete
Kirúgták őket, de a statisztikában még alig látszanak: a foglalkoztatás csökkent, de tömeges elbocsátásokról nem beszélhetünk. A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint a munkaerőpiac feszes és stabil. Talán jövőre kirúgják a minisztert.
Nekünk ide Bős-Nagymaros kell! – Józsa Márta jegyzete
Miután Széchenyi István gatyába rázta a Dunát, a különböző rezsimeknek rendre eszébe jutott, hogy itt hömpölyög ez a nagy kék valami, aztán nincs semmi hasznunk belőle. Nagyokat álmodtak, de nem vált be.
A gyanú – Szénási Sándor jegyzete
Bármi lehet egy olyan rezsimben, ahol az autonómiáknak nemcsak az anyagi alapjait verték szét, de a lehetőségét is törvényekkel büntethetik, vagyis ahol minden erővel azt akarják elérni, hogy közösségek, egymással összefogó magánvilágok egyáltalán ne létezhessenek, csak atomizált egyének, akik nem társadalmat, csupán lakosságot alkotnak. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között mindenki gyanakvó.
Érkezik-e a büntetési csekk Orbántól? - Kárpáti Iván jegyzete
A kormány most épp ott tart, hogy minden boldog és hangos ember gyanús. Aki táncol, az valamit biztos leplezni akar. Aki szeret, az már propaganda. És aki még mosolyog is hozzá, na az biztos Soros-ügynök.
Sóhivatal – Józsa Márta jegyzete
15/06/2025 07:49
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A most az árvíz miatt a sóbányát oldó, tehát a sós víz miatt a környezetet radikálisan átformáló Korond-patak a Kis-Küküllőbe ömlik, az meg a Marosba, amely meg Makónál a Tiszába. Ha sokáig oldja a víz Európa egyik legnagyobb sólelőhelyét, akkor akár a szegedi rakparton is megjelenhetnek sóvirágok. Szóval a problémánk közös, ha elfogadjuk, ha nem.
Láttam a minap az egyik közösségi oldalon egy videót egy sráccal, aki elmondta, hogy betűink latinok, számaink arabok, filozófiánk gyökere görög, pizzánk olasz, kávénk brazil és így tovább. A kérdésfelvetés az volt, hogy akkor mégis milyen alapon utáljuk a bevándorlókat. Megemlítette azt is, hogy egy ikonikus svéd kanapén nézzük a nyugati filmeket a Távol-Keleten gyártott készülékeinken.
Teszem hozzá: az a bizonyos svéd kanapé - kinek könnyedén, számomra lehetetlenül nehezen összeszerelhető - fából készült. Például fenyőből. Meglehet, hogy kurd, vagy szomáliai munkások gyalulták, csomagolták a léceket. Amelyek alapanya származott valahonnan, nem kis részben Romániából, a Kárpátokból, többnyire Erdélyből. Ahol sok a fa, és olcsó a természet. Könnyedén kizsákmányolható. Viszont azonnali pénzzel kecsegtet, alig, vagy sehogy sem követhető nyomon a tarvágás útja az európai multiknak, vagy a nyersanyagigényes távol-keleti cégeknek elpasszolt rönkök sorsa.
És akkor történik az, hogy nem egészen váratlanul, de kétségkívül tragikusan ellepi az árvíz a parajdi sóbányát. Azért nem váratlanul, mert évtizedek óta folyik az erdők lerablása. Nem mellesleg mindennek köze lehet ahhoz is, hogy a környezetükből kitúrt, túlszaporodott medvék beköltöztek már a városokba is. A környezetvédők, vízügyi és egyéb szakértők vészcsengőjének hangjára nagyjából egyetlen döntéshozó sem hallgatott. A tét pedig nem volna más, mint kedves otthonunk, a Kárpát-medence életben maradása.
Egy olyan ország polgáraként mondom ezt, ahol a hungarikumok listáján ugyan nem szerepel, de tény: egyedülálló sajátosság, hogy Magyarországon nincs környezetvédelmi tárca. Mert a NER ideológiája szerint az ökológia amolyan liberális nyavalygás, fölösleges sallang. Régebben úgy mondták volna: bolsevista trükk, de a bolsevizmus ma már nem szitokszó, szelleme könnyedén visszaszivárgott az öregedő fiatal demokraták eljárásrendjébe.
Visszatérve Parajdra: zajlik az az ideológiai háború is, hogy mi köze ehhez a magyar adófizetőnek, már megint az Orbán-kedvenc határon túli magyarok sírnak-picsognak, hogy kedveskedjem ezzel újonnan bevetett kommunikációs fordulattal. De vessünk csak egy pillantást a térképre. Az erdők nem csak erdélyi, hanem például kárpátaljai gátlástalan kiszipolyozásának nyomait akkor is látjuk, amikor olcsó román bútort rendelünk. Faházat, és így tovább. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a bennünket körülvevő Kárpátok vízmegtartó képessége pillanatok, de legalábbis pár évtized alatt elvész. Így jöhetett az az ár egy amúgy kis patakon, amely Európa egyik legnagyobb sólelőhelyét most éppen oldja. Márpedig a só igen jól oldódik a vízben.
És ha tovább szemlélgetjük az atlaszt, akkor azt is láthatjuk: a most az árvíz miatt a sóbányát oldó, tehát a sós víz miatt a környezetet radikálisan átformáló Korond-patak a Kis-Küküllőbe ömlik, az meg a Marosba, amely meg Makónál a Tiszába. Ha sokáig oldja a víz Európa egyik legnagyobb sólelőhelyét, akkor akár a szegedi rakparton is megjelenhetnek sóvirágok. Szóval a problémánk közös, ha elfogadjuk, ha nem. Mondjanak erről bármit a saját zsebükön túl látni képtelen sóhivatalok.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. június 12-i adásában hangzott el. A fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
