Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Sóhivatal – Józsa Márta jegyzete
15/06/2025 07:49
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A most az árvíz miatt a sóbányát oldó, tehát a sós víz miatt a környezetet radikálisan átformáló Korond-patak a Kis-Küküllőbe ömlik, az meg a Marosba, amely meg Makónál a Tiszába. Ha sokáig oldja a víz Európa egyik legnagyobb sólelőhelyét, akkor akár a szegedi rakparton is megjelenhetnek sóvirágok. Szóval a problémánk közös, ha elfogadjuk, ha nem.
Láttam a minap az egyik közösségi oldalon egy videót egy sráccal, aki elmondta, hogy betűink latinok, számaink arabok, filozófiánk gyökere görög, pizzánk olasz, kávénk brazil és így tovább. A kérdésfelvetés az volt, hogy akkor mégis milyen alapon utáljuk a bevándorlókat. Megemlítette azt is, hogy egy ikonikus svéd kanapén nézzük a nyugati filmeket a Távol-Keleten gyártott készülékeinken.
Teszem hozzá: az a bizonyos svéd kanapé - kinek könnyedén, számomra lehetetlenül nehezen összeszerelhető - fából készült. Például fenyőből. Meglehet, hogy kurd, vagy szomáliai munkások gyalulták, csomagolták a léceket. Amelyek alapanya származott valahonnan, nem kis részben Romániából, a Kárpátokból, többnyire Erdélyből. Ahol sok a fa, és olcsó a természet. Könnyedén kizsákmányolható. Viszont azonnali pénzzel kecsegtet, alig, vagy sehogy sem követhető nyomon a tarvágás útja az európai multiknak, vagy a nyersanyagigényes távol-keleti cégeknek elpasszolt rönkök sorsa.
És akkor történik az, hogy nem egészen váratlanul, de kétségkívül tragikusan ellepi az árvíz a parajdi sóbányát. Azért nem váratlanul, mert évtizedek óta folyik az erdők lerablása. Nem mellesleg mindennek köze lehet ahhoz is, hogy a környezetükből kitúrt, túlszaporodott medvék beköltöztek már a városokba is. A környezetvédők, vízügyi és egyéb szakértők vészcsengőjének hangjára nagyjából egyetlen döntéshozó sem hallgatott. A tét pedig nem volna más, mint kedves otthonunk, a Kárpát-medence életben maradása.
Egy olyan ország polgáraként mondom ezt, ahol a hungarikumok listáján ugyan nem szerepel, de tény: egyedülálló sajátosság, hogy Magyarországon nincs környezetvédelmi tárca. Mert a NER ideológiája szerint az ökológia amolyan liberális nyavalygás, fölösleges sallang. Régebben úgy mondták volna: bolsevista trükk, de a bolsevizmus ma már nem szitokszó, szelleme könnyedén visszaszivárgott az öregedő fiatal demokraták eljárásrendjébe.
Visszatérve Parajdra: zajlik az az ideológiai háború is, hogy mi köze ehhez a magyar adófizetőnek, már megint az Orbán-kedvenc határon túli magyarok sírnak-picsognak, hogy kedveskedjem ezzel újonnan bevetett kommunikációs fordulattal. De vessünk csak egy pillantást a térképre. Az erdők nem csak erdélyi, hanem például kárpátaljai gátlástalan kiszipolyozásának nyomait akkor is látjuk, amikor olcsó román bútort rendelünk. Faházat, és így tovább. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a bennünket körülvevő Kárpátok vízmegtartó képessége pillanatok, de legalábbis pár évtized alatt elvész. Így jöhetett az az ár egy amúgy kis patakon, amely Európa egyik legnagyobb sólelőhelyét most éppen oldja. Márpedig a só igen jól oldódik a vízben.
És ha tovább szemlélgetjük az atlaszt, akkor azt is láthatjuk: a most az árvíz miatt a sóbányát oldó, tehát a sós víz miatt a környezetet radikálisan átformáló Korond-patak a Kis-Küküllőbe ömlik, az meg a Marosba, amely meg Makónál a Tiszába. Ha sokáig oldja a víz Európa egyik legnagyobb sólelőhelyét, akkor akár a szegedi rakparton is megjelenhetnek sóvirágok. Szóval a problémánk közös, ha elfogadjuk, ha nem. Mondjanak erről bármit a saját zsebükön túl látni képtelen sóhivatalok.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. június 12-i adásában hangzott el. A fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
