Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Sóbálvány – Józsa Márta jegyzete
1/06/2025 08:03
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A teljes parajdi idegenforgalom erre az attrakcióra épült. Ennek értékét pontosan felmérték a NER-oligarchák is. Most az ő palotáik tájékán is nedves a gatya, nem véletlenül üzente kegyeltjeinek a magyar miniszterelnök: minden segítségre számíthatnak.
Kenyér és só, nagyjából leírja, hogy mit célszerű adni a vendégszeretet szimbólumaként. Legalábbis európai kultúránkban. A nátrium-klorid a nagy kérdés. A sósziklák keresése már az őskorban is a vándorlást motiváló tényező volt. Embereket öltek egy-egy tömb nyalintásának jogáért. A tenger-közeli népeknél ez nem volt probléma, de a szárazföldi lelőhelyek környéke könnyen vált világtörténelem-formáló csaták helyszínévé. És ugye annak a királykisasszonynak is ismerjük a történetét, aki édesapjának úgy hízelgett (kezdetben az atya heves haragját kiváltva), hogy akként szereti, mint a sót. Lett is nagy ribillió, míg meg nem leckéztették az idősb koronást, sótlan ételt tálaltak elé, s lám, rájött, uramfia, mitől is lesz zamatos az étek. És minek hiányában ehetetlen.
A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka. Most mind a hét emeletnyi bányakomplexumra ellenőrizhetetlenül ömlik az árvíz. Talán már meg is valósult a föld alatti, talán még afölötti tenger is Székelyföldön. A tárnák több száz év kibányászható sókincsét rejtik magukban. Egy egész régió gazdasága épült a bányászatra, és az ezzel együttműködni tudó egészség- és kultúrturizmusra. Ide tört be most az ár, nem egészen váratlanul. Egy bánya ugyanis emberi kéz alkotta létesítmény, melynek gondozása szakértelmet, előrelátást igényel. Lehetőleg hosszú távút, a szóban forgó kitermelőhelyet már a római korban is művelték. Biztonságáról akkoriban egy erre a feladatra kinevezett kancellár gondoskodott. A só több korban is fizetőeszközként működött, hasonlóképpen az aranyhoz. Úgyhogy évezredeken át, aki csak birtokolta, vigyázott erre kincsre. A középkorban királyi monopólium volt. Ma állami fennhatóság, talán a királyok kicsit jobban vigyáztak rá. Mondjuk fejét vétették volna annak, aki kockáztatja egy egész régió megélhetését biztosító objektum sorsát. Kortárs jogrendünk szerint persze már nem a pallos rémével kellene kezelni a kialakult problémát. Hanem alkalmasint ökopolitikával. Meg józan ésszel.
Azt mondják a vízügyisek, hogy harminc éve nem volt ekkora árvíz a vidéken. Harminc. Hát három évtizeddel ezelőtt már aligha a tapasztalt rómaiak bányásztak errefelé. Azt is mondják, hogy a vízbetörés egy-két éve rendszeres, és hiába szóltak a Nagy Állami Sóhivatalnak, az nem moccant. Már most látható: az eddig vállvonogatással elintézett környezeti probléma semmibe vétele miatt az egész térség szegénységbe csúszhat. A teljes parajdi idegenforgalom erre az attrakcióra épült. Ennek értékét pontosan felmérték a NER-oligarchák is, nem véletlenül vásárolták bele magukat az ottani turisztikai létesítményekbe is. Úgyhogy most az ő palotáik tájékán is nedves a gatya, nem véletlenül üzente kegyeltjeinek a magyar miniszterelnök: minden segítségre számíthatnak. Értsd: az ottani turizmusba befektető magyarországi csókosok. A megélhetés nélkül maradt bányászok, kisvállalkozók meg majd nyalhatják az elvonuló sós vizet. Történetesen a hanyag román adminisztráció kegyelméből. Hogy éljek egy-két nyilván sánta hasonlattal: olyasvalami történt ott, mintha Hévízről eltűnne a Hévízi-tó. Vagy ha megszűnne hétfőről keddre a Hortobágyi Nemzeti park, annak teljes ökológiai, gazdasági és turisztikai infrastruktúrájával együtt. Persze erről érdemes volna esetleg a Mikepércsi Anyákat, vagy bármely épülő akkumulátorgyár tájékán élőket is megkérdezni. A mohóság és átgondolatlanság közeljövőbéli áldozatait. Ők a kezdet kezdetétől hajtogatják, hogy elég egy váratlan buborék az ökológiai fröccsben, és ott állunk, ahol a part – most éppen a hét emeletnyi bányát lezúzó - Korond patak partja szakad. És ami itt, Pannóniában folyik majd, az nem egyszerű sós víz lesz, hanem vegyszerek hömpölyögnek előbb-utóbb a pusztán. Mert tanulni bezzeg úgysem fogunk semmiből. És akkor ott állunk majd tágra zárt szemekkel, lítium-sivataggá változott hazánkban, sóbálvánnyá meredve.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
2025.05.29., csütörtök 15.00
Riporter: Józsa Márta
