Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Sóbálvány – Józsa Márta jegyzete
1/06/2025 08:03
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A teljes parajdi idegenforgalom erre az attrakcióra épült. Ennek értékét pontosan felmérték a NER-oligarchák is. Most az ő palotáik tájékán is nedves a gatya, nem véletlenül üzente kegyeltjeinek a magyar miniszterelnök: minden segítségre számíthatnak.
Kenyér és só, nagyjából leírja, hogy mit célszerű adni a vendégszeretet szimbólumaként. Legalábbis európai kultúránkban. A nátrium-klorid a nagy kérdés. A sósziklák keresése már az őskorban is a vándorlást motiváló tényező volt. Embereket öltek egy-egy tömb nyalintásának jogáért. A tenger-közeli népeknél ez nem volt probléma, de a szárazföldi lelőhelyek környéke könnyen vált világtörténelem-formáló csaták helyszínévé. És ugye annak a királykisasszonynak is ismerjük a történetét, aki édesapjának úgy hízelgett (kezdetben az atya heves haragját kiváltva), hogy akként szereti, mint a sót. Lett is nagy ribillió, míg meg nem leckéztették az idősb koronást, sótlan ételt tálaltak elé, s lám, rájött, uramfia, mitől is lesz zamatos az étek. És minek hiányában ehetetlen.
A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka. Most mind a hét emeletnyi bányakomplexumra ellenőrizhetetlenül ömlik az árvíz. Talán már meg is valósult a föld alatti, talán még afölötti tenger is Székelyföldön. A tárnák több száz év kibányászható sókincsét rejtik magukban. Egy egész régió gazdasága épült a bányászatra, és az ezzel együttműködni tudó egészség- és kultúrturizmusra. Ide tört be most az ár, nem egészen váratlanul. Egy bánya ugyanis emberi kéz alkotta létesítmény, melynek gondozása szakértelmet, előrelátást igényel. Lehetőleg hosszú távút, a szóban forgó kitermelőhelyet már a római korban is művelték. Biztonságáról akkoriban egy erre a feladatra kinevezett kancellár gondoskodott. A só több korban is fizetőeszközként működött, hasonlóképpen az aranyhoz. Úgyhogy évezredeken át, aki csak birtokolta, vigyázott erre kincsre. A középkorban királyi monopólium volt. Ma állami fennhatóság, talán a királyok kicsit jobban vigyáztak rá. Mondjuk fejét vétették volna annak, aki kockáztatja egy egész régió megélhetését biztosító objektum sorsát. Kortárs jogrendünk szerint persze már nem a pallos rémével kellene kezelni a kialakult problémát. Hanem alkalmasint ökopolitikával. Meg józan ésszel.
Azt mondják a vízügyisek, hogy harminc éve nem volt ekkora árvíz a vidéken. Harminc. Hát három évtizeddel ezelőtt már aligha a tapasztalt rómaiak bányásztak errefelé. Azt is mondják, hogy a vízbetörés egy-két éve rendszeres, és hiába szóltak a Nagy Állami Sóhivatalnak, az nem moccant. Már most látható: az eddig vállvonogatással elintézett környezeti probléma semmibe vétele miatt az egész térség szegénységbe csúszhat. A teljes parajdi idegenforgalom erre az attrakcióra épült. Ennek értékét pontosan felmérték a NER-oligarchák is, nem véletlenül vásárolták bele magukat az ottani turisztikai létesítményekbe is. Úgyhogy most az ő palotáik tájékán is nedves a gatya, nem véletlenül üzente kegyeltjeinek a magyar miniszterelnök: minden segítségre számíthatnak. Értsd: az ottani turizmusba befektető magyarországi csókosok. A megélhetés nélkül maradt bányászok, kisvállalkozók meg majd nyalhatják az elvonuló sós vizet. Történetesen a hanyag román adminisztráció kegyelméből. Hogy éljek egy-két nyilván sánta hasonlattal: olyasvalami történt ott, mintha Hévízről eltűnne a Hévízi-tó. Vagy ha megszűnne hétfőről keddre a Hortobágyi Nemzeti park, annak teljes ökológiai, gazdasági és turisztikai infrastruktúrájával együtt. Persze erről érdemes volna esetleg a Mikepércsi Anyákat, vagy bármely épülő akkumulátorgyár tájékán élőket is megkérdezni. A mohóság és átgondolatlanság közeljövőbéli áldozatait. Ők a kezdet kezdetétől hajtogatják, hogy elég egy váratlan buborék az ökológiai fröccsben, és ott állunk, ahol a part – most éppen a hét emeletnyi bányát lezúzó - Korond patak partja szakad. És ami itt, Pannóniában folyik majd, az nem egyszerű sós víz lesz, hanem vegyszerek hömpölyögnek előbb-utóbb a pusztán. Mert tanulni bezzeg úgysem fogunk semmiből. És akkor ott állunk majd tágra zárt szemekkel, lítium-sivataggá változott hazánkban, sóbálvánnyá meredve.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
2025.05.29., csütörtök 15.00
Riporter: Józsa Márta
