Gondolatok a kémkedésről - Hardy Mihály jegyzete
Georg Spöttle immár több, mint húsz éve haknizik a magyar médiában, az ATV-től kezdve egészen a Pesti Srácokig. Magát hol ex-kommandósnak, hol terrorizmus szakértőnek nevezi, de a mostani kormánymédiában már volt migrációs- és biztonságpolitikai szakértő is.
A kisember hatalma-Szénási Sándor jegyzete
A cél, hogy a kisember kezdjen rettegni a büntetéstől, ha rosszul lép, szavaz, szól, mert annak van tömeghatása.
Hátramenetben, padlógázzal - Kárpáti Iván jegyzete
A kormány egyensúlyoz: egyik kezével kampányra és saját klánjának gazdagodására szórja a pénzt, másik kezével súlyos kamatra vesz fel újabb kölcsönöket. A jövőt zálogosítják el, mert a jelenben nem mernek szembenézni a valósággal.
Combfix – Józsa Márta jegyzete
Magyarország 37 városában, 340-390 ezer példányban érhetők el ingyenesen a Mediaworks által terjesztett valamik- Gyújtósnak amúgy remekül alkalmasak, magam is sokszor tanúja voltam annak, amikor e kétségkívül praktikus célra gyűjtötték be a példányokat. De hogy bele is lapozzon valaki, és hozzájusson a neki egyenest a Karmelitából dedikált üzenethez, ehhez kell a vonzerő.
A templom egerei – Hardy Mihály jegyzete
Azt már látjuk a számokból, hogy az év elejére meghirdetett gazdasági repülőrajt… hát hogy is mondjam szépen, szóval elmaradt. Pedig a megszokott Választás Előtti Nagy Orbáni Osztogatáshoz iszonyú sok pénz kellene, de a jelek szerint most nincs. Sem euró, sem dollár, de még csak rubel vagy jüan sem.
Kedves melegek, tiltsátok be magatokat! - a kormány nyílt levele a Pride-ozóknak Selmeci János jegyzetében
Ma sikerrel megtiltottuk, hogy az abberál…, izé, magyarságtól idegen életmódotokat népszerűsítő szivárványos zászlókat függesszenek ki azokra az középületekre, amikre soha az életben senkinek eszébe nem jutott buzi zászlókat aggatni, IGEN, KIMONDTAM, de ennél többre nem vagyunk képesek.
Tett és félelem - Rózsa Péter jegyzete
2010-ben egy nemzetközi fórumon azzal érvelt, hogy ne azt figyeljék, amit mond, hanem amit tesz. Azóta ez persze visszájára fordult, mert ma fordítva van.
Straw man - Szénási Sándor jegyzete
Amikor Mészáros Lőrinc azt írja, hogy ha anno elfogadja Magyar Péter ajánlkozását, és alkalmazza a cégeinél, akkor Magyar „focista feleségként” ma is a rendszer része lenne, és repkedhetne a „sokat emlegetett” helikopteren és magángépen, akkor ehhez a mondathoz tényleg egy szalmával kitömött fej illene.
Sóbálvány – Józsa Márta jegyzete
1/06/2025 08:03
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A teljes parajdi idegenforgalom erre az attrakcióra épült. Ennek értékét pontosan felmérték a NER-oligarchák is. Most az ő palotáik tájékán is nedves a gatya, nem véletlenül üzente kegyeltjeinek a magyar miniszterelnök: minden segítségre számíthatnak.
Kenyér és só, nagyjából leírja, hogy mit célszerű adni a vendégszeretet szimbólumaként. Legalábbis európai kultúránkban. A nátrium-klorid a nagy kérdés. A sósziklák keresése már az őskorban is a vándorlást motiváló tényező volt. Embereket öltek egy-egy tömb nyalintásának jogáért. A tenger-közeli népeknél ez nem volt probléma, de a szárazföldi lelőhelyek környéke könnyen vált világtörténelem-formáló csaták helyszínévé. És ugye annak a királykisasszonynak is ismerjük a történetét, aki édesapjának úgy hízelgett (kezdetben az atya heves haragját kiváltva), hogy akként szereti, mint a sót. Lett is nagy ribillió, míg meg nem leckéztették az idősb koronást, sótlan ételt tálaltak elé, s lám, rájött, uramfia, mitől is lesz zamatos az étek. És minek hiányában ehetetlen.
A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka. Most mind a hét emeletnyi bányakomplexumra ellenőrizhetetlenül ömlik az árvíz. Talán már meg is valósult a föld alatti, talán még afölötti tenger is Székelyföldön. A tárnák több száz év kibányászható sókincsét rejtik magukban. Egy egész régió gazdasága épült a bányászatra, és az ezzel együttműködni tudó egészség- és kultúrturizmusra. Ide tört be most az ár, nem egészen váratlanul. Egy bánya ugyanis emberi kéz alkotta létesítmény, melynek gondozása szakértelmet, előrelátást igényel. Lehetőleg hosszú távút, a szóban forgó kitermelőhelyet már a római korban is művelték. Biztonságáról akkoriban egy erre a feladatra kinevezett kancellár gondoskodott. A só több korban is fizetőeszközként működött, hasonlóképpen az aranyhoz. Úgyhogy évezredeken át, aki csak birtokolta, vigyázott erre kincsre. A középkorban királyi monopólium volt. Ma állami fennhatóság, talán a királyok kicsit jobban vigyáztak rá. Mondjuk fejét vétették volna annak, aki kockáztatja egy egész régió megélhetését biztosító objektum sorsát. Kortárs jogrendünk szerint persze már nem a pallos rémével kellene kezelni a kialakult problémát. Hanem alkalmasint ökopolitikával. Meg józan ésszel.
Azt mondják a vízügyisek, hogy harminc éve nem volt ekkora árvíz a vidéken. Harminc. Hát három évtizeddel ezelőtt már aligha a tapasztalt rómaiak bányásztak errefelé. Azt is mondják, hogy a vízbetörés egy-két éve rendszeres, és hiába szóltak a Nagy Állami Sóhivatalnak, az nem moccant. Már most látható: az eddig vállvonogatással elintézett környezeti probléma semmibe vétele miatt az egész térség szegénységbe csúszhat. A teljes parajdi idegenforgalom erre az attrakcióra épült. Ennek értékét pontosan felmérték a NER-oligarchák is, nem véletlenül vásárolták bele magukat az ottani turisztikai létesítményekbe is. Úgyhogy most az ő palotáik tájékán is nedves a gatya, nem véletlenül üzente kegyeltjeinek a magyar miniszterelnök: minden segítségre számíthatnak. Értsd: az ottani turizmusba befektető magyarországi csókosok. A megélhetés nélkül maradt bányászok, kisvállalkozók meg majd nyalhatják az elvonuló sós vizet. Történetesen a hanyag román adminisztráció kegyelméből. Hogy éljek egy-két nyilván sánta hasonlattal: olyasvalami történt ott, mintha Hévízről eltűnne a Hévízi-tó. Vagy ha megszűnne hétfőről keddre a Hortobágyi Nemzeti park, annak teljes ökológiai, gazdasági és turisztikai infrastruktúrájával együtt. Persze erről érdemes volna esetleg a Mikepércsi Anyákat, vagy bármely épülő akkumulátorgyár tájékán élőket is megkérdezni. A mohóság és átgondolatlanság közeljövőbéli áldozatait. Ők a kezdet kezdetétől hajtogatják, hogy elég egy váratlan buborék az ökológiai fröccsben, és ott állunk, ahol a part – most éppen a hét emeletnyi bányát lezúzó - Korond patak partja szakad. És ami itt, Pannóniában folyik majd, az nem egyszerű sós víz lesz, hanem vegyszerek hömpölyögnek előbb-utóbb a pusztán. Mert tanulni bezzeg úgysem fogunk semmiből. És akkor ott állunk majd tágra zárt szemekkel, lítium-sivataggá változott hazánkban, sóbálvánnyá meredve.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
2025.05.29., csütörtök 15.00
Riporter: Józsa Márta
