Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Megszokásból - Józsa Márta jegyzete
25/05/2025 08:01
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Józsa Márta jegyzete egy nagyon helyes öregúrról is szól, aki mindig is a Fideszre tette le a voksát. Most úgy érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, ám el sem tudja képzelni, hogy másra ikszeljen majd. "Már csak megszokásból sem, tudja, kedves, én megszokásból szavazok rájuk". Hát akkor maradjon legközelebb otthon, vágja el a gordiuszi csomót a szomszédja.
Lakik a szomszédban egy nagyon helyes öregúr – meséli kedves barátom – akinek újabban komoly gondot okoz, hogy hogyan szavazzon. Mindig is a Fideszre tette le a voksát, már persze ha jól emlékszik, de az elmúlt tizenöt évben mindenképpen. Most úgy érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, ám el sem tudja képzelni, hogy másra ikszeljen majd. Már csak megszokásból sem, tudja, kedves, én megszokásból szavazok rájuk. Nem tudnék másra. Hát akkor maradjon legközelebb otthon, vágta el a gordiuszi csomót a szomszédja. Jó ötlet, bólogatott a politikai családját gyászoló állampolgár.
Hasonló beszámolókat olvasni Erdélyben is, ahol a törzsszavazók alapkoncepciójukban lettek megsértve. Durván megalázva az általuk messianisztikusnak érzett magyar miniszterelnök Tihanyban elhangozott, tanácsadóival – ha egyáltalán elfogad még bármilyen tanácsot – aligha egyeztetett szavai által. Sokan nyelték le a több évtizedes politikai bornírtságot. Azt, hogy az anyaországi magyarokat ellenük hangolta. Hogy úgy ábrázolta őket, mint akik a reggeli pálinka után egy Orbán-kép alatt elmondanak egy imát, majd elmennek néptáncot ropni a medvével. Eltűrték, hogy a rengeteg oda áramló magyar adófizetői pénz jó része vissza is csorgott a felcsúti klán tagjaihoz, vagy klientúrájához. Hogy felszámolni igyekezték a független magyar nyelvű sajtót ott is. Megjegyzem: sikertelenül. Hogy például Székelyudvarhelyen középiskolás diákok haltak meg amiatt, hogy a kollégiumuk felújítását pénzelő magyar kormány utasításai szerint nem szakemberek, hanem csókosok végezték szakszerűtlenül a munkálatokat.
Mert az volt az alapérzet, hogy a magyar politikai osztály egy évszázadon át fütyült az őket ért méltatlan helyzetre. Arra, amit kisebbségi létnek szoktunk nevezni, és amelynek nemzedékek csak a hátrányait tapasztalták, holott volnának előnyei is. És akkor egyszer csak jött valaki, aki azt mondta, amit hallani akartak. Hangosan, és ez sokak szemében úgy tűnt: csináljon bármit, de az alapelv legalább közös. Éspedig az, hogy mindig ki kell állni az érdekeikért, ez a prioritás. Nem pedig a keresztény hagymázba pácolt szuverenitás, aminek hétköznapi neve fasizmus.
Sokak hálálták meg ezt a mai magyar kormánypártra adott szavazatukkal, de a közhiedelemmel, és persze a propaganda állításaival ellentétben távolról sem ez a többség. Hadd idézzem itt a kiváló Szele Tamás elemzését. „A romániai magyarok lélekszáma jelenleg – a 2021-es népszámlálás adatai alapján – 1 002 151 fő. Hányan szavaztak a 2022-es magyarországi választásokon ebből a kicsivel több, mint egymillió emberből? A Nemzeti Választási Iroda adatai szerint 121 645 érvényes szavazat érkezett akkor Romániából. Ez tehát a romániai magyarok 12,1 százaléka. Én nagyon örülnék, ha az anyaországi választásokon is maximum 12,1 százalékot érne el a Fidesz. De semmiképpen nem merném állítani egy teljes népességről annak 12,1 százaléka alapján, hogy mind egy szálig Fidesz-szavazókból állna. Ez tehát egy politikai hazugság, nem több.” Eddig az idézet. Nagy kérdés – persze ha lesz jövőre Magyarországon választás –, hogy mi fog többet nyomni a latban Erdélyben. A magát leválthatatlannak képzelő magyar kormányfő virító foga fehérje, vagy a megszokás. Ahogy a szomszédos Magyarországon is.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. május 22-i adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
